Milyen a szülés?

Ezt nem lehet leírni, mindenkinek más. Történeteket itt olvashatsz: [link]

És youtube-on sok videó van fent. Ezeket csak akkor, ha bírod, belülről átélni más, mint kívülről látni.

Közel sem annyira fájdalmas, mint hinnéd, a vér sem folyik patakokban. Én nagyon pozitívan éltem meg. Semmi fájdalomcsillapítást nem kértem, hogy az egészet megéljem, úgy ahogy van.

Nekem 3 nap vajúdással indult- de semmi örjöngő fájdalom, inkább erősebb menzesz szerű görcsök voltak. Tudtam közben takarítani, főzni, pakolászni stb.

Amikor a kórházba bementem, kértem egy beöntést és bementünk a férjemmel a szülőszobára.

Burkot repesztettek (nem fáj), majd beindultak a fájások.Ugyanakkor valami kellemes köd szállt az agyamra és hipnotikus állapotba kerültem.Csak befelé figyeltem, a külvilág megszűnt. Hagytam a testem dolgozni, ami megdöbbentő élmény..... érezni az erőt...hihetetlen volt. Az időt nem érzékeltem.

Egyszercsak a fájások már teljesen összefüggővé váltak. És hipp-hopp megszűntek. akkor jött az érzés, hogy nyomni KELLLLLL! Muszáj! Erősen!!! A 3. nyomni kell érzés olyan erőt adott, hogy na; és a végén megpillantottam a lányom: jött, burokkal együtt.

Bizony nagyon meglepődtem, hogy ennyi volt az egész?

Egy szó, mint száz: fölösleges félned, inkább készülj a nagy beavatásra. Hihetetlen jó élmény, kérdezz meg egy 3 gyerekes anyukát. Ha olyan borzasztó lenne, nem lenne 3 gyereke. És felejtsd el az ordítva, visítva szülést, az csak a Hollywoody filmek kötelező kelléke.

Hármassal egyet értek ;)

3 gyerekes anyuka

Szia!

A szülés egy csodálatos dolog :)

Én is féltem szerintem mindenki fél. Vagy a vajúdástól vagy a kitolástól vagy magától az egész kórházi légkörtől.

Na én ebben a sorrendben féltem:)

Mikor eljött a szülés napja,hát én semmitől sem féltem.

Annyira éreztem és tudtam,hogy minden rendben lesz:)

Így is lett, a kislányom is teljesen egészséges lett és én is nagyon jól voltam utána:)

Lelkileg mit éreztem? Hihetetlen boldog voltam! Életem legcsodásabb napja volt és már szülés után mondtam pár nappal,hogy újra át szeretném élni!!!! :)

És igaz amit előttem írtak. Nem folyik patakokban rólad az izzadság,nem üvöltözöl,nem fröcsög a vér sem mint a filmekben :D

Na nem mondom,hogy a végén azért nem volt már egy pici hangom:) de nem sikongattam,nem üvöltöztem,nagyon tiszta szülésem volt,a kislányomon egy csepp vér,magzatmáz semmi nem volt. Még megfüröszteni sem kellett,csak épp,hogy picit megtörölgetni:)

Nem kell félned! Semmi dramatikus,dráma nincs egy szülésben!

Nyilván azoknak akiknek valami gond adódott azok ezeket a sorokat nem írhatják le amit én és másképpen élték meg!

Azt hiszem és remélem,hogy az én esetem a gyakoribb,hogy minden simán lezajlik...

Fizikailag csak egy pár nap volt nehézkesebb,de semmi extra a gátvarrásom miatt. De amint kivette a doki a varratokat minden sokkal szuperebb volt.:)

Mennyire fáj?? NAGYON... Ne mivel mindenki szeretne (köztük én is) többedik gyermeket így nem fáj eléggé ezek szerint:D Nagyon durva,de kibírható!

A személyzettől a kórháztól meg ne félj mert sodródni fogsz az árral úgy,hogy ettől nem kell tartanod! :)

Nekem röviden így zajlott:

Este 10kor kezdődött.

Hajnal 3kor 5 percesekkel értünk be a kórházba.

Addig otthon lefürödtem,elkészülődtem stb:)Kicsit vajúdgattam:)

Szülőszoba-felvétel-átöltözés-szobaválasztás-beöntés-(trónolás a wc-n fél órát:D)méhszájvizsgálat-vérnyomásmérés-CTG.

Aztán a párommal beszélgettünk,elvoltunk.Nevetgéltünk.

