Más császáros anyukát is frusztrál, hogy nem tudott természetes úton szülni?

3 császárom volt, a fájásokat még hírből sem ismerem, jóslóm sem volt egyiknél sem.

Engem egyáltalán nem frusztrál a dolog, nem is foglalkozom vele, örülök a 3 gyönyörű gyermekemnek.

Valamiért teljesítménynek állítják be a szülést, pedig nem az. Természetes úton szültem, én ott nem voltam aktív résztvevő, maximum aktív elszenvedő, szóval ez nem egyéni teljesítmény.

Az evolúció kibacarintott velünk a két lábra állással meg a megnövekedett aggyal, más fajoknál egyszerűbb.

Neharagudj ekkora hülyeséget :DDDD

Én normál úton szültem mégsem rakták rám a gyereket, sőt néhány óra el is telt, komplikációk léptek fel, azonnal vizsgálni kezdték, ez több óra volt. Szoptatni keveset tudtam, sosem ment tápszer kiegészítés nélkül. Engem nem zavart, sokkal inkább érdekelt, hgoy ne legyen semmi baja, ne legyen semmi baj a komplikációból, marhára nem érdekelt hogy nem rakták rám egyből, a szoptatás meg nem mindenki tud szoptatni, ez van, erre van a tápszer. Nem ettől fog kötődni a gyereked hozzád, hanem a később lesz, törődés, szeretet, mindig számíthat rád. Nem hiszem hogy azért kötődsz anyukádhoz, mert normál úton szült vagy szoptatott téged nem?

A szülni milyen csodás dolgot is mindenki másképp éli meg. Persze nagyon nagy dolog megszülni egy gyereket, de nem abból áll az élet, az csak egy része.

Nem olvastam el a kommenteket bocsi ha írtál erről, de ez jutott eszembe.

Szerintem onnantol kezdve, hogy valakiben megfogan egy élet és arra igent mond - a nő anya . ha a száján huzzák ki a gyereket, akkor is...

Semmivel sem kevesebb, mint azok, akik simán szültek, és utána 3 évig szoptattak. Sőt, tovább megyek, ha valakinek a szívében fogan meg a baba- akit aztán örökbefogad, őt is teljes értékü anyának tartom.

Sosem értettem, miért kell kudarcnak megélni a császármetszést! A legjobb barátnőm császáros volt, és összetört lelkiekben, hogy nem tudott spontán szülni. Tehát tudom, hogy van, akinek ez valóban probléma, de akkor sem értem, miért. Én is császáros vagyok. Egy dolog lebegett a lelki szemeim előtt: a fiam és a sajat magam egészsége. Nem bánom a szülésem egyetlen pillanatát sem, egy gyönyörű nagyfiú makkegészséges anyukája vagyok. Tegnapra voltam kiírva a tesóval, most sem érdekel, hogyan szülök, csak kinden klappoljon.

Az fájt volna, ha nem tudtam volna szoptatni, arra nagyon készültem. De érdekes, a műtét után ahogy összevarrtak, és betoltak a megfigyelőbe, rögtön megszoptathattam a fiam. Tehát műtét után félórával már szopizott a.kisfiam. Na, azt tényleg sajnáltam volna kihagyni. De erre pedig tudatosan készültem, olyan babamama-barát kórházat választottam, ahol nagyon támogatják a szoptatást. Így császáros varrás ide, kábaság oda, szoptattam. Tehát én nagyon szerencsésnek érzem magam. És.eszemben sincs bánkódni a császárom miatt. Teljes értékű nő vagyok, akit imád a kisfia.:-)

Nem, nem ettől rossz anya vki. Viszont a legjobb amit tehetsz a baba érdekében, hogy nem aggódsz ezen!én szültem és szoptattam már, most várom a második babám. Azóta eltelt 5 év,és átértékeltem sok dolgot magamban. ...

