Egyes anyukák miért hiszik, hogy szülés után kötelezően az egész világnak a gyereke körül kell forognia?
Természetesen tisztelet a kivételnek, tudom, hogy nem mindenki ilyen.
De rengeteg ilyennel találkoztam, és már nagyon irritáló. Az egyik a volt osztálytársnőm. Semmi különös nem volt vele, aztán mióta megszült, azóta megállíthatatlanul csak és kizárólag a babáról képes beszélni, ha valaki más témát hoz fel, azonnal visszatereli, és már 2 és fél éve ez megy. Nem szívesen beszélek már vele, mert a könyökömön folyik ki, hogy az ő gyereke a legjobb, a legtehetségesebb, már mittudomén mit tud csinálni, stb, és vérig van sértve, ha valakit nem érdekel az ő gyereke.
A másik a közelebbi rokonságban van. Neki ez már a 2. gyereke, de nem bírja elviselni, ha valaki nem a gyerekeivel foglalkozik, akár csak beszéd szintjén. Leteremtette a rokonságot, hogy milyen érzéketlen tahó mindenki, hogy nem vesz senki semmit a babájának meg a másik gyerekének (az idősebb 3 éves, a kicsi fél éve született), ha eljön vendégségbe (pl valami ünnep van), már mindjárt rendezkedik, hogy a gyerekeinek ez meg az meg amaz jó, stb.
Bátyám osztálytalálkozójára is páran kisgyerekekkel mentek, és az egész osztálytalálkozón mást sem lehetett hallani, mint a kisbabák sírását. (bátyám mesélte)
Miért van az, hogy egyes anyukák ennyire rá akarják tukmálni a gyereküket a világra úgymond? Semmi bajom a gyerekekkel, de nem érzik úgy, hogy másokat ez azért nem érdekli ennyire, mert nem az ő gyerekük?
Csak én nem értek ezzel egyet?
Fiú vagyok, így persze nem tudom, milyen szülni, de nem hiszem, hogy ez akkora nagy teljesítmény lenne, hogy a világnak meg kell állnia miatta.
Ti ismertek ilyeneket?
Ők abbahagyták ezt egyáltalán?
Vegyük ketté:
Vannak azok az anyukák, akik mindenkire rá akarják erőltetni a gyereküket, és tényleg elvárják, hogy mindenki róluk beszéljen, velük foglalkozzon. Ez tényleg gáz.
A másik oldal: vannak anyukák, akiknek gyerek mellett (segítség hiányában), nincs lehetőségük eljárni otthonról, magukkal is foglalkozni, élni egy kicsit, tehát teljesen beszűkül az életterük. Őket nem éri semmiféle inger, csak amit a gyerek produkál. Ebből egyenesen következik az, hogy nagyon nem is tudnak másról beszélni, mint arról, hogy hol tart a gyerek a fejlődésben, mit eszik, mivel játszik...stb. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk. Ha apuka estig dolgozik, más meg nem tud segíteni, akkor sajnos ez van, anyukának marad a gyerek és a háztartás, esetleg tv meg a gyk.
A 11 válasz a legjobb, bár abban sem látok semmi kivetnivalót, ha valaki annyira szereti a gyerekét, hogy akár még képet is mer posztolni a Facebook-ra.
Sőt, mivel a gyerek gyerekkorában igencsak picike és ellátásra szorul, ami egy normális emberből hatalmas méretű gondoskodást vált ki, a szeretet mellett ezért az sem baj, ha már a családhoz tartozik, akkor nem zárja ketrecbe. mikor hivatalos valahova. Aki meghív egy családot, annak számolnia kell azzal, hogy nem mindenki akarja lerázni a gyerekét és nem mindenkinek teher.
Engem jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy az ilyen rosszindulatú emberek. mint a kérdező és jó néhány válaszoló, akarnak e gyereket, mert az ilyen csak ridegtartásban képes nevelni, utána meg pislog, ha a gyereke pár év után menekül tőle, vagy ami még rosszabb, ugyanolyanná válik. Inkább legyetek sterilek, mindenki jobban jár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!