Szülés: apával vagy apa nélkül?

A párom ültetett ide, hogy írjak:) Nem volt gáz, hogy láttam erőlködni, meg szenvedni, inkább az volt gáz, hogy nem tudtam neki segíteni, azt, hogy törölgettem a homlokát, meg masszíroztam a derekát számomra nem volt igazi segítség:)

Minden férfinek javaslom, hogy menjen be, mert ennél csodásabbat még nem éltem át! Eszembe sem jutott, hogy ne legyek ott, sőt utólag azt mondom, borzasztó lett volna, ha a párom nem enged be!

Azóta minden tiszteletem a tiétek, nőké, hogy képesek vagytok ezt végigcsinálni. És a párommal a kapcsolatunk is jobb lett, mivel ez a közös élmény még jobban összekovácsolt bennünket. Úgyhogy engedd be, nagyon nagy élmény lesz a férjednek!

Nálunk úgy volt, hogy ha kellemetlen lenne neki, akkor kimehet.

Mikor már nyomhattam, premier plánba akarta nézni, és közben simogatta a kisfiúnk bubiját, ami kint volt, majd a köldökzsinórt is ő vágta el.

Utána elmondta mi hogy történt, mert én nem sok mindenre emlékeztem az utolsó 1 órából. A tolás 6-7 percéből szinte semmire nem emlékeztem, csak mikor már felsírt és a mellemre tették!

Hihetetlen csoda volt mindhármunknak, legközelebb is bent szeretne velünk lenni. :)

Szép szülést, születést! :)

Szia.

En nem akartam, hogy bejojjon Velem....mar tudom, hogy jol tettem ,hogy beengedtem :)

Azota sookal figyelmesebb es kedvesebb velem.

Feltem, hogy megundorodik a vertol stb....de szerencsere nem.

Meg csak 3 hete volt, de mar alig varja, hogy leteljen a 6 het es osszebujhassunk :)

Azt mondja, hogy sexi, hogy ekkora a cicim a tejtol :)

Mindig kedveskedik es nem birtam volna ki nelkule a korhazban.

Kulfoldon elunk es nincs itt senkink igy csak O tudott segiteni nekem.

Nagyon hosszu vajudasom volt (42 ora) de vegig kitartott :)

Ha egyszer lesz meg egy babank megint be kell jonnie :)

Mar nem is tiltakozhatna es nem is akarna szerencsere.

Apás szülés!

Nálunk is ugyanez volt a helyzet, apa kijelentette, hogy ő bejön, én meg dilemmáztam, hogyan mondjam meg neki, hogy nem szeretném. Aztán annyit mondta, hogy végül belenyugodtam, és egyáltalán nem bántam meg. Jó volt, hogy nem voltam egyedül a szülőszobán, ha bármire szüksége, volt azonnal hozta. Ő nem fért oda az alsó felemhez, mert egyik oldalon a doki, másik oldalon a szülésznő volt, szemből meg nem akart állni, így orvosi utasításra a hátam támasztotta. Aztán mikor felöltöztették a babát, akkor olyan jó volt látni őket együtt. Egy 130 kilós ember egy 4 kilós csecsemővel, potyogó könyekkel!

Kellemetlen-e, hogy lát a párom kínlódni? Hidd el, mikor ott leszel, hogy vajúdsz és szülsz, akkor ezek eszedbe sem fognak jutni, ezer más dolog fontosabb lesz.

Ja! És a férjem többször is megjegyezte szülés után, hogy mennyire büszke rám, hogy ezt végigcsináltam és ő a világ legboldogabb embere.

Gyors szülést kívánok neked!

14 hónapos kislány anyukája és 38 hetes kismami

Nálunk bent volt és nem bánom egyáltalán, nagyon örülünk mind a ketten, hogy ott volt! Számomra egy párkapcsolatban több van, mint egy férfi és egy nő, én örülök neki, hogy a párom akkor is társ tud lenni, ha fáradt, nyűgös vagyok, és meg tud vigasztalni ha fáj valamim. Az, hogy adok magamra nem azt jelenti, hogy mindig tökéletes vagyok, mert szerintem tökéletes ember nem létezik, és ha valaki őszinte a másikhoz, akkor azt is vállalja, hogy neki is vannak hibái.

A párom a hibáimmal együtt fogadott el, és a kapcsolatunk nagyon jó. Valószínű, ha eljátszanám, hogy minden tökéletes, és én állandóan 100%-os vagyok, akkor nyomot hagyna benne a szülés, és másképp nézne rám, de így, hogy tisztában van az esendőségeimmel, nem rázta meg. Olvastam a kommenteket, és megkérdeztem, azt válaszolta: én már csak arra emlékszem, amikor a kezembe adták a kicsit, és rám nézett. Ezekért a pillanatokért érte meg beengedni. Ez az ő dolga is!. Mint ahogy előttem írták, ha a babavárás minden pillanatát együtt éltük át, akkor miért fosztanám meg attól a perctől, amikor a gyermekünk világra jön?

Szerintem nem akkor van gáz, ha szorosabb lesz a kapcsolat attól, hogy együtt élik át a születés csodáját, hanem akkor, ha egy kapcsolat attól működik, hogy csak a jót, meg a tökéleteset mutatom a másiknak. A férfiakat nem kell azért ennyire lebecsülni, sokkal erősebbek, mint gondoljuk.

Sajnálom, hogy hosszú lett, és nem bánom, hogy le fogtok pontozni, mert muszáj volt leírnom az ellenvéleményemet.

Könnyű szülést neked kérdező, és hidd el, nem fogod megbánni, ha együtt élitek át gyermeketek születését!

Szia!

Szerintem attól gyönyörűbb pillanata az életben nem lesz mint amikor elöször láthatja meg a babátokat és közben a Te kezedet fogja esetleg. Ez nem hogy undort kell hogy kiváltson hanem egy sokkal mélyebb szeretetet mint eddig. Amit "belőled" fog látni az vér és víz ami minden fájás alatt löködik belőled de erre felkészítheted. Az ha bekakilsz szülés közben nem fogja észre venni mert nem akar a lábad között állni. Azt csak doki fogjalátni. Én is úgy voltam vele hogy nem akarom hogy bent legyen de most hogy már holnap töltöm a 40 hetet nem tudnám elképzelni hogy ne együtt csináljuk végig ezt az utolsó pár órát is. Akkora örömmel mutogattam neki amikor rúgott a fia hogy nem akarom elvenni ezt a pillanatot sem. És szerintem nincs is jogom hozzá. Egy nő anya lesz amint tudatosul benne hogy terhes de egy férfi csak akkor válik apává ha meglátja a gyerekét. Ha látni akarja akkor lássa első perctől. Az nem az én meg a kisbabám napja lesz és nem kettőnk intim pillanata szerintem hanem hármunké mert Apával együtt születünk új családdá. :)