Hogyan szülhetnék gyermeket ezzel a fóbiával?

-szüléstől: nem kell szülni, császár

-szoptatás: nem kell szoptatni, tápszer

-nem fog mozogni a hasad, nem Alien-szerű az egész

-a parazita dolog valóban fura lesz, szerintem meg fogod szokni

-a maradandó testi dolgok nagy valószínűséggel nem következnek be, hiszen haltál már bele mandulaműtétbe? nem. akkor most se fogsz. nem kell nyafogni és kész.

- a ronda testedre meg ott vannak a műtétek.

Szerintem, ha ennyi mindentől félsz, de mégis szeretnél babát, akkor gyűjtsetek össze elég pénzt, hogy jó helyen szülhess, kedves emberek között, olyan módon szülhess, ahogy csak akarsz, és utána műttethess magadnak egy szép testet.:)

De, nyugi, nem biztos, hogy ennyire undorító lesz a tested, én azért nagyon sok olyan nőt ismerek, aki normálisan néz ki (mert tesz érte), akik úgy néznek ki, mint az állat, azok nem tesznek érte eleget (pl. nem műttetik magukat, nem sportolnak, nem esznek normálisan)

27N és megértelek, de nem kell félni:)

Szia! :)

Azért vigyorgok, mert amiket leírtál, mintha én írtam volna nem is olyan régen. Most hét hónapos terhes vagyok, és amiket a kérdésben emlegetsz, hát eddig egyik sem volt olyan szörnyű, mint a két hónapig tartó rosszullét az elején. Konkrétan mindenkivel üvöltöttem, aki korábban a terhességet propagálta nekem, hogy micsoda egy szemét, hogy erről a borzalomról nem is szólt! :) Én egyébként annyival voltam "rosszabb", mint te, hogy én igazán gyereket sem akartam, csak rájöttem, hogy kifutok az időből, és később már ha szeretnék sem biztos, hogy össze tudom hozni.

Viszont szeretném elmondani, hogy amióta elmúlt a pokoli rosszullét, azóta életem legvarázsosabb időszakát élem.

Nem kell neked pszichológus, ha tényleg szeretnél gyereket, csak bele kell vágni, és hálát adni Istennek, ha 39 évesen még viszonylag könnyen összejön.

Onnantól kezdve, hogy megjelenik a csík a teszten, az egész világod a feje tetejére áll, és nem akarod elhinni, hogy ez veled történik. Először kétségbeesel a rád szakadt felelősségtől és a félelmektől, de ezen hipp-hopp túl vagy, és ha mázlid van, és nincs terhességi rosszulléted, akkor ez tényleg az élet legcsodásabb időszaka. (Majdnem) mindenki úgy bánik veled, mintha te lennél a legkülönlegesebb ember a világon, mert egy új életet hordozol magadban. Annyi szeretetlöketet kapsz naponta, hogy az már szinte feldolgozhatatlan. Aztán amikor elkezdődnek a testi változások, azokat is mindig rácsodálkozással szemléled. (Imádom pl., hogy akkora a mellem, amekkora, még ha semmi hasznát nem is veszem, mert a libidóm meg a béka fenek alatt van, de kit érdekel, boldog vagyok!) Az "alien-érzéstől" én is rettegtem, közben meg tök vicces és semmi undorító nincs benne, sőt, imádom, amikor érzem, hogy mocorog bennem a pici a lányom, pedig tényleg taszított a gondolat, és igen, én is amolyan parazitaféleként gondoltam rá régen. De tudod, ez a pici lény sokkal inkább szimbióta, mert ugyan elvesz tőled az életéhez szükséges dolgokat, de közben annyi jó érzést kapsz cserébe, hogy simán megéri!

A szülés után pedig egyáltalán nem biztos, hogy olyan szörnyű maradandó károsodásaid lesznek. Az én anyukámnak nagyon kemény szülése volt velem, mégsincs (és nem is volt soha) se aranyere, se vizeletcsöpögése.

Szoptatni meg tejet fejni meg egyáltalán nem kötelező, bár én épp azért imádkozom, hogy legyen elég tejem, és a gyerekemnek a legjobb táplálékot adhassam, amire szüksége van.

Nem szép dolog anyukádtól, hogy elvette a kedved a terhességtől, de hidd el, bánni fogod később, ha lemaradsz erről a varázslatról, akármilyen visszataszítónak is tartod most.

Szívből kívánom, hogy a közeljövőben átéld mindazt a jót, amit én - lehetőleg a rosszullétek nélkül!