Szülés közben éreztetek félelmet?

Nem, előtte igen, de amikor elkezdődött akkor izgalom volt először utána meg amikor már nagyon fájt akkor a fájdalom elviselése, eszembe nem jutott félni egy pillanatig sem.

akkor félelem bennem se volt...egyszerűen nem tudtam azzal foglalkozni,az volt bennem,hogy végig kell csinálni,túl kell élni,ki kell bírni...minkét szülésemnél volt egy "holtpont" amikor kicsit szétestem,aztán ment minden hála Istennek.

én féltem.végig csuriba volt a kezem hogy nehogy megcsászározzanak valamiért.lehet akkor felkeltem volna megköszöntem volna és elmentem volna.semmitől nem félek jobban mint egy esetleges műtéttől.pláne hogy ébren van az ember.

Nekem sürgősségi császár lett és majd besz.rtam úgy féltem abban a fél órában míg előkészítettek. Ha a férjem nincs ott, szerintem pánikrohamot kaptam volna, így se sok választott el tőle...

nem éreztem félelmet. Egyébként sem lehet nagyon összehasonlítani, de a fogdokinál van időm ilyenen gondolkodni, ott azért szoktam. Na itt nem volt erre idő, csak a túlélésre tudtam koncentrálni

Én úgy vágtam tegnap neki a vajúdásnak, hogy ezt várom már a terhesség eleje óta. Nos 24 órája vajúdok itthon (hazaküldtek) nagyon fáj, és még lesz ennél erősebb fájdalom is :(

Nekem a 2.-nál konkrétan halálfélelmem volt. 1.-nél nem éreztem ilyet, pedig az ment lassabban, nehezebben. A 3.-nál "végre" úgy éreztem, hogy ura vagyok a helyzetnek és nagyon nyugodt voltam végig.

Amikor elkezdődött, nagyon féltem, de amikor már komoly fájdalmaim voltak, akkor már csak arra gondoltam, mikor lesz már vége. Mondjuk hozzá tartozik a dologhoz, hogy császárra készültem, így teljesen felkészületlenül ért a dolog, ráadásul hirtelen indult be a szülés, semmiféle jóslóm nem volt. Elfolyó magzatvízre és egy erősebb görcsre ébredtem éjszaka, ekkor szinte remegtem a félelemtől, mi lesz most, innen számítva 3 és fél óra alatt megvolt a babám, így ebben a rohamszülésben hozzá sem tudtam szokni a gondolathoz, és a fájdalomhoz,és olyan gyorsan zajlott le minden, hogy EDÁt sem tudtak adni. Én meg szidtam őket, hogy biztos direkt csinálják, és hazudnak, hogy mindjárt meglesz :)

Én izgultam előtte. Aztán közben pedig rettegtem...rettegtem a következő fájástól. Aztán mikor megmondták, hogy téraránytalanság miatt császár lesz, akkor is rettegtem, de nem a műtét miatt, hanem hogy hány fájást kell elviseljek amíg előkészítenek.