SOTE vagy Uzsoki? És miért?

SOTE-t nem ismerem. Én két helyen szültem. Az egyik vidéki kórház (szolnoki Hetényi G.) a másik fővárosi (pesti UZSOKI).

Az előbbire nem is térnék ki részletesen, de kegyetlen volt. Komolyan azt hittem, hogy egy lelki kiképzésen vagyok, egy pszichiátriai megfigyelésen, ahol épp teszt alany vagyok, hogyan reagálok némely helyzetre. Még az ellenségeimnek se kívánom. Azoknak se, akik életfogytiglant kapnak vagy olyanoknak, akiknek a halálsoron megváltás lenne egy halálos injekció.

Az USZOKI maga volt az álom. Nem volt ott fogadott orvosom (Szolnokon volt). Ügyeletes orvoshoz mentünk be szülni.

Mind a két szülésem császáros volt.

15. kerületi SZTK-ba jártam terhesgondozásra dr. (?!) Varga Mártához. Eleinte szimpatikus volt. Úgy láttam, hogy érti a dolgát. Amit kértem, azt megnézte, ha úgy adódott akkor elküldött kivizsgálásra (pl. terheléses cukor eredményem miatt).

A vége felé már eléggé link volt. Kötelező uh nem nagyon akaródzott összejönni, csak a 2. visszamenetelemkor, mert követeltem, hogy nézzen meg. Kb. 1 perc volt az uh, nem nagyon tökölt vele. Viszont adott beutalót az Uzsokiba a kötelező uh-ra, hogy majd ott megnéznek.

Kértem oda időpontot, fogadtak is, de nem értették, hogy nálunk az SZTK-ba ez miért olyan eget verő nagy probléma, hogy ide küldenek egy normál uh-ra, amit ott is megtudnak csinálni.

Amikor eljött az nst ideje, az elsőnél még az SZTK-ba mentem. Utána már rutinból kértem beutalót az UZSOKIBA, mert tudtam, hogy úgyis ott kötök ki, így felesleges egy félnapot az SZTK-ba eltöltenem..

Utolsó látogatásomkor az SZTK-ban csinált egy uh-t a dr.nő, ahol is közölte, hogy pont 40. hetes vagyok. Adott beutalót a kórházba (ez pénteki nap volt), a befekvéshez + nst-re.

Én felhívtam a kórházat még aznap, hogy szeretnék nst-re időpontot, valamint kaptam beutalót befekvésre, mert betöltött 40.hetes vagyok.

Na, telefonba kioktattak, hogy ez nem úgy megy, hogy csak bejövök és befekszem. Ha beindulna szülés, akkor jöjjek be nyugodtan és felvesznek az osztályra. Addig pedig minden másnap nst és majd az ügyeletes orvos eldönti, hogy be kell-e feküdnöm vagy sem?

Hétfőn reggel 9-kor távozott a nyákdugó és végül este fél 8-ra mentünk be a férjemmel a kórházba.

Ott az ügyeletes dokival össze is találkoztunk. Nagyon kedves volt. Megsimogatta a hátam. Én akkor már görnyedtem a 2 perces fájásoktól, nagyon elfáradtam már.

Behívott egyből, felvették az adataim. Ráraktak az nst-re, majd megnézett, hogy kitágultam-e, ha igen, akkor mennyire?

Egyáltalán nem tágultam, és közölte, hogy a 40. hét egyáltalán nem igaz, konkrétan 42+4 napos terhes vagyok. Nem értette, hogy az SZTK-s orvos hogy tudott ilyet benézni. Főleg, hogy a 12. uh alapján se lehettem 40. hetes. Ráadásul minden vizsgálatot a terhességem alatt a 12. uh-hoz mértek/mért.

Mivel az elöző szülésem sürgősségi császár volt, így természetesen abszolút nem szülhettem. Ráadásul az ügyeletes orvos (Telek dr. úr) közölte, hogy már a 38. hétre kellett volna kérnem programozott császárra időpontot, mert nem szoktak ennyit várni, főleg nem ilyen előzményekkel. Viszont erről én semmit nem tudtam, mert engem erről senki nem világosított fel. Az SZTK-ban ahány orvos, annyi féle variációt mondanak az USZOKI-ban való szülésről. Több anyukával beszélgettem a 4 nap alatt, amennyit bent töltöttünk a lányommal és mindenki panaszkodott az SZTK-s orvosokra.

Szóval, végül 22:40-kor császárral megszületett a második gyermekünk.

Maga a kórházi bent tartózkodás csodás volt. Senki nem szekált, nem bántak velem úgy, mint egy ronggyal. Segítőkészek voltak.

Napi szinten volt 3× vizit, délben a nagyvizit. Ha kellett valami, akkor adtak (pl. mellsebesedésre).

Mindennap jöttek be hozzánk a szobába. Kórházi védőnő, szoptatási tanácsadó, orvosok, gyerekorvos.

Ha probléma volt az anyukával vagy a babával, akkor jött az adott orvos és tájékoztatott, nem két percet töltött a kórteremben, hanem mindent szépen elmagyaráztak.

Én úgy éreztem magam a kórházban, mintha egy hotelban lennék.

Csodás volt minden egyes pillanat. Az első gyerekünknél is területileg ide tartoztam, de végül nem akartuk bevállalni a férjemmel, hogy autózunk 1,5 órát, ha gond lenne (és az első terhességem nem volt probléma mentes).

Nagyon bánom, hogy nem itt született meg az első gyermekünk.

Több gyermeket nem szeretnénk, de mai napig ha felhívom a Telek dr. urat, akkor szívesen fogad/lát.