Mi volt a legszörnyűbb élményed szülés közben? Hogyan és mikor tetted túl rajta magad?

Bent ragadt a méhlepény, szabad műtő híján kézzel tépkedték le. Igazi élvebelezés volt. Se érzéstelenítés, se bódítás, semmi.

Amint mondták, hogy felszabadult a műtő és áttolnak altatni, már feldolgoztam és ott ujjongtam a hordágyon. A műtőben pedig győzködtem az előkészítő stábot, hogy toljanak be egy plusz helyi érzéstelenítést, hadd aludjak utána még egy kicsit.

Előzménye egy vákuumos, hüvelyvégigrepedős szülés volt, mert elakadt a szülőcsatornában. De azt is összerakták a műtőben.

Szerintem ember még úgy nem örült a műtőnek, mint én ott :)

Benn maradt a lepeny es mindenki a hassamat nyomogatta

Logtak rajta fajt de nagyon

Aztan elkezdem vereni allitol tobb litert vesztettem es nem hagytak aludni allandoan valaki piszkalt ebreszgetett pedig tuti almos es faradt voltam.

Aztan az intenziven annyira faztam mint ha jebne lettem volna es senki nem tudott segiteni ezen.

Számomra az volt a legszörnyűbb, hogy korababa lévén azonnal elvitték egy másik osztályra a lányomat, és órákig semmit sem tudtam az állapotról. Megkértek minket, hogy lehetőleg apuka is maradjon velem a szülőszobai őrzőben, normális felvilágosítást Úgyis csak a vizsgálatok és a véreredmények után tudnak adni.

Szóval csak egy pillantást vethettem rá, nem tették a hasamra, nem ölelhettem, nem szoptathattam.

Nekem ez a mai napig hiányzik.

5300g volt a fiam, ez csak akkor derült ki, amikor megszületett természetes úton.

Csak enyhe fájdalomcsillapítás volt, mert gyakorlatilag szülve estem be a szülőszobára, csak nem tudtam, hogy már ott tartunk és a fiammal elrohantak, hogy nem cukros-e, vagy hallássérült (?) engem pedig kb 40 percig tisztítottak öltögettek belül. Túltenni túl tettem magam azonnal, inkább csak nem értettem az egszet, első baba és fogalmam sem volt, mi ebben a nem normális.

Aztán naponta két új és új szülésznő jött megnézni az óriásgyereket és engem, meg főorvos, orvoscsoport, úgy éreztem magam, mint egy kirakatban. Aztán kezdem azt érezni, hogy végülis senkinek semmi baja, megszületett, mehetünk haza, makk egészséges, én is, és akkora szerencsém volt szerintem, hogy félek a kistesónak nekivágni. Azt mondták, a második gyerek nagyobb általában.