Leirnatok nekem hogy zajlott a szulesetek es az utana levo napok?

Rövid leszek, mert az életkedved is elmenne a részletektől. Másfél nap vajúdás, nulla külső segítség, se testi, se lelki. A szülésznőt meg sem ismerném az utcán, annyira le se tojt. Féltem, sőt, rettegtem, a fájásoknál már ájuldoztam, mert nem ehettem és nem ihattam semmit. Az orvosom nem jött be, az ügyeletest 2x láttam, egyszer burkot repesztett. A dokim, mire végre beesett már órák óta folyt belém az oxitocin, eredmény nélkül. Végül kérdés nélkül elkezdett kézzel tágítani, minek hatására le akartam rúgni a fejét. Majd közölte, hogy nem tágulok (nahát, mennyire meglepő. A macska is először biztonságos padlást keres, utána ellik... de a nőnek legyen biztonságérzete a semmi közepén, vadidegenek között, nulla érzelmi támogatással,...)

Másfél nap után császár lett. A baba velem volt. A csecsemősök tragikusak voltak. Ha nincs velem a férjem, szerintem nem tudom ellátni a gyereket.

A kórházban nem indult meg a tejem, csak akkor, mikor végre kiszabadultam onnan és hazaértünk. Aztán egy évig szoptattam, gond nélkül. Az a bent töltött 4 nap volt életem legszörnyűbb élménye. Pszichológushoz jártam utána.

Kívánom, hogy több szerencséd legyen, mint nekem volt.

40 hét 2 naposan reggel halk pukkanásra és enyhe görcsre ébredtem, majd folyt egy kevés magzatvíz. Kb. 6-7 perces fájásokkal indítottam, amihez mindig társult valamennyi kevés magzatvíz. Összeszedtük magunkat és mentünk a kórházba, ahol már várt a szülésznőm, illetve ő addigra már az orvosommal is beszélt, aki aznap dolgozott. Felvették az adataimat, szülésznőm előkészített, majd mentünk a szülőszobába, ahol az orvosom megvizsgált és kaptam is az oxitocint fájásgyengeség miatt. Vajúdtam ágyon, labdán, majd elérkezett az idő a kitolásra (reggeli első fájástól számított kb. 10 óra múlva). Egy darabig nyomtam-nyomtam, de - mint utólag kiderült - a rövid köldökzsinór folyamatosan visszahúzta a babát, így vittek császározni. Császár után toltak az őrzőbe, ahol megkaptuk egy kis időre a babát (apás szülés volt) és megpróbáltam mellre rakni, majd pihenés következett. Nálunk 12 óra múlva történik az első felkelés, ami elég sz@r volt, de a szülésznőm segített lezuhanyozni és felöltözni, majd áttolt tolókocsiban az újszülött osztályra. 4 ágyas szobába kerültem, ahova aztán hozták is a babát, aki ezt követően végig velem volt. Folyamatosan raktam mellre, amiből már terhesség alatt is jött előtej, de rendesen kb. a 3. napon indult meg igazán. A 4. napon szedte ki a dokim a kapcsokat, majd az 5. napon a varratokat és mehettünk haza.

A vajúdás fájdalmas volt, a császár megkönnyebbülés, a kórházban töltött napok pedig gyorsan elrepültek és kellemes élményként maradt meg bennem (kedves szobatársak, normális csecsemősök). A felépülésem gyors volt, az első naptól én láttam el a babámat.

Gyors és komplikációmentes szülést kívánok! :)

A MÁVban szültem. Rossz CTG miatt terminuson befektettek, ott hédereltem három napot, majd hétfőn reggel indítottak. Délután három körül már sok oxi, epidurál után (végig kétperces fájásaim voltak), mikor még mindig két ujjnyi voltam, nem jött le a baba és időnként esett a szívhang, a doki azt mondta, inkább császározzunk, mert valószínűleg a nyakán van a köldökzsinór.

Egy órát vártunk az anesztesre, majd betoltak a műtőbe, elérzéstelenítettek, és 16:40-kor kivették a babát. Közben a párom néhány méterről figyelt, biztatott. Amikor felsírt, picit odatartották, megpuszilhattam, majd odaadták az apjának, beszélgettek, míg engem összevarrtak.

Csütörtökön délben jöttem haza, a baba végig velem volt egy bevásárlókocsiban aludt mellettem.

Azonnal tudtam szoptatni, de csak a harmadik napon evett már mérhető mennyiséget (20 gramm), és csak egy hét után jutottunk el odáig, hogy nem zokogva fogtam hozzá szoptatni (mert az első pár napban sebesre harapta a mellbimbómat). Mindent összevetve szerintem szerencsés vagyok ezzel a sztorival, sokkal rosszabbak is vannak.

Aznap délelőtt ctgn voltunk, ami nem mutatott semmit. majd még aznap Otthon néztük a tévét este 7 körül, mikor minden előjel nélkül a semmiből rámtörtek a fájások, 4 percesek rögtön. felhívtam a dokim, aki épp a kórházban volt, azt mondta menjünk be megnéz, de szerinte ez még nem AZ. mire beértünk a kórházba (20 perces út) már 3 perces fájások voltak, elég kemények. dokim megvizsgált és közölte hogy a vajúdót kihagyjuk, rögtön megyünk szülni. beöntésre, fájdalomcsillapítóra nem volt idő. burkot repesztettek, kaptam infúziót meg egy kis oxitocint, amitől hamarosan rámtörtek a tolófájások. 4-5 nyomásra megszületett a babám. az első fájásoktól számítva 3 óra alatt kint volt. szerintem a gyors szülésem annak köszönhetem, hogy nem görcsöltem rá, nem féltem a szüléstől. tisztában voltam vele h fájni fog, ezt a tényt elfogadtam és így már nem volt mitől félni, nyugodt tudtam maradni. és igen, fájt, de ez ezzel jár:)

kórházban 4 éjszakát töltöttünk, eléggé bunkó személyzettel sajnos, ami miatt nagyon rossz élmény volt az a pár nap...tej itthon indult meg, addig tápszeres pótlást kapott.

első baba

normál szültem

kb 7 óra vajúdás és talán olyan fél óra kitolás(ha jól rémlik)

1 hétig voltunk bent(magas CRP miatt)

2 napig voltunk egy szobában utána elvitték csecsemőosztályra

3. napon indult a tejelválasztás, alig bírtam elhinni, hogy addig elég a magzatkori készlete és a baba bírja éhen, állandóan kértem, hogy adjanak neki enni!:)és kapott anyatejet, utána beindult a tejem. a mi kórházunk nem cukros vízzel, vagy tápszerrel indít, a bélflórájuk miatt.