Egyre durvább fájások,a vége fele már másztam fel az ágyba kapaszkodva konkrétan a plafonra. :)

Folyosón sétálgatás-fél óránként ágy pihi(de utáltam)CTG.

Délután fél 1 megjött a dokim.

EDA- mennyország-boldogság-nevetgélés:)

Burokrepesztés-14:05 szülés-3 nyomás és kint a leány:)

Eü kaparás-gátvarrás(na az kegyetlen volt,pokoli,jobban fájt az egész 16 órás vajúdásnál) 3 óra megfigyelés-3aasban voltunk imádtam,senki nem zavart:)

Aztán a szülésznő hozott ételt-fürdés-átöltözés-(megjegyezném,hogy a hálóingem amibe szültem teljesen száraz és tiszta maradt)

A babát elvitték és én megkaptam a szobát. Tök jó fel szobatársak. A páromtól elbúcsúztunk a babát megkaptam és minden happy :)

4.napon délelőtt meg már jöhettünk is haza:)

Ez 6 hónapja és 1 hete történt:) És én 22 éves volt mikor teherbe estem.23 mikor megszültem,tehát azért nincs közöttünk olyan óriási kórkülönbség :)

Ne félj! Nagyon jó élmény lesz :)

Jó babázást és könnyű szülést!

És bocsi,hogy hosszú lett :)

Nekem volt régen menstruációnál is olyan "falat kaparom" -görcsöm, arra hasonlít a vajúdás. De teljesen túlélhető. Nekem magas a fájdalomküszöböm, a fogaimat is úgy tömettem, hogy fájdalomcsillapítás nélkül, stb.

Sokkal rosszabbnak képzeltem. Úgy gondoltam, üvölteni fogok a fájdalomcsillapításért, de nem. Körülöttem sem volt nagyon hangjuk az anyukáknak. Egyedül ami véres az egészben az a gátmetszés. Ha az nincs, vagy nem talál el egy nagy eret, nincs disznóvágás-feeling.

Én is csodálatos élményként éltem meg, ahogyan a 3-as válaszoló. Életem legszebb élménye és legnagyobb sikerélménye volt, hatalmas eufóriával. Készülj lélekben a természetes szülésre! Mintha pl. a természeti népek közt élnél. Ez persze csak egy elmélet, de én erre vágytam és erről ábrándoztam. Kértem is az orvosomat, hogy legyen szíves ne adjon semmit, se oxitocint gyorsításként, csak akkor avatkozzon be, ha muszáj. Ő ezt tiszteletben tartotta és elkezdődött...A női tes csodásan be van programozva és tudja mi a dolga, ha hagyják kibontakozni. Minden beavatkozás megszakítja a természetes menetet. Ha hagyják, akkor szépen tágul, nem félsz semmitől, érzed a hatalmas erődet és annyi adag endorfin termelődik, hogy a "fájdalom" szinte nem fájdalom, hanem csak egy erős érzés, amire büszke vagy. Csak jönnek az érzések mint a hullámok és mindig kapaszkodsz, le ne ess a matracról, aztán már el is ment és csend van. Majd jön újra...aztán végül elmúlik és megtapasztalod a tested hatalmas erejét, ahogyan a kisbabát nyomja kifelé és téged is késztet, hogy nyomj és segítsd. Amikor kibújik, a legszebb érzés megfogni őt.

Nem tudom, hogy ha nem tervezett, attól még van -e egy boldog párkapcsolatod az apukával. De ha van, akkor szeresd ezt a Picit, mert ajándék az élettől! Tiszteld a testedet és próbálj meg a természetes szülés felé haladni lélekben és minden a lehető legszebb lesz! Én ha rágondolo a szülésemre, azonnal a szerelem érzéséhez hasonló eufória kap el és szinte érzem a gyomromban és vágyok vissza, mert készültem, boldog akartam lenni és az is voltam!

22éves vagyok, 24hetes terhes.

Bár még nem szültem, de nem félek. Nem félek, mert nem tudom mitől féljek. Persze, fájni fog, dehát annyi fájdalmat éreztem már az életben, tudom milyen az ha fáj valami, esetleg ez egy picit(?? :D ) fájdalmasabb lesz az eddigieknél.

Ha mégis mondanom kéne valamit inkább azt mondanám, hogy izgulok. Izgulok amiatt, hogy vajon tudni fogom-e, hogy mikor mit kell csinálnom? De amikor végig fut a fejemben ez a kérdés mindig meg is válaszolom magamnak, hogy majd a testem tudja mit kell tennie. Nagyon csodásan van felépítve az ember szervezet és nem én leszek az egyetlen aki ,,tudatlanul" megy szülni. Majd a testem segít :)