Volt hasonlo szulesetek? Nektek milyen elmeny volt igy?

Az első három nem, az utolsó négy viszont "megvolt".

Hiába kaptam EDA-t, úgy nyomták az oxit mellé, hogy sokkal rosszabb lett, mint előtte.

"Csak" az utolsó fél centit simította el az orvos. Lehet hogy kellett, mert további órákat szenvedtem volna hiába, de ott nagyon szarul esett.

A könyöklés furán hangozhat, de jólesett. Semmi erőm nem volt már akkora, jól jött, az pont nem fájt.

+ Nekem volt vákuum is. Bár életmentő, nem jó érzés megszülni pluszban az orvos két lapátkezét is.

Gátmetszés: a repedések és a stoppolás sokkal jobban fájt.

Nekem összesen ~13-14 óra volt és horrorként éltem meg. Utólag is horror.

Nem vagyok orvos, máig nem tudom, hogy indokolt volt-e a gyorsítás (talán a vízelfolyás miatt?), de erőszakként éltem meg. Úgy éreztem, nem szülök, hanem szülesztenek. Semmi ráhatásom nem volt az eseményekre, s hiába olvastam utána előre, első szülőként csak sodródtam...

2-3 óra vajúdás után fájásgyengeség, forgási rendellenesség (elakadt a koponyája a medencecsontomban) miatt vákuumoztak.

Egyébként addigra annyira kimerültem - pont feküdtem volna le késő éjjel hullafáradtan, amikor elfolyt a magzatvíz -, hogy fél percekre be is aludtam.

Az tűnt fel, hogy hirtelen tele lesz a szoba emberekkel, egy orvos magyaráz valamit, hogy most bocs, de könyökölni fog, alul meg a dokim benyúlt a baba feje mellé megkeresni az arcát.

Tényleg olyan pitsafáradt voltam, hogy felőlem ki is teleportálhatták volna, félig aludtam. Amikor megszületett, rossz előérzetem lett, hogy itt még nincs vége a szopásnak. Kértem, hogy ne tegyék rám, inkább a mellettem álló neonatológus nézze meg, hogy rendben van-e. Ha már velem teljesen végeztek, akkor adják vissza.

Bejött a sejtésem, mert a méhlepény mondta, hogy egy nagy lószerszámot megy bárhová is. Tépkedték, cérnakesztyűben. Na, ezt a részt kihagytam volna. Mire lett szabad műtő, szerintem olyan vidám pácienst még nem toltak be, mint engem. Remegve kérdeztem, hogy ki az altatóorvos - odalépett, hogy ő és elkezdte mondani, hogy mi fog történni - itt szakítottam félbe, hogy tudom, hogy mivel jár, itt a branülöm, tolja be a cuccot és essünk túl rajta.

A 15 perc altatástól viszont olyan jól kipihentem magam, hogy utána estig fel voltam pörögve (hajnali 7-kor jöttem ki a műtőből).

A méhlepényes élveboncolás tényszerű emlékként maradt meg, mint életem legnagyobb fizikai fájdalma. A szüléssel nem volt gondom. A cél az volt, hogy a gyerek egészségesen a külvilágra kerüljön és ez megtörtént. Innentől én elégedett voltam.

Pedig végigrepedt a hüvelyem, eltört a farokcsontom és 3 hétig ölben kellett kivinni pisilni is.

Elnézést, hogy kérdezek, de 2-es, 3-as megírnátok, hogy hol szültetek?

Hasonló szülésem volt nekem is, engem traumaként ért, még talán most 1 év után sem vagyok teljesen túl rajta. Azóta is azt gondolom, hogy ilyen csak vekem törtenhetett meg (pedig látom, olvasom, hogy nem!).

#3 vagyok. A Szent Imrében, másfél éve.

Nekem azért nem volt trauma, mert egyrészt pont az orvosi jelenlét adott bizontságérzetet (ha gáz van, azonnal szakértő kezekben vagyunk - így is lett), másrészt a szülést nem misztifikáltam túl, hanem úgy tekintettem rá, hogy szükséges ahhoz, hogy gyerekem legyen. Ez utóbbin van a hangsúly, így nem voltak elvárásaim, hogy milyen módon születik meg. Legyen testen kívül és legyen egészséges.

Mindkettő teljesült. Nekem lett pár sérülésem meg vérveszteségem, de néhány hét alatt felépültem belőle.

Amiatt viszont egy évvel később műtöttek, hogy a terhesség miatt szétmászott a hasizmom és nem akart magától visszahúzódni. Ez az én egyéni pechem, alacsony vagyok, így nagyon előrefelé nőtt a hasam és a végén már megadta magát az izomzat. Ennek folyományaként kezdődő köldöksérvem is lett. Így nem esztétikai, inkább eü oka volt a műtétnek.

Bár testzsírt nem gyűjtöttem magamra a terhesség alatt, mégis 5 hónapos terhesnek néztem ki még egy évvel szülés után is. A műtét után ismét régi lett a hasam.

De jó sebészhez kerültem, köldöknél nyitott csak fel, bőr alatt varrta a többit. Grátisz-bónusz a kifordult köldökömet is visszavarrta a helyére, bár az csak a bőrt érintette és esztétikai hiba volt csak.