Csajok! Akinek kicsi a fájdalom küszöbe hogy viselte a szulest?

Màsik: ne hidd el hogy a méhlepény csak úgy "kicsusszan" ahogy írják a szülésstorykban. Azt is meg kell szülni bár ott mar nem annyira fáj.

Nem lehet összehasonlítani egy szülési fájdalmat egy mezei fájdalommal. Már csak azért sem, mert szülés közben rengeteg hormon szabadul fel amitől egy teljesen más tudatállapotba kerülsz. Na ne úgy képzeld el mintha drogoznál, de akkor is teljesen átszellemülsz tőle. Én 2x szültem, mindkettőnél az volt a legfájdalmasabb amikor az utolsó 1 centit kitágultam. Első gyereknél kértem epidurálist mert már 31 órája vajúdtam és éreztem, hogy nem lesz erőm végigcsinálni. Nem bántam meg. A második gyerek olyan gyorsan született, hogy nem kértem fájdalomcsillapítást. 5 órát vajúdtam és nagyon hamar, szinte 4-5 nyomásból kint volt. Ott is az utolsó 1 centi fájt nagyon, de abszolút túl lehet élni, bár nekem már volt tapasztalatom, lehet ez is segített. Maga a nyomás abszolút nem fájt. A vajúdás körólményei is mások voltak a 2 szülésemnél. Az elsővel az utolsó 12 órában szinte csak feküdtem olyan fáradt voltam, a másodiknál végig sétálgattam. Sokkal könnyebb volt állva elviselni a fájdalmat. De ezt neked kell majd akkor kitapasztalnod mi a jó neked. az elején a labda is sokat segített de a vége fele már kényelmetlen volt ráülni. Szóval probálgass ki sokmindent. Félned meg abszolút nem kell. Ezen át kell esni. Nem te fogod irányítani a dolgokat, neked csak át kell élned. Komolyan. Hagyd, hogy történjenek az események. Nekem ez nagyon sokat segített mindkét szülésnél.

én optimista voltam ,ennél jobbra számítottam :( kegyetlen fájdalom volt ,az egész vajudás alatt hánytam (epét) ,és teljesen önkívületi állapotban voltam a fájdalomtól.tényleg iszonyat ,de látod valakinek semmi.szeretnék még gyereket ,de tudom hogy halálfélelmem lenne:D.azért sok sikert,remélem te ügyesebb leszel

Szia, kérj epidurális érzéstelenítést, szólj elore a dokinál errol.

Én is azt mondom, hogy nem lehet más fájdalommal összehasonlítani. Én egy fogkőlevételnél nyüszítek és ömlik a könnyem, nekem eddig ez a fájdalmak legrosszabbika. míg szülésnél hangom sem volt. Ahogy mások is írták, sok mindentől függ, nagyon erősen a lelkiállapottól is, ha előre retteg valaki, az nagyon sokat tud rontani a dolgon, míg ha hagyja megtörténni és együttműködik a testével, akkor akár kifejezetten kellemes élmény is lehet a fájdalommal együtt is. Az sem mindegy, hogy teljesen sima a szülés vagy komplikációkkal teli, ha az anya a babája és a saját életét félti (nem a fájdalom miatt, hanem amiatt, amit az orvosok mondanak), akkor is másképp éli meg az egészet.

Lehet, hogy szerencsés, gyors szülésed lesz. Ez tényleg nem tudható előre. De ha " félsz és nem akarod a fájdalmat" annál nehezebb. Tudom hülyén hangzik, de nekem nagyon sokat segített a gondolat, hogy rengeteg nő szült már a világon és ha másnak megy, nekem is fog. A másik, hogy tudatosan készültem a fájdalomra, tudtam ha elkezdődik sokáig fog tartani, rá kell szánni a napot a fájdalomra. Ami még sokat segített a fájások közben, hogy tudtam nemsokára láthatom a babám, minden fájással egyre közelebb kerülök hozzá. Ja és ha tényleg annyira nem bírod, kérsz fájdalomcsillapítást. Hidd el, menni fog, bízz magadban.