Miért olvasom, hallom, egyfolytában sok-sok anyukától, hogy ők "meg akarták" szülni a gyereküket, bármennyire is fájt volna?
Ilyenkor gondolom császármetszésről van szó. Sokaktól hallottam, meg itt is olvastam, hogy 5-10 órákat vajúdtak, meg olyan fájdalmaik voltak, hogy az hihetetlen, de mégis azt bánják, hogy nem érezték, a szülés lefolyását.
Most ez komoly?
Ez olyan mintha valakinek megadatna, hogy puskázhasson aztán közölné, hogy ő meg akar szenvedni a 2-esért, vagy valakinek alig volna pénze, a pénztáros rosszul számolna a vevő javára, de ő odamenne, hogy én már pedig igen is ki akarom fizetni ezt vagy azt, (bár egy fillére sem marad), és hasonlók.
Ha fáj a fejem, beveszek egy gyógyszert, ha találok az utcán egy 1000-est, akkor nem hagyom ott, ha valaki megsúgja nekem a vizsga válaszokat akkor megköszönöm, akkor ilyen esetben miért kell mártírkodni?
Előtte is és a szülés közben és utána is rengeteg fájdalom és munka van egy kisbabával, akkor miért nem lehet örülni egy olyan segítségnek, amikor X ideig nem kell belehalni a fájdalomba?
Ha valaki császárral szül, akkor ugyanúgy szeretheti a gyerekét, akkor ugyanolyan teljes értékű anya.
Szerintem.
válasza:"Ezt nem tudom, kik mondják, maga a kitolás az, ami úgy igazán fáj, a többi ahhoz képest móka és kacagás."
Pl.én mondok ilyet,hisz kitolni már móka és kacagás volt. Nem minden szülés egyforma!
válasza: válasza:Na,akkor ez itt a ki tud jobbat mondani: én nem kaptam érzéstelenítést és nem fájt a kitolás!
De szerintem kár ezen vitatkozni! Neked fájt,nekem meg nem!
válasza:Én első szülésemkor 14 órát vajúdtam végig szinte egybefüggő fájdalommal az emelt oxitocin miatt. Nekem olyan khm... nem is tudom a pontos kifejezést...szóval nekem olyan gáz olvasni pl celebek szülésénel vagy akár itt is, hogy 5-6 óra fájás után nem tágult és ment császárra. Én sem tágultam 9 óra után sem és nem császároztak. Pedig szerettem volna. De aztán utána már örültem neki, hogy mégsem lett császár, mert akkor meg lett volna egy vágásom, amit lehet rosszabbul viseltem volna, mint a vajúdást. Van, aki vígan mászkál császár után is, de van, aki meg szenved napokig. Ezt nem lehet előre tudni...
Szerintem aki simán akar szülni, nem mártírkodni akar, hanem meg akarja tapasztalni a természetes folyamatot.
Második szülésemkor a vajúdás nem volt durva, de a kitolási szakasz hihetetlenül fájdalmas volt. Azt nem lehet kijelenteni, hogy nem fáj a kitolás! Van akinek fáj, van akinek nem.
Itt valaki írta, hogy nem kezelik itt emberként a nőket...Balkán, stb. Jaaaa....amúgy meg olvasni kéne néha szüléstörténeteket, főleg BA-n vannak elképesztően durva KÜLFÖLDI szüléstörténetek! És nem Romániában szültek azok a nők, hanem Anglia, Németo, Hollandia! Egyik sem Balkán!
"Ha valaki császárral szül, akkor ugyanúgy szeretheti a gyerekét, akkor ugyanolyan teljes értékű anya. " Ezt szerintem senki nem vitatja - akinek van egy csepp esze.
A sima szülésnek és a császárnak is lehetnek szövődményei. Mindegyik fájhat rettenetesen. Szerencse és orvos kérdése. Nem jelenthetjük ki kategorikusan, h márpedig a császár jobb.
válasza: válasza:nekem a 3. gyerek született császárral.
nagyon nem igaz, hogy a császár segítség és ott nem kell belehalni a fájdalomba. SOKKAL rosszabb!
de a kérdésre válaszolva: nekem azért is volt rosszabb a császár, mert utána pl. fel sem emelhettem a nagyobbakat.
válasza:Akár fáj a kitolás, akár nem, azt gondolom, hogy 6 órányi oxis vajúdás után két-három fájást már igazán kibírtam volna. Engem teljesen kitágulva toltak a műtőbe, már rendes tolófájásaim voltak, csak a babát fenn tartotta a zsinór, nem illeszkedett be a szülőcsatornába.
Ami azt illeti, pont azok a fájások voltak a legszörnyűbbek, amikor már közölték, hogy császár lesz, de még nem nyomták be a spinális érzéstelenítőt. Addig volt értelme a fájásoknak, elviseltem... az utána következő pár percben már értelmetlenné vált a fájdalom.
A balkánozásra meg... a kórházban, ahol szültem, már sok éve is nagyon modern, bababarát szülészet működik. Minden "alternatív" lehetőség adott az anyuka által preferált szülésre: kád, szülőkerék, stb. A problémamentes (!) szülések teljesen az anya igényei szerint zajlanak, a babát nem viszik el utána egy percre sem, hanem a szülőszobán látják el, és a következő órákat együtt töltheti a család a szülőszobán.
De! Ha bármi probléma van az anyával, vagy a babával, akkor változik a helyzet. Ez szerintem a világon mindenhol így van... A lányomat meconiumos magzatvízből szedték ki, leesett a szívhangja - ezért kellett császározni. Nekem meg ugye 12 órát kellett feküdnöm, nem is tudtam volna mást tenni, hiszen teljesen le voltam bénulva deréktól lefelé.
Biztos vannak szerencsések, akiknek a császár ellenére megfelelő Apgar-értékkel születik a babája, meg én is hallottam olyanokról, akik csaszi után pár órával már vígan szaladgáltak... de nem ez az általános!
Ha valaki meg akarja úszni a fájásokat, akkor kérjen EDA-t (bár jelentősen növeli a császár esélyét). Szerintem rém ostobaság egy nagyműtétet választani "kényelmi" okokból, mert abból fel is kell ám épülni... és lutri, hogy könnyen megy, vagy nehezebben.
válasza: válasza:Első gyerek 8óra vajúdás és 4 órányi tolófájások után császár.Rossz érzés volt,hogy szülni se tudok.
Második babát sikerült természetesen világra hozni.
Össze sem lehet hasonlítani a 2 szülést.
Ugyanúgy szeretem a gyermekeimet.
válasza:És azt se feledjük h a császár az egy hasi műtét.
És műtét után az első felállásnál azt hittem belehalok a fájdalomba
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!