Az egyik előző kérdésről jutott eszembe, ezért írtam külön kérdésbe: akinek éjszaka indult be a szülés vagy akkor szült, nem volt nagyon kimerült?

érdekes, az otthoni éjszakázástól nem félek. Mióta van egy kutyánk, sokkal éberebben alszok, minden zörgésére felébredek, és mikor nagymamám a kórházban volt és ott aludtam vele, akkor is nagyon éberen aludtam, és úgy-ahogy ki voltam pihenve. És 13 éves koromban született az öcsém, 21 éves koromig egy szobában aludtam vele. Szóval az éjszakázástól nem félek.

Attól sokkal jobban tartok, hogy még nem szültem és nem tudom, tulajdonképpen mi vár rám, ha kérdeznek, válaszolnom kell, ráadásul Romániában élek, szóval mégcsak nem is magyarul fognak hozzám szólni. Zavarni fog, hogy idegen helyen leszek, nem fogok-e valamit elfelejteni stb. Otthon azért egészen más. A cicit félálomban is ki lehet bontani, rajtam kívül senki sem lesz mellette, Apa aludni fog, szóval sokkal nagyobb a nyugalom egy éjszakázánál. Ha sír, akkor meg sétálok vele. Az otthoni éjszakázától valahogy egyáltalán nem félek.