Milyen volt számotokra a baba születését követő időszak?

és terhesen nagyon készültem arra, hogy ember fog számítani teljes egészében rám, a lehető egtöbbmindent elolvastam szoptatásról, kombinált etetésről, fürdetésről és megannyi mindent, ami a baba érdeke(pl a kádba arccal lefelé tegyük, hogy ne ijedjen meg hogy háttal hova tesszük le, stb stb stb)úgy a betegségekről is, jártam életmentő tanfolyamra(ha sípolna a légzésfigyelő a szülőn múlik minden, mert ha nem vesz levegőt, 5 perc és az agy károsul, nem lehet a mentőkre számítani) minden kézhez ki volt készítve, megjelölgetve könyvekben a fejezetek, számítóépen a gyorssegélyek a kedvencekbe téve, stb stb

eleinte meg voltam ijedve hogy totál amatőrként hazavinni egy babát..?de mivel egy hetet maradtunk kórházban, a csecsemősökkel a beszélgetések után és az ottani szoptatórendszerrel magabiztosan hozta haza a babát, hogy profi vagyok :D később kiderült eltúloztam, volt, amikor pirkatadig sírt és nem tudtam miért és annyira fájt a szívem, hogy amikor végre megnyugodott akkor bőgtem el magam, de totál elkeseredve.kiderül hasfájós, a későbbiekben egy egyszerű espumisan megoldotta a dolgot.

de ugye az ember kimerül, fáradt, agyilag sincs toppon, így nem is kapcsoltam, hogy mi lehet a baj!

és persze más rengeteg dolog is esett le hónapokkal később...pl hogy nem volt elég a tejem, nem is lakott jól rendesen, csak éhségoltásra volt jó..a pótlással ez is megoldódott(ill tejszaporítással)

és hónapokig szívattam magam pl mire rájöttem, hogy egész lábas vizet forraljak, ne mindig etetések előtt, nem egyszer csináltam tápszert pánikban és kapkodva, persze kezemből kiesve, kezdhettem előlről, oltári babasírás háttérzajjal...

aztán annyira belejöttem, megnyugodtam, nem voltam aggódós hogy akkor meg átlendültem a ló túloldalára, 39 fokos lázas gyereknél is nyugodtan csillapítgattam a lázáz az orvos fehívása nélkül, mondván, mert foga jön. 3 nap csak felhívtam a dokit, aki azzal kezdte már most elvagyok késve ilyen magas lázat nem fogunk fogra, írt fel gyógyszert...(habár más anyuka szintén nem vitte dokihoz 39 fokkal, mai napig nem tudom orvosi túlkapás volt e)de szóval balesetek is érték, amikor lazább idősztakomat éltem :(

Nekem ikreim vannak; most voltak 1 evesek. Ez az elso ev kegyetlen nehez volt, de leginkabb az elso 4-5 honap. Nem mondom, h elviselhetetlen, hiszen azert vallatam gyereket, m ezt szerettem volna csinalni. De teny, h faraszto volt.

Szoptatni egyaltalan nem tudtam, m koraszulottek voltak a babaim, ugy kellett beinditani a tejtermelest, de nagyon keves tejem volt, aztan meg is szunt. A kisfiam mar 3 het utan hazajohetett a korhazbol, de a kislanyomnak majdnem masfel honapig bent kellett maradni, m legzesi problemai voltak. Ezt nagyon nehez volt megoldani, h vki bemenjen minden nap a korhazba, meg otthon is legyen a kisfiammal. A parommal valtottuk egymast minden nap. Aztan, amikor a kislanyom is otthon volt, az etetesek voltak nehezek, hiszen oramupontossaggal kellett eteni naponta 6-szor, ami ugye azt jelenti, h aludni nem tudtunk egyhuzamban 4 oranal tobbet.

A kozelekedest is nehez volt megoldani, de meg az a legkevesebb.

Igazabol a tevekenysegek koordinalasa, az idobeosztas es az alvas volt a legkritikusabb problema. De emellett is kimondhatatlan boldogsag egyszerre 2 picivel elni!!

Most mar egyre konnyebb, h 1 evesek :) Imadjuk oket!!!

Az első félév elég kemény volt.Annyira be voltam szarva a császártól hogy igazából arra hogy utána mi jön arra nem is gondoltam.

Aztán jött a hasfájás, vki mondja már meg miért sír egy órája, ja nincs elég tej de miért pont nekem nincs?, jaj melyik mellszívó a jó, doki szerint de nagy ez a gyerek, jaj terpeszpelus kell, miért ült fel, miért mászik már, ne hagyja felállni, miért nem küzdött jobban a tejért hogy legyen.

Na ilyenek voltak az első félévben.A gyerekorvosunkat utálom hülye p.... A gyerekem meg számomra tökéletes és még néha most se tudom miért sír pedig 18 hónapos :)

Félelmeim persze voltak és vannak is de ezek hónapról hónapra változnak.

A legjobban most is attól félek hogy baja lesz.Pl remegett az álla sokat kicsiként és féltem nehogy epilepsziás legyen

Inkább szülés előtt voltak ezek a félelmek. Aztán ahogy meglett minden olyan természetesen jött.

Nekem pl. az első egy 3 hét volt a legszebb. A férjem addig végig otthon volt velünk, jött a Karácsony, nagyon nyugodt és békés volt minden. Szoptatni nem tudtam, de ezen megmondom őszintén nem problémáztam. Tudtam,hogy megtettem mindent, de egyszerűen nem volt tejem.