A doki biztosan jól döntött!! Én szültem: majd 4 kgós gyerek. Ülni 3 évig úgy ültem, hogy mindig éreztem a gerincem végét. A gyerek tele nyomással, bevérzett szemmel született, de egészségesen! ÉS ez a lényeg.

A szoptatás: anno annyira belénkplántálták azt, hogy anyatej, csak anyatej, bla bla, hogy állandóan ezen görcsöltem: inni, inni, inni, és még vmi? inni. Tejserkentőket, homeós bigyót, változatosan enni... Végül 14 hónapig szopott a lányom, de az eltelt 5 év tükrében, és az azóta látottak és tapasztaltak szerint nem látok különbséget a tápszeres és az anyatejes gyerekek immunrendszerének erőssége (vagy inkább a közösségbe járó gyerekek betegségének gyakorisága) között!

Szóval, bocsánat, nem akarlak untatni, csak a saját tapasztalatomat írtam le! Nem mondhatom, hogy ne érezd magad a leírtak miatt rosszul, inkább azt kívánom, tedd túl magad, fogadd el a dolgokat és annak próbálj örülni, ami van! Egy remélhetőleg egészséges baba :)

Nem olvastam végig a kommenteket, úgyhogy bocsi, ha feleslegesen ismétlek valakit.

Én hüvelyi úton szültem, és jó érzéssel gondolok rá vissza, de hadd kérdezem meg: te komolyan elhiszed, hogy én ettől leszek jobb anya, mint te? Meg hogy szaranya az, aki nem tud szoptatni?

Elmondom, hogy szerintem ki a szaranya.

Az, aki a természetes szülés oltárán feláldozza a gyereke biztonságát.

Az, aki inkább éhezteti a gyerekét, mondván, hogy csak a szoptatás a tuti, ahelyett, hogy tápszert adna neki (ha mondjuk nincs elég teje).

Az, aki úgy gondolja, hogy az anyaság kimerül a természetes szülésben és szoptatásban, és ha ezt a teljesítményt hozta, akkor innentől már nincs is további jelentősebb gyermeknevelési feladata, és csak a saját önző érdekeinek él (ismerek ilyen háromgyerekes nagy magyar anyát).

Ugyanakkor több olyan anyát ismerek, aki a szülésélményét nagyon szívesen elcserélte volna egy császárra, csak akkoriban ez még nem így ment. Meg olyat is, aki az összes gyerekét császárral szülte, mert így jött össze.

Meg olyat is, aki egyik gyerekét sem tudta 1 hónapnál tovább szoptatni, mert nem volt teje. Mindegyikük csodálatos anya, de korántsem attól, ahogyan szültek, vagy szoptattak, hanem ahogyan azóta nevelik/nevelték a gyereküket.

És igen, szülni valóban csodás, ha minden körülmény a lehető legoptimálisabban alakul. De ez sajnos nem mindenkinek adatik meg.

Nagyon szomorúan olvasom, hogy egy sereg nő önértékelését az határozza meg, hogyan szült, vagy szoptatott-e és ha igen, mennyi ideig. Ennek rohadtul semmi jelentősége nincs a későbbi anya-gyerek kapcsolatot illetően.

Ha császárral kellet volna szülnöm se érezném a legkisebb frusztrációt sem, mert nem a szülés módja a cél, hanem a gyerek testi és mentális egészsége.

Szoptatni csak hellyel-közzel tudok, és idegrohamot kapok azoktól a nagy magyar anyáktól, akik kötelességüknek érzik elmagyarázni, hogy szarul csinálom, és nem így kéne, és rosszat teszek a gyerekemmel. És közben rohadtul nem hajlandók tudomásul venni, hogy a gyerekemnek sokkal rosszabb lenne, ha egész nap egyszer sem lakna jól, mert én ragaszkodom a szoptatáshoz.

Na ennyit a szaranyákról.

Ne engedd, hogy az önjelölt megmondóemberek megmérgezzék az önértékelésedet a hülyeségeikkel. Nem ez az anyaság fokmérője. Pedagógus vagyok, és naponta látom, hogy mennyire nem.