Anyukák, szüléskor két fájás közt mit éreztetek?

Semmit. Ahogy a tobbiek irtak, ket fajas kozott rettegve szamolod a masodperceket, mikor jon a kovetkezo, es kozben tudod, h meg jobban fog fajni, mint az elozo. Es azon agyalsz, hogy a kovetkezonel fogsz-e belepusztulni a fajdalomba, vagy az azutaniba. Aztan jonnek a tolofajasok, es rajossz, h a vajudas kityafule volt ehhez kepest, de most mar nyomni is kell, nemcsak levegot venni. ;) Nehez osszehangolni a kettot, addigra mar az agyad sem mukodik rendesen a fajdalomtol. ;) De amugy tenyleg jo elmeny a szules, igy utolag. ;)

Egyébként fájdalmat nem érzel akkor. Csak igen, a 2-3 percesek úgy összefolynak, hogy felkészülni nem tudsz a következőre!

Én rettegés egyáltalán nem éreztem, sőt, vártam, hogy jöjjön a következő, hogy haladjon előre a dolog. A vége felé már annyira feszült az altájam,hogy már nem volt igazi megkönnyebbülés.

Amikor 2-3 percenként jöttek a fájások, akkor én is rettegtem. Nem tudom, másnak hogy volt ez, de nálam 100-ból 100-as fájásokat mutatott a gép, iszonyatosan szenvedtem. Szó szerint rettegtem én is, hogy mikor jön a következő. Néztem a másodperceket, hogy lelkileg fel tudjak készülni a fájásra. A férjem meg közben szelfizett :D :P A képeken látszódik, hogy én a háttérben összegörnyedve, kapaszkodva sétálgatok, eltorzult fejjel, ő meg vidáman fotózgatja magát. :D A fájások között én jól voltam, fájni nem fájt semmim, de tényleg. Maximum az, hogy a fiam a lábait a bordáimba akasztva próbálta magát kifelé lökdösni. A végén, amikor már csak 20-30 másodperc volt a két fájás között, kicsit el is ájultam. Vágytam arra, hogy hosszabb szünetek legyenek, de a szülésznő biztatott, hogy ez nagyon jó, készüljek, nem sokára jön az a bizonyos inger, hogy nyomni kell. Nah, akkor elkezdtem azon parázni, hogy az milyen lesz, mikor jön. Aztán tényleg, egyszer csak az egyik fájás már olyan fura volt. Feszített a hasam alul és akkor éreztem, hogy nyomni kell. Onnantól kezdve 10 tolófájással megszületett a fiam. Csak a fejét és a vállát volt nehéz megszülni, a többi már könnyen kicsúszott. A méhlepény 1 fájással meglett, de az a fájás már nagyon nem volt fájdalmas. Aztán a kis lila, pucér manót a mellkasomra tették. Hihetetlen élmény volt, ahogy azonnal próbálta nyitogatni a szemét, nem is sírt, ami elég nagy csoda volt. Lassan egy éves és azóta sem az a bőgős, nyafka gyerek.

Azt hogy tuti nem bírok ki még egyet. A végén már annyira kimerültem hogy aludtam kettő között.

Megkönnyebbülést. Arra gondoltam,hogy bárcsak legalább 5 perc szünet lenne köztük,amikor nem fáj... Aztán meg arra,hogy soha többé nem szülök. Most volt 5 napja a második szülésem,végül császár lett,mert jól megnőtt a lányom. Császárnál is adódott probléma,ugyanis méhrepedésem lett. Csak annyit hallottam,hogy mondják,hogy nagyon vérzik és hogy valami nem oké. Egyből eszembe jutott a 2 éves fiam,a pár perces lányom,a szerelmem és arra gondoltam,hogy talán fel sem kelek onnan... Soha többé nem akarok,nem merek terhes lenni és szülni.