Programozott császárt tényleg csinálnak 38 hét körül ha a nő azt szeretné? Azt hallottam, hogy csak orvosi indokra lehet.

Furának tartom azokat a nőket, akik maguktól császárt szeretnének. Én semmi pénzért nem akarnám..

Bocsi, érdemben nem tudtam hozzászólni, de úgy tudom van ilyenre lehetőség, több példát is láttam már.

Kérésre nem csinálnak, orvosi indokkal igen. Az időpontot az orvos határozza meg.

Amúgy világ életemben természetesség párti voltam, de másfél nap vajúdás és kőkemény szenvedés után császárom lett és most már megértem, ha valaki fél a természetes szüléstől és helyette császárt szeretne. Meg van ennek is a pozitív oldala. A negatív is, ez igaz.

Nem elrettentés, de ezt nézd meg, mielőtt döntesz:

http://www.youtube.com/watch?v=YoCN18ftKzI

Bocsi, nekem látszik, de mindegy is. Keress rá, hogyan zajlik a császármetszés, mik az előnyei-hátrányai, bár attól még nem fogják megcsinálni, ha nincs orvosi oka.

Ha érdekel, leírom az én történetemet:

A terhességem problémamentes volt, eljött a kiírt időpont, de szülésnek jele sem volt, majd egy héttel később, április 11-én hajnal 2kor erős görcsökre ébredtem, de reggel az orvosom hazaküldött, mert szerinte még nem a baba...Itthon már 2,3,5,2,3 perceseim voltak, szóval nem rendeződött, de visszamentünk, ahol kaptam egy szobát, és éjjel 11kor!!! jöttek, hogy megvizsgálnak, addig nem ehettem, nem ihattam, fájásaim voltak, és nagyon fáradt voltam. Hajnalig ez ment, aztán tusoltam, megvizsgáltak, és még mindig nem tágultam semmit. Reggel 7kor burokrepesztés, meconiumos víz,---> műtő. Szörnyű volt...altattak, mikor ébredtem, majd szomjanhaltam, a hasam látványa borzasztó volt, csövek lógtak ki belőlem, az altató miatt meg sem foghattam a fiamat, lábra állni csak estére tudtam, ömlött belőlem a vér. Kivették a pisicsövet, és minden pisilés egy kín volt. Másnapra a varrataim annyira fájtak, hogy nem mertem se köhögni, se nevetni, beszélni is csak lassan, és halkan tudtam. Mikor hozták a fiamat (császárosként nem lehetett velem, mert pihennem kellett) kb. fél óráig tartott felkelnem. A váladékleszívót, mikor kivették, úgy éreztem, hogy kitépték a beleimet... Aztán a varratszedés: sokkal rosszabbra számítottam, csak szúnyogcsípéseket éreztem, viszont az, hogy napokig alig mosakodhattam, mert a sebre vigyázni kell, a fiammal a kezemben nem állhattam fel, a tejem alig indult be, a sebem rohadtul fájt, a fiam első lélegzetvételénél "filmvetítés" volt...ezek miatt soha nem vállalnám még egyszer a császármetszést, ezerszer szülnék inkább, mert ennél rosszabb nem lehet.