Mennyire fájdalmas a szülés?

Nekem viszonylag könnyű (rövid) szülésem volt, emlékeim pozitívak. Mégis azt mondom, fáj, nagyon, de ki lehet bírni. Nem folyamatosan, hanem néhány percenként. Azt tanácsolom próbálj minden fájásnál arra gondolni, ez most fájt, de kibírtam, a következő rosszabb lesz, de azt is ji fogom bírni.

Akárhogy is fáj, a végeredmény a lényeg.

Azt bizton állítjhatom, amint kibújt a baba, abban a pillanatban elmúlik a fájdalom és szinte "el is felejted". Még felidézni sem lehet.

Na én is nagyon be vagyok parázva! De azzal vigasztalom magam, hogy más szül 3-4 gyereket, akkor csak ki lehet bírni.Biztos nagyon rossz, és nagyon fáj, de mégis már alig várom, hogy megszüljem a kisfiamat.Más is kibírta:)

Könnyű szülést kívánok!

30 hetes kismama

Nagyon fáj, de megéri! Én ugyan nem féltem tőle és azt gondolom, nem is volt mitől, megy minden úgyis a maga útján (persze jó esetben). Ha hadakozol ellene, akkor is fájni fog, az rosszabb. Engedd át magad a fájdalomnak és gondolj közben arra, hogy jó, hogy fáj, mert közelebbvisz ahhoz, hogy megölelhesd a babádat! És amikor épp szünet van a fájások között, akkor ne várd a következőt, csak pihenj, beszélgess, vagy hallgass zenét, mindegy (igen, akár abban az egytlen percben is!), csak ne járjon akkor is azon az eszed, hogy mindjárt megint fájni fog. Aztán megint jön a fájás és megint tereld arra a gondolataidat, hogy ez jó, mert nemsokára megláthatod a babát! Nekem ez segített. Ne félj, úgyis minden történik magától úgy, ahogy a természet kitalálta!

És amikor a baba kibújt, az nem csak szép szólam, hogy elmúlik minden fájdalom, ez tényleg így van, hidd el! Egy pillanat alatt, mintha elvágták volna! Hihetetlen, csodálatos érzés meglátni a babádat, ez az, ami bármennyi fájdalmat megér! Máris könnyes a szemem az emlékektől...

Én császárral szültem. A kiírt időpontra még semmi fájásom, semmi sem volt, sőt még utána egy héttel sem. Emlékszem 8-ra voltam kiírva és 11-én voltam bent vizsgálaton és akkor mondta az orvos hogy jobb ha befekszek, mert ugye már a kiírt időponton túlhaladtam, meg hát naponta kellett volna bejárni NST-re, ami ugye abban az állapotban elég gáz.

Igaz nem volt nekem semmi bajom de hát megfogadtam a tanácsát.

Aztán azon a héten se volt semmi. Már nagyon hülyén éreztem magam a kórházba, úgy éreztem, hogy ez a gyerek nagyon jól érzi magát odabent és soha nem fog megszületni.

De aztán a hét közepére lázas lettem, meg fájt lent a bal hasaljam meg ilyesmi, küldtek ide meg oda, hogy mi lehet, de semmi elváltozás nem volt. Aztán rendbe jöttem pár nap alatt. De se fájás, se semmi. Aztán csütörtökön azt mondta az orvosom, hogy akkor holnap császár lesz. Ne egyek stb. Ja a baba első volt és farfekvéses és ilyenkor általában ezt választják.

Úgyhogy se fájásom, se semmi az NST-n se ami igazán arra utalt volna, hogy jönni akar a baba. De hát ugye egy héttel már túlhordtam, meg hát nehogy megint beteg legyek.

Úgyhogy kicsit így visszagondolva szültem egy gyereket, de semmi szülési érzésem nem volt, hanem inkább vmi hasi műtét érzésem. A picit is megmutatták, de hát ugye le voltam kötve, meg a mellem alattól leérzéstelenítve, úgyhogy kicsit hülye érzésem volt, meg hát így nehéz igazán átélni a dolgokat.

Amikor bevittek a szobába, akkor már azt hiszem aznap délután-este behozták a picit, de olyan rossz volt hogy nem tudtam vele úgy foglalkozni, meg átölelni, ahogy szerettem volna, mert hát ugye megmozdulni nem tudtam. Igaz nekem a fejem nem fájt, mint ahogy mások írják.

Aztán is nehéz volt mindig szoptatni meg még hazaértünk után is sokszor fájt az oldalsó hasam, gondolom én attól hogy lehet megerőltettem, mert annyira akartam szoptatni és nagyon hamar oldalra fordultam.

Most 17 hónapos a kicsikém.

Imádom, bár még a mai napig sem tudom azt mondani, hogy szültem akkor ott stb. ha vkivel beszélgetek, hanem mindig úgy mondom hogy született.

Ezt mind azért írtam le, hogy ne félj a szüléstől, lehet fáj meg minden, de átéled. Remélem érted hogy gondolom.

Persze mondhatjátok azt hogy örüljek hogy nem fájt, ebben is van vmi. Nem tudom mi lett volna a jobb.

Így hogy telik az idő már egyre halványabb, de azért néha ilyen kérdéseknél előjön bennem. Meg persze a lényeg, hogy egészséges a pici, meg én is.

A többi csak inkább lelkileg furcsa.

Ja és én is féltem a szüléstől, de úgy voltam vele, hogy úgy is kiszedik vhogy. Egy járjon mindig a fejedben és a szívedben: bárhogy is legyen, a lényeg hogy a pici egészségben, szeretetben megszülessen. Ha ez neked sok fájdalomba kerül ha nem.

Kívánok könnyű és gyors szülést és sok-sok boldogságot és jó babázást.