Miért van akkora jelentősége ki hogyan szül?

Császáros voltam, nem mondom, hogy szebb vagyok, mint a természetesen szültek, de szerintem rosszabb se. Úgy gondolom, hogy ez egyéni adottság kérdése, van, aki csíkos lesz, van, akinek nem megy vissza a hasa, van, akin ottmarad a fölösleg, máson meg 2 hónap múlva nem látszik semmi. Nekem van egy 13 centis vágásom, ez tény, ebből a szempontból már ugye kissé hátrányos a helyzetem a természetesen szültekkel szemben. Viszont csíkom egy sincs, a hasam visszament, pici feleslegem van még, de már dolgozom rajta. 3,5 hónapja császároztak egyébként, szóval friss az élmény.

Én előzetesen úgy voltam vele, hogy tőlem aztán az orromon is kiszedhetik a gyereket, csak legyen egészséges. Természetes szülésre készültem, de nem görcsöltem rajta. Végül közölték, hogy programozott császárom lesz, mert farfekvéses a babám, és hát első babát így nem szülhetek meg (megjegyzem, farosan első babát nem is mertem volna, alaposan utánajártam, szerintem nagyon veszélyes). Nem dőltem kardomba, úgy voltam vele, hogy ez van, ezt kell szeretni. Viszont én kaptam beszólásokat, hogy jaj de jó nekem, akkor én nem is szenvedtem, meg így könnyű (mert ugye programozottan fájásom sem volt), bezzeg mások mit kínlódnak... na itt erősen éreztem némi lenézést, lesajnálást, és hát igazából az is volt. Meg aztán nem volt kellemes, hogy mikor a műtét másnapján majd szétszakadtam, és minden mozdulatnál azt hittem, hogy beszarok, azt hallgatni, hogy de jó nekem, hogy nem szenvedtem... anyád (már elnézést)... Illetve ami nagyon-nagyon bánt, amit itt is említett valaki, hogy egyesek előszeretettel hozzák fel, hogy a császárnál nincs olyan mély kötődés az anya és a gyerek között. Nos, én imádom a kislányomat, ölni tudnék érte, tudom, hogy nyálas, de most is sokszor könnyes szemmel nézem, ahogy szopizik, hogy milyen gyönyörű, és mennyire szerencsés vagyok. De borzasztó érzés, hogy mások meg alapból megkérdőjelezik a kapcsolatunk mélységét, csak mert nem a hüvelyemen át jött ki. És igen, volt aki ezt az arcomba is mondta, azzal körítve, hogy ő pszichológus hallgatóként ezt tanulta. Azt hittem, pofán vágom.

Mindent összevetve az ilyen cuki emberek miatt utólag már én is utálom a császárt, úgy érzem, hogy én kimaradtam valamiből, és igen, tapasztaltam lenézést, pedig én aztán előzetesen tényleg nem így álltam hozzá. Szerintem sokakban így alakul ki, hogy kevesebbnek érzik ezért magukat. Én azért lelki válságba nem kerültem emiatt, szerencsére elég erős típus vagyok lelkileg, de azért nem estek jól ezek a mondatok nekem sem.

En Angliaban szultem csaszarral, mert azt valsztottam.

Itt 2011 tol lehet kerni csaszart, akkor is ha nincs ra orvosi indok. Igy azt kertem.

Szerencsere itt senki nem foglalkozk a masikkal, es nezi le, hogy szult.

Mert rohadtul nincs senkinek semmi koze hozza.

A kovetkezo gyerekemet is igy szulom, es ha lehetne, meg sazat. Mert annyira jo elmeny volt!

Es attol meg ugyanolyan jo anya vagyok... Ez a kerdes nem itt kezdodik.

Nem viselt meg fizikailag, nagyon jo volt, masnap mar ugy jartam mintha semmi nem tortent volna.

Elozo vagyok.

Azert valasztottam, mert egeszsegugyes vagyok, es anno a foiskolai gyakorlaton voltunk a gyerekklinikan, ahol tobb szules kozben serult, oxigenhianyos baba volt. Akkor ez engem olyan sokkent ert (15 eve volt), hogy megfogadtam, ha szulok csakis csaszarral. Igy kulon orulok, hogy volt ra lehetoseg mindenfele kerdezgetes nelkul.

