A vajúdáskor lassan vagy gyorsan elröpül az idő?

Szia! Én meg lettem volna elégedve egy 10 órással vajúdással, de nekem ebből jóval több jutott. Csütörtök reggel 7-kor indították meg a szülést és szombat délelőtt 11 előtt 7 perccel lett meg a babám. Nem volt egy leányálom, de bármikor újból csinálnám a gyerekemért. Akkor ott sok olyan pillanat volt mikor azt gondoltam nem fogom túlélni és már előre féltem, hogy hogy fog boldogulni a párom egyes egyedül egy kisbabával. Most már jókat nevetek ezeken. Így visszagondolva nem is volt olyan borzasztó, az idő megszépíti az emléket. :) Hihetetlen, de igaz, hogy amikor betoltak a szobába és odahozták a kisbabámat minden gondom megszűnt és csak vele foglalkoztam, nem is volt már az eszemben, hogy mi fájt meg hogy fájt, mintha nem is lett volna szülés, vajúdás meg fájdalom, mintha csak az égből pottyant volna hirtelen oda az a kis angyal. Azt azért hozzá kell tennem, hogy tényleg nagyon kemény menet volt és ha a párom nem lett volna velem akkor biztos, hogy feladtam volna. Nekem Ő volt a legjobb fájdalomcsillapító. Büszke vagyok rá, hogy velem volt, na meg Ő is magára. :)

6 hós baba anyukája

Relatív lassan és relatív gyorsan. Szerintem ezt így nem lehet meghatározni. Nálam mindkét gyerekkel olyan 8-9 óra telt el az első fájástól a szülésig. Elsővel is, másodikkal is kb 3-4 órát töltöttem kórházban, az ezt megelőző időszak az gyakorlatilag elhanyagolható, bár már vajúdásnak hívják. Az elsővel ezt a pár órát otthon, a másodikkal az IKEÁ-ban töltöttem :)

Így viszonylag gyorsan telt az idő. A kórházban az elején a szükséges elintézni valók feleldtetik a vajúdás kínját, igazából az utolsó egy-két óra az, ami lassúnak tűnt nekem. Az elején ugye nincs ott az orvos, csak a férjed, vagy szülésznő, vagy akit viszel magaddal. Szülésznőt fizetni pénzpazarlás, a beöntést anélkül is megkapod, egy idegen szülésznő meg sosem nyújt olyan lelki támaszt mint egy férj. Szóval ha valaki van veled, könnyebben repül az idő. Később, amikor már közeleg a szülés, beköltözk a szülőszobába az orvos is, akkor újabb elfoglaltságod akad, figyelni kell rá, esetleg megkérdezhetsz tőle közben dolgokat, bármit, olyasmit is, amiben már biztos vagy, csak hogy megnyugtasson. A szülés menetéről, gátvédelemről, szülés utáni teendőkről, bármiről, csak beszélgessetek, így könnyen elterelődik a figyelmed a sokszor sajnos kibírhatatlannak tűnő fájdalmakról. Ez a nehéz időszak nálam olyan egy-másfél óra volt nagyjából. Ezután beindultak a tolófájások, és akkor már nem érdekelt milyen kínos és meddig tart, mert már nagyon akartam látni a fiaimat, bár nem is volt hosszú időszak. Aztán amikor megszületik, hirtelen eltűnik minden fájdalom, és ahogy telik az idő, egyre halványabb emléked lesz róla, hogy mennyire fáj szülni.

Nem fáradsz ki, mert a folyamat kicsit növeli is a vérnyomást, élénkíti az embert, aztán a szünetekben ki lehet fújni magad, maga a fájás, ha nem a fájdalomra koncentrálsz, hanem a helyes légzésre, ami a babának létkérdés ilyenkor, akkor gyorsan elröpül, egy ilyen 40-60 mp átlagosan, ebből az első és az utolsó 10 mp nem olyan erős, ugyanis van egy "íve" a fájdalomnak. (Újévkor szültem, tehát friss az élmény, a legelején mondtam, hogy nem lehet igazi a fájás, mert szerintem nem tartott fél percig sem. Anyukám szólt, hogy mérte, és bő 1 perc volt.)

Az elsővel bő másfél nap kemény jóslófájások után, 2 emiatt jórészt átvirrasztott éjszaka után indult meg az igazi menet, és tartott reggel 8-tól este fél tízig. Simán kibírtam, és a fáradtság csak jóval később ütött ki. A többi szülésem villámgyors volt, és én egyáltalán nem éreztem megterhelőnek, az utolsónál azon csodálkoztam, hogy mintha ez könnyebb lett volna, mint amire készültem. Hozzáállás kérdése is.

14 órából 10-et oxitocinnal vajúdtam. nagyon ment az idő. Pont velem szemben volt egy óra, úgyhogy csekkoltam mindig, hogy mennyi idő telt el.

Sok múlik azon, hogy hogy akarod megélni az egészet. Ha eleve parázva indulsz neki biztos lassabban megy az idő, mint ha bátran és optimistán mész oda.