Leírnátok vagy mesélnétek szüléseitekről?

Hajnal 1-kor fájásra ébredtem,ekkor már 5 nappal vittem túl a kiírt időtől. Kb 15-30 percenkét voltak fájások ,de van úgy 40 perc is eltelt 2 fájás között.

Reggel megfürödtem ,irány a kórház ahol 9-re volt megbeszélve a z orvosommal a találka.

Egész nap tengtem -lengtem nem voltak erős fájásaim (néha hányingerem volt),csak a derekam fát.Az orvos vizsgálatoknál kézzel tágított ,na az igencsak fájt.Az orvos burkot repesztett ,aztán oxitocin ,fel a szülőágyra du 5-kor ,5óra 20 percre meglett a lányom ,fájásgyengeségem volt majdnem vákum lett belőle! De szerencsére sikerült megúsznom természetes szüléssel.

(Gátmetszéssel, amivel még szülés után 5-6 héttel is szenvedtem, olyan sok külső és belső varratom volt) Az utolsó percben is simán tudtam volna járkálni olyan "gyenge" fájásaim voltak,és azt is csak a derekamban éreztem.

Szép emlék maradt ,főleg úgy ,hogy első szülésem volt ,ennek már 5 éve.Januártól belekezdünk a tesóba , be is vagyok rezelve ,hogy biztos nem olyan szülésem lesz mint az első,de hát (elvileg és gyakorlatilag is) az a természetes ,ha nagyon fáj. Előző nap este ,már a derekam kissé fájt és lehet hülyén hangzik de a farcsontom is fájt.

38.héten voltam, már 2 napja nyákdugó-trutyira leltem a wc papíron pisilés után, voltam terhesgondozáson, ctg, méhszájvizsgálat alapján a doki még azt mondta, megvan még az a két hét...

másnap hajnalban 4-kor jöttek a 20 percesek, 6-tól az 5 és 8-tól a 3 percesek. 9-kor a kórházban jelentkeztem, már 3 ujjnyi voltam. 11-ig telefonálgattam, tércseltem, nevetgéltem, akkor döntöttek, burkot repesztenek, ez volt 11:30-kor. 12-re már 1 percesekké és valóban fájásokká váltak a fájások - na akkor már azokra a pár másodpercekre elakadt a szavam, de még nem voltam szüléskész. akkor felfektetett a szülésznő az ágyra, az oldalamra, és mondta, ha jön a fájás, nyomjak rá (szóval toljak) és mondta, akkor lesz jó, ha kakilásingert érzek. na pár fájásra ahogy rányomtam, jött is ez a gerincen végigfutó - méhpréselő érzés, a magzatvíz csak úgy repült ki belőlem ezekre a görcsökre. (na ez kemény volt. mintha valaki kuplungcsúsztatással pörgette volna a motorjának a kerekét a méhemben. mint egy daráló, olyan. de inkább intenzív és kegyetlen, mint ijesztő és fájdalmas ez az érzés - legalábbis szerintem)

az a jó ezekben a fájásokban (talán ez már a tolófájás) hogy kb. 1 percenként jön és fél percig tart, tehát a perc másik felében "csend és nyugalom" van, akkor törlődik az, amit a másik 30 mp-ben érzel - az a "darálás" :) amúgy meg a fájás elején átkerül az ember egy másállapotba, így igazából nem fájdalom már, hanem mint egy óriási görcs, mint egy brutál izomfeszülés, hasogató érzés nélkül persze.

amúgy ez a kemény menet fél egytől kezdődött, és 1-kor már a szülésznő és az orvos tolták a lábamat felém (hanyatt feküdtem, lábaim feltolva, amit a hasam irányába préselt a két nőci - nő nőgyógyi és a bába ugye) minden fájásnál toltam - nem is tudtam mást, ez valami brutális elemi erő, présel, darál, nyomul benned az érzés, mint egy elszabadult dízelmozdony.... de hangsúlyozom, nem olyan fájdalom, hanem olyan mint mondjuk amikor begörcsöl valamid... addig rossz, amig görcs van, ha kimegy a görcs, már nem fáj.

na, szóval fél kettő körül már látszódott hogy becsúszott a gyerek a lukszihoz - éreztem is, én azt hittem, a köv. nyomásra ki is csúszik, de nem, négy nyomásra csusszant ki a babci. ezek a kitolások nem fájtak, mert ezek akkora megkönnyebbülések!!! amíg bent van a gyerek a szülőcsatornában, érzed, hogy ott van (mint amikor kavicsot tartassz a markodban) de nem fáj, nem feszít. az se fáj, mikor kicsusszan, nem érzel szétszakadás érzést, hanem egy akkora megkönnyebbülést és elégedettséget.

nekem 1:45-kot jött így világra a kisfiam. olyan furi volt, én nem tájékozódtam, nem voltam még tanfolyamon se, de ösztönösen csináltam mindent, és olyan volt, mintha tudtam volna mindent, azt éreztem, ez egyedül is ment volna. (remélem nem tűnök nagyoskodónak)

jaj, istenem, de jó is, még felidézni is! én nagyon különleges élménynek érzem a szülést, olyan természetes, és az a csoda, hogy a testemből a világra jön a kisbabám, hát az meg olyan magasztos.