Én eddig még nem igazán találkoztam olyan emberrel, aki lenézte volta a császármetszéssel szült nőket, esetleg csak idős néniknek volt ilyen megjegyzésük, de közülük sokan (nem mindenki, szóval nem szeretnék általánosítani) egyébként is mindenben a kritizálni valót keresik.

Én inkább úgy érzem, hogy sokszor a császárosok fújják fel ezt a dolgot, mert aki nem ezt szerette volna, nehezen dolgozza fel. Amúgy meg ez csak pár hónapig téma, amikor már óvodás, iskolás a gyerek, a kutya nem kérdezi meg tőled, maximum ha valami gond van a gyerekkel, és az anamnézis felvételhez kell, mert a szülés körülményei bizony nagyon sok dolgot befolyásolhatnak (oxigénhiányos állapotokra gondolok, ami mindkét esetben előfordulhat).

Mivel még ezt senki nem említette, így megteszem én: a császár egyik hátránya a babára nézve, pont az, hogy nem halad át a szülőcsatornán, mert így nem találkozik az anya baktérium flórájával, ami viszont szükséges lenne a minél erősebb immunrendszer kialakuláshoz. Hajlamosabbak lehetnek allergiára, asztmára, gyakori felső légúti betegségekre, emésztési problémákra. De ez csak egy kockázati tényező, amit a genetikailag magával hozott tulajdonságok nagyban enyhíthetnek, vagy erősíthetnek.

Nálunk itt vidéken nem lehet császárt választani, sőt sokszor fordult elő olyan eset, amikor már későn tolták a műtőbe az anyukát. Alacsony éves születésszám mellett az elmúlt években két haláleset és több súlyos oxigénhiányos állapot is előfordult. Ami azt jelenti, hogy az a gyerek szinte semmire sem képes, se ülni, járni, se beszélni. Kisebb mértékű oxigénhiány esetén pedig részképességzavarok fordulhatnak elő, lehet hogy viselkedésben, gondolkodásban, vagy később a tanulásban fog majd csak megnyilvánulni.

A programozott császár egyik előnye, hogy időben, megszervezve és biztonságban jön világra a gyermek, például farfekvés esetén (a második fiammal majdnem így volt, de az utolsó pillanatban megfordult), súlyos oxigénhiány, vagy halál lehet a következménye, ha ilyenkor hüvelyi úton születik meg.

Az hogy a császárosnak szebb marad-e az alakja azt nem tudom (szerintem ez inkább attól függ, hogy hány gyereket, mekkora súllyal, hány hetesen szült, és milyen a bőrtípusa), de a hüvelyi úton szült nőknek is marad hegük, méghozzá odalent. Ráadásul a hüvely, főleg több szülés esetén tágultabb marad, ami szintén nem elhanyagolható szempont, egy amúgy fürdőbugyival eltakarható hasi heggel szemben.

Engem személy szerint nem érdekel, hogy ki hogyan szült, téged sem kellene, hogy érdekeljen. Ahogy az sem, hogy ki hogyan neveli a gyermekét, egészséges-e vagy sem, tökéletes-e vagy vannak-e hibái...amíg mások életét, épségét nem fenyegeti. Próbáljunk meg inkább együtt élni a minket körülvevő emberekkel, toleránsan, és empatikusabban, egymást segítve és elfogadva.

36-os: lányom császárral született és most 3 éves, egyszer sem volt beteg, nem allergiás semmire.

A környezetemben meg akadnak természetes úton született gyerek, akik állandóan betegek, van köztük asztmás meg allergiás is.

Szóval valszeg azért nem említette senki, mert hülyeség, ugyanúgy, ahogy szoptatott/tápszeres vitában is fel szokott ez jönni.

Van mindenkét csoportban betegesebb, meg makkegészséges gyerek is, ez nem érv.

39: ennyi erővel a kutatási eredmény is csak azokra az emberekre érvényes, akikkel épp elvégezték, mindegy mekkora volt a minta. Sőt az se mindegy melyik országban végezték, mert lehet eltérő a császár illetve hüvelyi szülés protokollja ami fals eredményt hozhat.

Ha olyan nagyon fontos s tudományosan bizonyított lenne a hüvely flórája, vennének belőle mintát és utólag rákennék a gyerekre. Illetve mi van azzal aki hüvelyi úton szült és volt hüvelyi fertőzése amit a gyerek is elkapott? Biztos hogy hasznos volt neki?