Császárom lesz, nagyon tartok tőle, neked milyen volt?

- az erzestelenites valamiert fajt, pedig az elso babamat szultem es kertem edat es egyaltalan nem fajt, itt pedig nagyon sokaig osszevissza szurkaltak

- kozben nem feltem, az erzestelenites utan nagyon megijedtem, mert elkezdtem szedulni nagyon es olyan volt, mintha elajulnek, de elmult gyorsan es utana jo volt

- szepnek, meghatodtam, gyonyoru erzes volt, a szulesnel minden sokkal gyorsabb volt, fol sem fogtam az egeszet, itt volt idom atelni a pillanatot, amig osszevarrtak, vegig ott szuszogott a babam rajtam, behoztak nekem a mutobe, miutan lemostak, adtak ra ruhat

- vegig velem volt, elso ejszaka vittek el par orara, akkor aludtam egy picit, utana vegig velem volt, csak harom napot voltunk bent

- sokkal jobb volt, mint a szules utan, konnyebb volt, elso par nap nehez volt nagyon, de kibirhato, miutan kiment az erzestelenito hatasa, normalisan tudtam labra allni

- a legrosszabb az erzestelenito beadasa volt (pedig, mivel kaptam mar edat, ettol feltem legkevesbe) es a kateter kivetele, eleg durvan csinalta a noverke vagy nagy volt, de fajt, utana is sokaig kellemetlen erzes volt

- ment a szoptatas, meg a mutoasztalon, mikor varrtak ossze, megszoptattam, utana is vegig velem volt, gyakran mellre raktam, ugy mentunk haza, hogy alig vesztett a sulyabol

- az, hogy anyukam is bejott velem es a ferjem is vegig bent volt, anyukam a mutetre is bejott es mellettem volt

40+10 napos voltam,mikor jöttek a fájások, 6 órát vajúttam, de én teljesen bírtam, kérdéseidre válasz:

-Hát az érzéstelenítés nekem a legszörnyűbb élmény volt,nem megijeszteni akarlak, de gondolom őszinteséget vársz! Úgye a gerincedbe kapsz 3 injekciót, a lényeg,hogy ne mozogj!Nem olyan rossz,csak kellemetlen, aztán pár perc és nem érzed a lábaidat, majd a törzsedet sem. Olyan lesz mint egy elnehezedő zsák, ami folyik és nem tudod megemelni, nekem ez volt a legkellemetlenebb.

-Nem féltem, mert olyankor már nem ez van az eszedben,hanem,hogy hamar túl juss rajta és én személy szerint fáradt is voltam már ahhoz, inkább az van a fejedbe,hogy a babával minden rendben legyen, hogy fog kinézni,stb.

-Én gyönyörűnek láttam a babát, ahogy kiszedik belőled és felsír, odamutatják felülről,hogy megnézd, én személy szerint elsírtam magam a gyönyörűségtől és a megkönnyebültségtől, úgy szóltak rám,hogy fejezem be mert nehéz úgy összevarrni:)

-Én sajnos szülési sokkot kaptam, másnap egész nap fogtam a gyereket és járkálgattam, és nem adtam oda senkinek, senki nem láthatta és úgy vettél el tőlem..kaptam altatót,hogy aludjak..a lényeg,hogyha nem vagy még hírtelen úgy felkészülve, vidd oda a csecsemősökhöz, hogy vigyázzanak rá!Kerüld el a szülési sokkot,mert be fogsz kattanni!

-Az első napok fájtak, 3-4 nap volt nekem, utána teljesen jó volt:) A lényeg,ha leragasszák a sebedet, akkor amikor leszedik majd fürdés után, nyugodtan jól áztasd le, mert ha nem áztatod le a kötést, nagyon fog fájni.

-A legrosszabb talán mint előzőleg írtam,hogy sokáig nem érzed a lábadat, meg mikor átraktak az ágyra,nagyon fájt a sebnél.

-Elsőre ment a szoptatás, ne aggódj, ha nincs tejed,majd a baba megindítja, nekem is így volt..

