Mostanában egyre nagyobb divat szülni 18 alatt?

A kérdező azt írja, hogy ez egy falu. Szóval...én bp-i vagyok, nálunk még senkinek sincs gyereke a volt osztályomból (álti, gimi, egyetem), pedig már 27 évesek vagyunk.:)

De egy faluban a szexelésen kívül nem sok dolgot lehet csinálni, ismerjük el, a fiataloknak nincs különösebb életcélja (pl. az ottmaradók nem járnak egyetemre, akik elszármaznak, nem szülnek még).

Dehogy divat! 30 alatt meg nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy az ember szülni tudjon, eleve mire befejezed a diplomádat (ha csak egy BSc-t plusz Msc-t csinálsz CSAK), akkor mondjuk 25 vagy, aztán dolgozol 2 évet, akkor 27, de legyen azonnal párod elegendő ideje, akivel lehet gyereket vállalni, szóval igen, nehéz 30 előtt szülni.

De gondolj bele, vajon a faluban nem könnyebb-e ez? 18 alatt szül, aztán elmegy az ábécébe, és bumm, ennyi. Megvan minden.

Én sem feltétlenül gondolom azt hogy ,,divat" lenne hiszen akkor egy teljesen tudatos és felelős gyermekvállalásról kellene beszélnünk. Szerintem a mai világban többségében ezek inkább nem tervezett terhességek lehetnek. Ennek ellenére fiatalon szülni nem bűn (fiatalon, nem gyerekként!), amennyiben az anya elég érett fejben hozzá és képes felmérni a helyzetet és rendezett körülmények közé érkezhet a kicsi.

Én 17 éves koromban gyógyszer szedése mellett estem teherbe, és akkor úgy döntöttem, hogy habár én készen lennék bármiféle áldozatot hozni nem várhatom el a szüleimtől, az akkori páromtól és az ő szeleitől is ugyan ezt. Így úgy döntöttem, hogy a legjobb megoldás, ha a kicsi nem születik meg.

Utólag bizarr ezt mondanom, mert évekig ostoroztam magam miatta de ez volt életem legjobb döntése a 2 rossz közül. Valószínűleg emiatt a dolog miatt nagyon hamar meg is romlott a viszonyom az akkori párommal és nemsokára rá megismertem a mostanit.

Ő 5 évvel idősebb nálam és én 21 ő 26 évesek voltunk amikor megszületett a kislányunk aki ma már 3 éves.

A kislányom mellett NAPPALI TAGOZATON fejeztem be az utolsó évemet és diplomáztam le. 2 éves korától dolgozok és azóta egy jól működő saját vállalkozásunk van. Arról nem is beszélve, hogy úgy gondolom, hogy magasan az átlag fölötti színvonalon élünk amit már sikerült a kislányunk érkezése előtt kialakítanunk saját erőnkből. Imádom a lányomat és minden boldogságom és az életem értelme. Ha akkor nem döntök úgy hiszem, hogy most nem így lenne minden.

Tudom, hogy 17 évesen még sokkal éretlenebb és sokkal türelmetlenebb sőt ,,hisztis" lány voltam. 18 éves koromtól magamat tartottam el és nagyon hamar szinte évről évre formált át a függetlenedés azzá aki ma lehetek. Mindezt pedig megkoronázta a kislányom érkezése akinek a legtöbb jellembeli változást köszönhetek. Azt hiszem még is akkor éreztem azt, hogy valóban ,,felnőttem" amikor ő megszületett és abban a pillanatban éreztem, hogy nincs többé ,,én" csak ő.

Sok velem egykorú lány a mai napig a bulizásnak él, viszont ismerek olyan lányt is aki 16 évesen annyira komoly, hogy ő pont a megfontoltsága miatt kétlem, hogy belekerülhetne egy hasonló szituációba. Még is nem tudnék általánosítani, hogy mikor nő fel egy lány a feladathoz, mert az hogy én visszagondolva mennyire nem voltam kész rá és néhány évvel később mennyire igen lehetséges, hogy másoknál nem így történik, vagy még később érzik készen rá magukat. Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem lehet befejezni a tanulmányainkat, nagyon sok kismama takarózik a terhességgel, hogy nincs ideje a baba miatt. Én az ölembe ringatva végeztem integrálszámítást úgy, hogy hangosan ,,énekelve" mondtam ki amit leírok. Sőt! Később suli mellett még itthonról dolgoztam is mindezt úgy, hogy csak másfél órákra vigyáztak rá naponta és 2 éves koráig soha nem volt egyedül a nagyszülőknél és soha nem aludt nélkülünk sehol vagyis a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy bármikor ,,lepasszoltam" volna. És volt olyan időszakunk is amikor a párom munkahelye megszűnt (ez az amivel az ember nem számolhat előre) és én voltam teljesen az aki eltartotta a családot tartva egy bizonyos színvonalat és mindig azt mondogattam, hogy anya vagyok nem béna!

Nekem is van néhány olyan ismerősöm aki az előtt vállalt gyereket, hogy anyagilag függetlenné tudtak válni a szülőktől és ott az általam ismert családok mindegyikénél van egy számomra nagyon furcsa dolog. Nem olyan nagy, de számomra még is...: A kisgyerekek mindenhol az anyukájukat a keresztnevén szólítják és bármikor elesnek vagy nyűgösek ,,mamiiii!" után kiabálnak. Nyilván van ellen példa is de 7 ilyen családot ismerek és csak ezért merem ,,általánosítva" leírni. Persze ettől még a gyerekek egészségesek, mosolygósak és semmi bajuk nincs tudtommal.

Köszönöm a ma reggeli példamutatást emberségből, felelősségvállalásból és szeretetből, kedves utolsó! :)

Nekem máris szebb lett a napom!

"anyám 20 évesen szült, van egy nővérem... volt osztálytársai gyerekeivel teljesen egyidősek vagyunk, tehát 30 éve ez volt a normális, hogy 17-19 évesen szülték az elsőt. "

Én anyám meg 35 éves volt nagyanyám meg 25 éves. Tehát akkor ez is volt és az is normális volt,és most is az.

Szeritnem nem azért szülnek mert divat, hanem nem védekeznek és terhesek lesznek.

Jól gondolkodsz, hogy védekeztek, ők valószínű elhiszik a fiúnak, hogy azért mert beteszi pár másodpercre attól nem lesz terhes..... vagy egyéb hajmeresztő dolgokat olvasni itt, miket elhisznek, bár tuti a fele kamu.

Nyugi valóban ráérsz szülni 30 körül, vagy felette. Amikor úgy érzed jöhet a baba, akkor legyél terhes.

Mit foglalkozol te ezzel?

Ha neked nem kell gyerek akkor ne szülj, másokat pedig ne szólj meg érte! Nem a te életed.

Van aki fiatalon gyereket vállal és abbahagyja a bulizást,ezek közül van aki rendesen anyaként felneveli a gyereket, és van aki inkább a szórakozáshoz tér vissza, de az sem a te dolgod!

Én i 19 voltam amikor meglett az első babám, most 2 hónapos a második, 22 éves vagyok, és egyáltalán nem hiányzik a buli, külön élünk a szülőktől,párom dolgozik minden megvan ami kell stb...van akinek a buli okoz örömet van akinek az ha rámosolyog a gyermeke, nem vagyunk egyformák,ennyi.