Aki Eda-val szült milyen volt?

a tolófájás már nem fáj, vagyis biztosan fáj, de a nyomás-szülés elfed mindent.

Rémálom. 5 éve szültem EDA-val, kb azért, amiért neked is kellett a fájdalomcsillapítás, csak nekem 56 óráig tartott a vajúdás kisebb-nagyobb szünetekkel, két éjszakát szenvedtem végig néhány órás alvásokkal, oxitocin, miegymás. Az orvos kérte, hogy fogadjam el az EDA-t, hogy legyen erőm a végére kinyomni a gyereket és megússzam a császárt. Az EDA borzalom volt, mert bár egy ideig jobban éreztem magam, a kinyomásnál semmit nem tudtam irányítani, 20 percre elhúzódó kitolás, oltári nagy vágás lett a vége, utána meg egész éjjel reszkettem, hidegrázásom volt, hetekig fájt a hátam, rendszeresen fejgörcseim voltak, ezek ugye a hagyományos mellékhatások, és a kitolási össze-vissza erőlködéstől ödéma lett a hátsómban és a lábam közt, ezt meg inkább nem minősíteném. Napokig totyogtam, mint a pingvinek, ülni sem tudtam, amikor a császárosok már rég futóversenyt rendezhettek volna. A másodikat normálisan szültem, és nagyon könnyen ment a dolog, még ha a fájások alatt gondolkodni sem tudtam a szenvedéstől. A saját lábamon mentem a kórterembe utána, délután már fogócskáztam a nagyobbikkal a kórház udvarán... Szóval nekem nagyon nem jött be az EDA. A második szülés sokkal könnyebb, akárhogy is nézzük, kitaposott úton megy a baba, szóval lehetőleg próbáld meg beavatkozás-mentesen kibírni, hidd el, jobban jársz.

A kitolás is fáj, de a nyomási inger olyan erős, hogy nem érsz rá ezzel foglalkozni. Ugyanolyan fájás megy alatta, plusz feszít meg miegymás, van, hogy közben vágnak is. A fájdalom mindig relatív. Nekem sem a fájdalom maradt meg belőle, hanem az erőlködés.

Nekem az első szülésemnél csak gáz volt, mert éjjel volt és nem lehetett edát kérni. REngeteget szenvedtem és az egészből csak az maradt meg, hogy nagyon fáj, hányok a fájdalomtól, aztán elvesztettem az eszméletem egy kicsit...Utána meg alatatni kellett, mert a méhlepény egy része benn maradt és az orvos azt mondta, hogy kínzás lenne még ezt is altatás nélkül.A második babával már kértem az edát.Végig beszélgettem , nevetgéltem a szülést a párommal, a szülésznővel, meg a dokival. Még mondták is, hogy milyen ritka aki ilyen vigyorogva szül.(Naná, hogy örültem, mert az elsőhöz viszonyítva semmi nem volt az egész.)Viszont a kitoláskor éreztem mikor kell nyomni és azt is éreztem, hogy hol tart a baba, de nem azért mert fájt, hanem csak feszített. És a varrás sem fájt.Szóval nekem bevált és utána sem volt mellékhatása szerencsére. Most harmadjára is szeretnék kérni.

A 2. szülésem volt júliusban eda-s. Az 1. is gyors volt (13 éve)4-5 óra, de a mostani egy álom volt. Indították a szülést, mert túl voltam a terminuson. 9-kor burkot repesztettek és beadták az infuziót, ami az eda-hoz kell. Egy kicsit féltem tőle, de a férjem és a szülésznőm rábeszélt. 11-kor szólt a szülésznő, hogy akkor most, vagy soha... Persze addig oxitocin és jó 1-2 perces fájásaim voltak már. Bevállaltam. Nem fájt, amikor beadták, sőt a dokim olyan profi volt, hogy 2 fájás között be tudta adni simán. Kb. 5-10 perc volt, amíg teljesen éreztem a hatását. Ezután már csak a férjem szólt a ctg gép mellől, hogy figyelj jön a fájás. Semmit nem éreztem, csak, hogy a baba próbálja kinyomni magát és a legviccesebb, hogy iszonyú remegés volt a végtagjaimban. Még anyukámat is felhívtam a szülőágyról, hogy ne izguljon éppen tolófájásom van! :) Merthogy úgy beindult a tágulás, hogy délben már elkezdtek körülöttem készülődni és fél 1-kor jött a doki, hogy akkor nyomjak. Úgy meglepődtem, hogy még szóltam is neki, hogy dehát nem fáj. Azt mondta örüljek neki. :) 3 nyomásra kint volt az én szépségem 12.45-kor. Az eda hatása meg 14-kor ment volna ki, így kaptam még egy kis ráadást, és szépen össze tudott varrni a doki. Csodámra jártak a kórházban az biztos, úgyhogy egyetértek azzal aki azt mondta, hogy mindenkire más hatással van. Nekem óráiási szerencsém volt.