-Ez sajnos ezzel jár,hogy nem valami jó a szülés, max annyi,hogy hamar túlesel rajta....de ne stresszelj rá,annál rosszabb..Most a lényeg,hogy nyugodt legyél:)

Nagyon vigyázz magadra, jó egészséget neked és a babának is..és csak nyuggiiiiiii:) Vannak a kik 14 évesen esnek rajta át, és még is élnek:) Sok puszi a babának:)

2hónapos anyuka voltam:)

- milyen volt az érzéstelenítés? - előre leszögezném, hogy ez nagyon ritka, velem mégis megesett: csak harmadjára tudták beadni rendesen az érzéstelenítőt, két tűt beletörtek a hátamba. elvileg nagyon kötöttek az izmaim, emiatt volt a "bénázás". nem fájt igazából, csak erős nyomásokat éreztem. a 3. szúrás végre sikerült, forróság öntötte el az alhasam és lábaim, majd teljesen megszűnt minden érzékelésem köldöktől lefelé.

- milyen volt a hangulatod közben? Féltél? - műtét közben egyáltalán nem féltem, az első felében izgatottan vártam, hogy mikor sír már fel, mikor láthatom, a varrás részét pedig teljes eufóriában éltem meg, kezdtem feldolgozni, hogy megszületett a kisbabám. a legeslegvégén kicsit klausztrofóbiám támadt , de nem volt vészes.

- milyennek láttad a babád? - álomszép volt, miután megmosdatták és lemérték, pólyába bugyolálva odahozták az arcomhoz. végtelenül nyugodt szemekkel pislogott rám, illatos volt és tényleg gyönyörű, alig hittem el. (pedig direkt készítettem magam arra, hogy az újszülöttek sok esetben nem szépek, lehet az enyém sem lesz az pár percesen)

- mennyit volt veled a baba az első napokban? - reggel műtöttek, este már hozták is a babát, és onnantól nonstop velem volt.

- mennyire fájt a felépülés? - az első 3-4 nap volt borzalmas, nagyon-nagyon fájt a sebem és a méhem, de napról-napra jobb lett, a 6 hetes kontrollon már semmi bajom nem volt.

- mi volt benne a legrosszabb? - nehezen mozogtam, főként az ágyból volt nehéz kimászni, valamint hajolgatni. a fürdés is eléggé problémás volt, de sokszor csak nevettem magamon kínomban :D

- ment a szoptatás? - ment a szoptatás rendesen, 4 nap után lövellt be a tejem.

- volt benne valami jó is a babán kívül? - nincs viszonyítási alapom, mert természetes szülésem még nem volt, de annak örülök, hogy a "szülés" része a dolognak egyáltalán nem volt fájdalmas.

Kitartás, nem olyan vészes, ami nagyon fontos: ne hagyd el magad a műtét után! (persze megerőltetni sem szabad magad, próbáld majd megtalálni az arany középutat... ha valami fáj vagy lefáraszt, akkor hagyd abba, pihenj, hagyd a szervezeted regenerálódni)

-az érzéstelenítés csak kis szúrás volt, aztán meg elzsibbadtak a lábaim, utána már nem éreztem fájdalmat, csak a húzkodást

-nem féltem. Előző éjszaka már nem sokat aludtam a fájások miatt és ez már este 9 után volt, így félig aludtam közben.

-a baba nagyon szép volt

-éjszaka ugye még nem tudtam mozogni, így nem volt velem. Reggel kelhettem fel először, utána behozták és napközben velem volt. Este a csecsemős nővér látta rajtam, hogy nagyon fáradt vagyok, megkérdezte, hogy elvigyék -e éjszakára - én bele is egyeztem, mert tényleg nagyon kivoltam. Reggel aztán visszahozták, onnantól csak vizsgálatokra, meg fürdetni vitték el.

-Az első felkelés nagyon rossz volt, utána már nem volt vészes. A seb még jó pár napig húzodott, ha rosszul mozdultam.

-Rossz volt, hogy nem kaphattam meg rögtön, hanem csak mikor már összevarrtak és megfigyelésen voltam. Meg hát némi kudarcélmény, hiszen nem erre készültünk.

-A szoptatás ment már a kórházban is (szerencsére). Az első hetekben még voltak gondok, de inkább a nem megfelelő mellretétel miatt. Mióta arra rájöttem, már minden rendben.

-Nagyon fáradt voltam, meg kicsit elkeseredett, mert nem akart haladni a tágulás, pdeig nagyon fájt. Szóval kicsit megkönnyebbültem, mikor mondták, hogy legyen inkább császár.

Összességében nem volt annyira rossz, bár nem ezt választottam volna, ha lehet. Mindenesetre félni nem kell tőle. Minden jót nektek!