Iszonyatosan felek a szulestol. Hogyan enyhithetnem ezt az erzest?

ami eszembe jut:

-az egyik, hogy mire eljön a szülés ideje, már akkora lesz a babád, és olyan mértékben fog "zavarni belül", hogy vágyni fogsz a szülésre.

-a másik, hogy én sem bírom jól a fájdalmat, mégis azt kell mondjam, hogy a szülés nem a legfájdalmasabb, ami történhet az emberrel, én más orvosi beavatkozást és betegséget sokkal rosszabbul éltem meg,

-harmadrészt az élmény egy kicsit rajtad is múlik

Én azt javaslom, hogy a hátralévő időben ismerkedj meg (még jobban, ha eddig nem tetted) a szülés lélektanával (szülési videókat semmi esetre NE NÉZZ! Nagyon csalóka, belülről teljesen más!), és amikor eljön az idő arra gondolj, hogy:

-a fájás jó, mert azalatt halad előre a baba az útján, két fájás között csak megpihen.

-amikor fáj, akkor koncentrálj az izmaid ellazítására és ne összeszorításra, mert azzal segíted a tágulást, és az egész folyamatot

-keress kényelmes pozíciót a vajúdás alatt

Nekem a férjem is sokat segített, pl. dögönyözte ököllel a derekam (az esett jól), itatott és egyszerűen "jelen volt".

És hidd el, köze nincs ahhoz amit a filmekben látsz! :)

Fáj nagyon, de meg tudod csinálni! A hormonok is segítenek!

És az ajándék már ott készülődik Benned!

Szép szülést Neked!

Igen, nagyon tud fájni. De nem szabad ettől akkor megijedni, mert tényleg bepánikolsz és csak rosszabb lesz!

Arra figyelj, hogy ha jön a fájás, akkor koncentrálj pl egy szögre a falon és vegyél lassan, mély levegőket. És csak erre figyelj. Ha elmúlt a fájás, akkor a következőig ne is gondolj rá!

Én az első szülésem után , a második előtt voltam nagyon besz-rva... De amit fent írtam, segített.

Csak lazán! Ne görcsölj, ne pánikolj, csak lélegezz nyugodtan. :)

Aztán meg lehet meg se fog kottyanni az a fájdalom, mivel mindenki másképp éli meg. :)

És gondolj a babára. :))) A végén ott lesz neked! Ez a lényeg. És ahogy ő kint lesz, elmúlik a fájdalom.

Sok szerencsét!!!

A 2. válaszolóval teljesen egyetértek, mintha én írtam volna. :)

Én is úgy indultam, mint te, gyerekkoromban ájulás határán voltam minden vérvételtől, oltástól. Rosszul viseltem mindig a fájdalmat. Ehhez képest a szülést, ha a 10-es a kibírhatatlan fájdalom, olyan 4-5 körülire tenném. Volt begyulladt fogam, aminél az ínyemet is fel kellett vágni, az sokkal rosszabb volt!

Amire figyelj:

- Ne akard elfojtani a fájásokat, várd őket, haladj, sodródj velük! Könnyebb lesz, mert leállítani úgysem tudod őket, de ha feszítesz olyankor, csak rosszabb.

- Minden fájásnál arra gondolj, ezzel is közelebb vagy a babádhoz. Ez lelkileg nagyon sokat segít.

- Hacsak nem folyik el a magzatvized, ne siess a kórházba. Én a vajúdás nagy részén túl voltam otthon, és sokkal jobb volt a saját bútorok között, kényelmesen. A kórházba érve már 2 ujjnyira voltam, és mg csak különösebben nem is éreztem úgy, hogy fájna. Ha azt mondták volna, ez csak jósló, menjek haza, el is hittem volna! A szülés utáni napokban láttam kismamákat fél napokat sétálgatni fel s alá hálóingben vajúdva, úgy én is biztos rosszabbul éltem volna meg, mint így.

- Szülés közben ne törődj vele, hogy viselkedsz, hogy nézel ki. Én pl. pucér voltam végig, mert melegem volt, de nem érdekelt. ahogy a férjem elmeséli, hülyeségeket is kérdeztem a doktornőtől (pl. mennyi van még hátra :D ), de az sem érdekelt. Engedd el magad, és gondolj arra, láttak az ott dolgozók már rosszabbat is. :D

- Próbálj meg sokat aludni, és mindig korán lefeküdni. Akár nap közben többször is, ahogy jól esik. Ha nem tudsz aludni, akkor is dőlj le minél többször, ne legyél sose olyan igazán fáradt. Erre főleg a 37. héttől figyelj oda, mert bármikor menni kellhet szülni. Ha fáradtan, kimerülve ér a szülés, nehezebb végig csinálni.

Szóval lazán, nyugodtan, örömmel indulj neki. Gondolj arra, hány nőnek van több gyereke is, azaz be lehet vállalni utána még több szülést is, nem akkora trauma. :)

Ja, és tényleg annyira eleged lesz a végére a bálna testedből, hogy megváltásként gondolsz majd a szülésre, 4-5 hét múlva megérted, miért írjuk ezt. :D