Nagyon félek a szüléstől! Már ezzel álmodom! Ez normális? 37 km

Sajnos, ha az emberek meglátnak egy kismamát, kötelességüknek érzik, hogy elmeséljék a saját (vagy az anyjuk, vagy nagynénikéjük, vagy nagynénjük) szülési történeteit, ami persze mindig egy horror... 8-P

Épp ezért, amikor én terhes voltam, nem voltam hajlandó senki szüléstörténetét meghallgatni, sőt én sem mesélem el senkinek az enyémet!!!

Ne foglalkozz a SZÜLÉSSEL (arra majd ott lesz az orvos, nővér, szülésznő, stb. akik segítenek), hanem a BABÁVAL foglalkozz! :D

Próbáld elképzelni, milyen lesz, mi lesz a neve, mit fogtok majd játszani, mivel eteted majd, hogyan tanítod majd járni, stb...

Gondolatban máris mesélhetsz neki, vagy dúdolgass, beszélj hozzá, ezt hallja a babád és megnyugtatja.

Gondolkozz pozitíven, csak szépre és jóra gondolj, most erre van szüksége a babádnak is, nem a stresszre!!!

Persze mindenki fél valamennyire, pedig nem kell. Én is féltem a fájdalomtól, hogy miként fogom bírni, de nagyon sokat számít a POZITÍV HOZZÁÁLLÁS, A POZITÍV GONDOLATOK! Gondolj arra hogy évszázezrek óta nők milliói, milliárdjai estek ezen át, mentek keresztül és élték túl :) Nem mondom, hogy nem fáj, de ha másnak sikerült nekem, neked is fog :) Én erre gondoltam. Meg hogy ez a fájdalom a babámért van, neki is fáj, tehát nem foglalkozhattam a saját kínjaimmal :) Csodálatos dolog, nem kell félni, minden rendben lesz, csak a kicsire koncentrálj :)

u.i. nem vagyok a mazohista típus, nem bírom a fájdalmat, hisztis vagyok, gyenge, de így is a legcsodásabb dolog volt, bármikor újra végigcsinálnám, félelem nélkül :)

Én nagyon féltem és nem kellette volna, gyors problémamentes szülésem volt. A fájdalom is kibírható, nem kellemes de kibírható! A vége pedig a babával egyenesen mennyei érzés!! Ne félj tőle, nem lesz gond!!!

10 napos kislány anyukája.

Jó látni hogy mindenki biztató, pozitív válaszokat adott, én is ezt szeretném erősíteni. Nem szabad túlstresszelni, azt hallottam hogy amitől a normálisnál jobban fél az ember azt ezáltal szinte vonzza, ezért kell pozitívan hozzáállni: fájni fog? persze, az hogy mennyire az embertől magától függ, van akinek jobban van akinek kevésbé, de nagyon sokban hozzáállás kérdése is. Próbálj arra gondolni hogy majdcsak meglesz valahogy, és utána szuper lesz amikor már a kezedben tartod a kicsit. Az hogy ezzel álmodsz nagyon normális, és szerintem ha úgy ébredsz hogy visszaemlékszel rá és próbálsz arra koncentrálni hogy a valóságban kevésbé lesz majd rémes, és ügyesen végig fogod csinálni akkor hozzásegíted magad egy könnyebb szüléshez! Én 39. hetes vagyok és bár nyilván foglalkoztat a dolog, és többször is álmondtam már róla, sosem a fájdalom volt a központi elem, hanem maga az élmény, és főleg az eredmény... :-)

Remélem sikerül magad ráhangolni hogy majd könnyen, problémamentesen megy és ha itt lesz akkor milyen boldog leszel a babáddal.

Akár én is feltehettem volna a kérdést :-) ! Én is borzasztóan félek, mondjuk én már kb. a 24.hét óta ezen gondolkodok, hogy mennyire fog fájni! Bármennyire nyilvánvaló, hogy annál jobban, minél inkább félünk tőle, mégsem tudok elvonatkoztatni ettől! Próbálok arra gondolni, mennyire felemelő, és csodálatos érzés lesz, mikor a kisfiamat először a karomban tarthatom, és milyen lesz az, mikor először fog rámnézni:) !

Én is sok rémszülést hallgattam végig, a kedves rokonok és ismerősök jóvoltából(hiába kértem, hogy ne meséljék el...fő a jóindulat ugye...) , de édesanyám is azzal nyugtat, hogy minden fájdalmat feledtetni fog a kis Csöppség mikor már kibújik és ott lesz velem! :-)

Könnyű szülést mindenkinek!

34 hetes kismama

Én az első szülésem előtt féltem legkevésbé, mert akkor még nem tudtam milyen! A másodiknál már féltem, most, hogy a harmadik mindjárt megszületik, kezdek nagyon félni! De ez természetes és emellett el kell hogy mondjam, hogy életem legesleggyönyörűbb emlékei a szüléseim minden fájdalom ellenére! Kívánom, hogy te is éppilyen csodának éld majd meg!!!

36 hetes kismami