A párom nagyon szeretne gyermeket, nem is egyet, hanem többet, de ha csak a szülésre gondolok pánik tör rám. Mit csináljak?

Semmilyen mélylélektani oka nincs, a kérdező nem gyerekcentrikus, a szorongása pedig vélhetően abból a tudatból jön, hogy mindenki azt várja tőle, hogy majd ő is szüljön gyerekeket.

Kérdező, ha ennyire nem akarsz gyereket, ne vállalj és ne is hagyd magad rábeszélni, amíg így érzel. Ha a párod így nem tart ki melletted, akkor őt is meg lehet érteni, mert ez neki is nagy lemondás lenne (bár nyilván függ attól is, hogy mióta vagytok együtt).

" rettegek a terhességtől, a szüléstől, a gyerekneveléstől"

Ezt azért nem úgy fogalmaznám, hogy nem gyerekcentrikus. Akkor azt írta volna, nem akar gyereket. De a rettegésnek MINDIG mélylélektani oka van.

Nem titok, hogy a terhesség és a szülés lehet nehéz is. De vannak nők, akiknek álomterhessége van (én mondjuk nem vagyok ilyen, de ismerek ilyet) és álomszülése, esetleg álomprogramcsászárja.

Vannak olyan nők is, akik nem szeretik más gyerekeit, de attól még a sajátjukat igen. Egyáltalán semmit sem jelent, hogy más gyerekek idegesítenek-e. A nővérem azt mondja, hogy mások gyerekei zavarják, de a sajátjának ugyanazokat elnézi simán (lassúság, unalmas ovis történetek). :)

De, őszintén én is csak 27 éves koromban éreztem, hogy most már szeretnék gyermeket és kész vagyok érte küzdeni. Persze, azt nem gondoltam, hogy ennyire küzdelmes lesz a terhesség, vetélés stb, de nem bántam meg. Te hány éves vagy?

31hkm, 28N

Kedves Kérdező !

Nem tudom menyi idős vagy de szerintem nem is ez számít a gyermekvállalás nem egyszerű én sem akartam gyereket. Lehet hogy nem teljesen a kérdésedre adok majd válasz de talán hasznos lesz amit leírok . A terhesség gondolata csak addig borzasztó amíg nem vagy az utána inkább érdekes és örömteli is lehet persze társul hozzá pár dolog ami kellemetlen de így is szép !Nem akartam gyereket és a párom sem azt mondtuk hogy ráérünk de terhes lettem persze nem védekeztünk a fogamzásgátlótól rosszul voltam az óvszere meg allergiás vagyok . Nem akartunk gyereket de ahogy kiderült hogy terhes vagyok ez az érzés megszűnt kimondhatatlan volt az öröm de sajnos nem tartott sokáig elhalt a magzat még 8 hetesen összetört a szívem és nem akartam másik babát öt akartam visszakapni de ez sajnos nem így megy. Eltelt 7 hónap mire újra probálkoztunk és sikerült persze végig aggódtunk hogy rendben legyen minden . Persze rendben volt az ultrahang vizsgálatok ahogy láttuk hogy fejlődik és ahogy dobog a kis szíve, nyáron született mikor 37 fok volt most lesz 3 éves és jó eleven és okos is . És én is elértem oda hogy a párom akar én nem és a gondok itt kezdődtek a párom erőszakos lett és én úgy éreztem ö minél inkább akar én annál inkább nem és a kapcsolatunk megromlott mind a 2-en azon gondolkodtunk hogy be kellene fejezni ezt a kapcsolatot de közbe terhes lettem és a gondok csak fokozódtak feszült voltam ingerlékeny nem akartam az egészet megijedtem be pánikoltam és szégyenlem de el akartam vetetni persze a párom megutált és nem akarta elfogadni. Elmentem orvoshoz hogy kiderüljön mennyi idős és hogy hogyan tovább az orvos közölte hogy 11 hete vagyok és ha nem tartom meg akkor sietni kell a párom hazáig nem szolt hozzám bementünk a védőnőhöz hogy elintézzük a papírokat ahova a párom már nem jött be mert "Ö ebben nem vesz részt " persze meggondoltam magam és azt mondtam legyen még 1 gyerek . Kicsit megnyugodott a párom de a kapcsolatunk nem javult . Jöttek a szokásos vizsgálatok és hát belenyugodtam hogy lesz még 1 és pár hét múlva már örültem is neki a 20 hete uh kiderült hogy kisfiú az első kislány úgy hogy örültünk de valami gond volt és vissza hívtak minket . Kiderült hogy nagyon súlyos fejlődési rendellenessége van ( Nyitott gerince ) megkellet szülnöm úgy éreztem hogy egyedül maradtam.A párom félretéve minden gyűlöletét irántam mindenben segített és mellettem volt lelkileg is neki is nehéz volt és a szomorú dolgok után a kapcsolatunk helyreált. Most porbálunk túl lenni a dolgokon nem könnyű mert most születne meg január 30.-án .

Bocsi hogy kisregényt írtam .

Én csak a saját oldalamról tudom megosztani az élményeket és szomorúságot.

Mindent egybevéve nagyon szép és csodálatos, örömteli élményeket és ugyan úgy szomorúságot és fájdalmat is adhat a gyermekvállalás. Bár eddig szerintem inkább csak még jobban a kedvedet vettem el áááá valamit rosszul csinálok .Bocsi

Viszont én nem bántam meg van egy gyönyörű kislányon és minden fájdalmat és szomorúságot enyhít az ö szeretete .

A lényeg hogy beszéljétek meg nyugodtan mond el neki miért nem szeretnél vagy mitől félsz és kérdezd meg ö mit szeretne .

Ha bármi kérdésed van szívesen válaszolok ! :)

Szerintem, lehet, hogy akkor nem ettől az embertől akarnál gyereket.

Szerintem is könnyen lehet, hogy a más hülyegyerekét ki nem állhatod, de a sajátod, az más kategória. Az te magad vagy, meg akit szeretsz, és az érzelem kettőtök között. Megtestesülve. Maga a csoda. Amíg ezt nem érzed, nem találtad meg a párod.