(utána rámtették a picit, hát az is csodás volt, aztán kicsusszant a méhlepény - kihúzták, meg a dokim nyomogatta köldöktájékon a löttyedt pocakom. aztán sajnos kicsit varrtak is, de az már annyira nem érdekes, amúgy utána olyan volt, mintha felhőn lebegnék, de jó is volt) :)

40+3 naposan kevés magzatvíz miatt megindították a szülést. Nem voltam nyitva, a méhszáj zártan és magasan, a baba feje lent volt már nagyon. Szépen lerángatták a méhszájat, burkot repesztettek, rákötöttek oxytopcinra. 10-kor kezdődött az oxytocinos infúzió, 17:30-ra lett meg a kisfiam. Elég nehezen ment a tágulás, közben az orvosom rásegített kézzel is többször. Inkább le sem írom, milyen fájdalmaim voltak. A kitolás már ehhez képest áldás volt, negyed óra alatt lezajlott...Volt gátmetszés, repedés, méhszáj is berepedt, így a varrás is eltartott.

Nem tartozik a legkedvesebb élményeim közé a szülés!

Angliában élek, leírom itt hogy volt. Kabaré...

Egy kb 40 ezres városban lakom, itt nincs a kórházban szülészet, egy szülő központ van, ahol nincs orvos, csak szülésznő, ha komplikáció van át kell szállítani nagyobb kórházba. Választhatsz hogy hol akarsz szülni ezért én természetesen egyből a nagy kórházat választottam (kb 35-45 perc út), de vizsgálatokra a helyi kórházba jártam.

40+3 hetesen szerdai napon reggel 9 körül kimentem az udvarra és éreztem, hogy folyik a víz. Nem folyt el egyszerre, folyamatosan folyt. Hívtam a párom, hogy folyik a víz jöjjön haza. Felhívtam a kórházat, hogy folyik a víz, közölték, hogy menjek be a helyi kórházba hogy megerősítsék. Nem értettem, de bementem ahol megerősítették hogy bizony tényleg a víz folyik. Kérdezték vannak-e fájások, mondtam hogy még nincs semmi. Gondoltam hogy indulunk a kórházba, de közölték, hogy menjek haza, ha kezdődnek a fájások hívjam a kórházat, ha nem történik semmi, akkor péntek! reggel megindítják. Hazamentünk. Este arra lettem figyelmes, hogy nem mozog annyit mint szokott(mindig este 6-7 körül indult be). Vissza a helyi kórházba, CTG, minden rendben, tényleg mozgott is akkor sokat. Vissza haza. Hajnali fél 3-kor fájásra ébredtem. Még nem ébresztettem a párom, néztem a telefonom és mértem. Kb 10 percesek voltak. Felébresztettem, együtt mértük. 8 perceseknél hívtam a kórházat hogy ez bizony már 8 percenként és eléggé fáj. Kérdezték még bírom-e otthon, mert csak akkor hívjam őket ha 5 percesek és legalább 1 percig tart. Fasza. Kb 20 percig bírtam és újra hívtam őket és hát hazudnom kellett, azt mondtam hogy 5 perces és egy percig tart. Ekkor a nő megkérdezte, hogy miért nem a helyi kórházban szülök, alacsony rizikós vagyok. Mondtam, hogy mert én kórházban szeretnék, mehetek már végre? Végre elindultunk, nem volt kellemes az út. Megérkeztünk, átöltöztem megvizsgáltak, 4 centi, megerősítették hogy aktív vajúdás van, átmehettem a szülőszobába. Az jó volt, csak én egy szobában saját WC és fürdő. Folyamatosan volt velem valaki, mindent leírtak ami történik még azt is mikor kimentem pisilni.Eleinte gázt kértem fájdalomcsillapításnak, később kaptam valami szurit is, az epidurálist el akartam kerülni, bár néha már nagyon eljátszottam a gondolattal. Egész jól tágultam, úgy gondoltuk dél körül meg lesz a baba, de aztán lelassult. Szinte végig feküdtem, rajtam volt a CTG mert nagyon sokat segített, hogy a párom nézte a fájásokat és szólt mikor csökkenni kezdett, tudtam, hogy mindjárt jobb lesz. Du 5 körül közölték hogy az utolsó 1 centi nem akar eltűnni, ezért kapok oxit. Azt hittem megzavarodok, onnantól vannak dolgok amire nem emlékszem, a párom mesélte el. 6-kor jöttek a toló fájások. 7-kor még semmi, már nagyon kész voltam. Jött egy doki, mondta hogy ad még fél órát, aztán vákum. Persze semmi nem történt a fél óra alatt, így vákummal született meg a kisfiam este 8-kor. Kiderült, hogy megfordult, és arccal fölfelé volt és a feje is kifordult, azért nem jött lejjebb, segítség nélkül nem is tudott volna kibújni. Mérges voltam, mert ha lett volna UH a terhesség végén (itt 20 hetesen van az utolsó) akkor lehet hogy látták volna hogy nem jól fekszik és nem kínlódunk ennyit. Az lett a vége, hogy lekerült az intenzívre, mert kihűlt és leesett a cukra. 4 napig volt ott, valami cukros lötyit kapott infúziónk keresztül, 4 óránként mérték a cukrát. Végül rendbejött, 5 nap után hazajöhettünk. Mikor beszéltem egy otthoni orvossal azt mondta, hogy ez mind elkerülhető lett volna, túl sokáig hagytak/hagyták kínlódni, legkésőbb délben meg kellett volna születnie.

Szerencsére minden rendben van vele most múlt 3 hónapos.