Milyen úgy szülni ha a fájdalomküszöb nulla? Elviselhetetlen lesz? Ugye csak a filmekbe ordítanak közben?

Indított szülésem volt, első pillanattól tolták az oxit infúzióban. Hát mit mondjak, brutálisan fájt... de elviseltem. Aztán mikor mondta a dokim, hogy gond van, császározni kell, onnantól minden fájást elviselhetetlennek éreztem, értelmetlenné vált. Alig vártam, hogy megkapjam az érzéstelenítőt. (Szerencsére már csak 3-4 fájást kellett kibírnom és pihenhettem.) Viszont a császár utáni felépülés rosszabb volt, mint a fájások. Ha választhatnék, inkább szülnék ezerszer hüvelyi úton (de lehetőleg oxitocin nélkül), mint császárral.

Ami pedig a párunk szexhez való viszonyát illeti: a terhesség, szülés mindkét felet érinti, hiszen a terhesség alatt is lehetnek szexmentes időszakok (veszélyeztetett terhesség esetén), utána eleve 6 hétig tilos a szex, és még ezt követően is vissza kell rázódni, fájhat a gátseb, lehet tágulás, bármi... viszont azt gondolom, hogy rettenetesen önző az a férfi, aki ebben az esetben csak a saját élvezetére gondol, és nincs tekintettel arra a nőre, aki kihordta és megszülte a gyermekét.

Az én párom elég szexőrült, akár napi ötször bírná. Most koraterhes vagyok, és bizony a korábbi vetéléseim miatt vannak bennem gátlások a szexben, vannak enyhe alhasi fájdalmaim, nem esik most túl jól... a párom megértette, nagyon türelmes velem, és fokozatosan, nagyon finoman közelít hozzám. Én is erőt veszek magamon, hogy akkor is legyen szex, ha jelenleg nem annyira kívánom, de ő is tudomásul vette, hogy most nincsenek többórás vad menetek. Biztos vagyok abban, hogy akkor is kitartana mellettem és türelmes lenne, ha szülés után gondjaim lennének (nyilván én is törekednék a megoldásra).

5 órán keresztül csak simán fájogatott, de ki lehetett bírni, mert voltak szünetek, akkor jutott egy kis pihenő. Amikor beadták az oxit, na onnantól egybefüggő, brutális erős fájdalmak jöttek 3 órán keresztül, szünet nincs, pihenő nincs. hát én ordítottam, életemben semmi nem fájt úgy soha. aztán a tolófájások, hát azokra nem is emlékszem, csak szívtam a fájdalomcsillapító gázt ész nélkül, mert a szülésznő mondta, h ne hagyjam abba. A gátmetszést nem éreztem, mert a dokim jó sok érzéstelenítőt adott.

Na de a varrás volt a legrosszabb, fájdalomcsillapítás mellett is rettenetes volt, kimerülve remegtem, az ájulás kerülgetett. Belül is lett egy kis repedés a hüvelyfalon, azt is varrni kellett, de a méhszájat legalább nem.

És itt vagyok, jól vagyok, a szex is jó, szépen, gyorsan regenerálódtam. Ki lehet bírni. 0 volt előtte a fájdalomküszöböm és most is 0. De a test sokat kibír.

Szülőszobán dolgozom, láttam (és hallottam:D) már pár szülést. Teljesen változó, hogy ki hogyan bírja. Van, aki egy hang nélkül vajúdik és szüli meg a gyermekét, valaki pedig annyira ordít, hogy a folyosón is hallani...

Mi mindig azt szoktuk mondani (ami igaz is egyébként), hogy minket nem zavar, ha üvölt, csak éppen magával szúr ki, mert elmegy az ereje, és mikor tényleg szükség lenne rá, nem tud nyomni.

Azért a többség nem szokott torka szakadtából kiabálni, de a teljesen hangtalan szülés is ritka.

Fájdalomcsillapításnak általában van dinox, az valamennyit segít (változó, hogy kinek mennyit). Annál erősebb az epiduralis fájdalomcsillapítás, már ha van rá lehetőség az adott kórházban. De annak akkor van értelme, ha már kezdetben látszik, hogy nehézkes, hosszú vajúdás lesz.

Nekem nagyon alacsony szerintem a fájdalomküszöböm, sokszor meg is kaptam a férjemtől, hogy fogok így szülni... Ehhez képest a vajúdást végigbeszélgettük, még nevettem is sokszor, alig hittem el, hogy máris jön a kitolás. Az volt nekem a nehezebb része, de végig csöndben voltam, az utolsó nyomásnál kiáltottam csak egyet, amikor kijött a gyerek, pedig még be is kellett segíteniük, nyomták a hasamat fölülről.

Nem azt mondom, hogy nem fájt, de fájt már más szarabbul korábban, pl gyökérkezelt és begyulladt fogban is volt már részem, az rosszabb volt.

A szomszéd szülőszobában a másik kismama viszont tényleg úgy kiabálta végig a szülést, mint a filmekben, ez még úgy is feltűnt, hogy én magam is éppen toltam ki a gyereket magamból, szóval tényleg durva lehetett.

Én a negyediknél éltem a jogommal és visszautasítottam az oxitocint. A legszebb szülésem volt, pedig indították is, meg a fiam is hatalmas volt. A legvégén üvöltöttem egy nagyot, mikor a váll jött ki, mert úgy sokkal könnyebb volt, mint visszafojtani, bárki bármit mond. De meg sem éreztem, ugyanakkor a többi rémálom volt, mert ott mindegyiknél kaptam oxit. De a negyedik... hát mindenkinek ilyet kívánok :)

Ha nincs rajtam a gép és nem mutatja, hogy már három perces fájásaim vannak, akkor nem is tudom. Ja és én már vérvételkor elájulok :)

Szia!

33 hetes vagyok, készülök a hüvelyi szülésre lelkiekben. Nekem az a "félelmem", hogy császár lesz...hogy nem tágulok, stb, és császározni kell. Pedig azt is túlélném.

Én gy vagyok vele, hogy TUDOM, hogy fájni fog, hogy lehet, hogy repedek, hogy gátmetszésem lesz, de valahogy felkészültem rá lelkiekben. A gyakorlatot meg majd meglátjuk.

Voltam szülésfelkészítőn, ahol megmutatták a szülőszobát (apás szülés lesz), egyebeket. Ott mondta a szülésznő, hogy nyugodtan lehet ordítani, kiabálni. Őket nem zavarja.

Én úgy "tervezem", hogy ameddig bírom, csendben leszek. De lehet, hogy végigkiabálom az egészet. És abból sem lesz semmi. Mert csak egy szülő nő leszek a sok közül, és senki nem fogja kikérni magának, ha én kiáltok egyet-kettőt. Nem dől össze a világ.

Amúgy vajúdás alatt lehet gázt szívni, én is fogok, de kitolásra már nem adnak semmit (itt legalábbis), mert érezned kell a székelési ingert. Onnan tudod, hogy nyomni kell.