Milyen érzések játszódtak le bennetek a szülés megindulásától egészen a baba születéséig?

Amikor szültem nagy meleg volt, így egész idő alatt 3 dolog járt a fejemben

1. de qrva meleg van!! Mindjárt meggyulladok olyan melegem van

2. Annyira szomjas vagyok..Bárcsak kapnék egy korty vizet.

3. Esküszöm ha nem fejezi be az ordibálást a mellettem lévő nő, én felkelek és lecsapom!

(hozzáteszem, hogy a főorvos is bejött, és lecseszte hogy ne ordibáljon annyira, mert a földszinten hallani hogy sikoltozik. A szülészet a 4-dik emeleten volt)

Ilyen gondolatok mellett nem pánikoltam (inkább vizet akartam) Lefoglalt más, hogy a szülésen agyaljak. Mivel a mellettem lévő csaj nagyon hangos volt, így én nem igazán jajgattam vagy ilyesmi, mondjuk nem is fájt annyira mint ahogy a terhességem alatt riogattak.

1. szülés:

Indított volt..mikor mondták hogy beindítják a szülést, mert rossz lett a ctg eredményem, akkor hirtelen boldog lettem, aztán pánikba estem, utána pedig jött a hát legyen.Szörnyen fájt, ez az oxitocin kibírhatatlan volt komolyan.Már kiabáltam, mert valahogy nem igazán akarták azt a gerincérzéstelenítést..amikor megkaptam akkor hálát adtam az égnek, mert még 1 óra és ott pusztulok.Tolófájásnál már remegtem az izgalomtól..mikor megszületett a lányom pedig sírógörcsöt kaptam a boldogságtól..ami kitartott pár hétig..bármikor gyönyörködtem benne könny szökött a szemembe..na mindegy..ez már nem szülés rész! :)

2. szülés:

Magától indult be.Már nagyon vártam, mert majd 2 hét túlhordásban voltam és pont a következő nap reggel fektettek volna be beindítani a szülést.(mondanom se kell, hogy egyből pánikot kaptam amint ezt az orvos kiejtette a száján).Mikor jöttek rendszeresen a fájások már rajtam volt ez az érdekes izgalom, aztán meg jött a pánik, hogy úristen még egyszer hogy fogom túlélni ezt az egészet???Mentő be vitt, vizsgálat, pihenés.Mondhatom hogy kellemesen vajúdtam, csendben..mondjuk éjszaka volt.Oxitocin nélkül maga volt az áldás.Mire észbe kaptam már toló fájásom volt, és szinte felfogni se tudtam és már a fiam kint sírt kétségbe esetten a fiam. :)

Végül is pánikoltam igen..de szerintem ritka aki nem.De valahogy szülés és vajódás közben valahonnan kap az ember 1-2 plusz lökést..szinte emberfeletti lesz az az erő ami ilyenkor az emberben van komolyan.

Szia, 3 gyermekem van, mind természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül született meg. :) Az elsőnél előre olvastam a szülésről, és sokat guggoltam a vége felé az orvosom tanácsára, ettől meglazultak az izmok és könyebb lett a szülés. Ittam málnalevél teát, ami segített. Mégis 14 órás szülés várt rám, utólag már nem csináltam volna újra, pedig nagyon bátran álltam hozzá. A fájások a végefelé lesznek erősek, vagyis nagyon fájdalmasak. A kitolás hamar megy, az már csak "hab a tortán".

A 2. gyereknél volt egy kis félsz bennem, és szerintem ennek hatására nem tudtam jól ellazulni szülés közben. Szülés után hónapokig fájt a farcsontom, de nem tört el, viszont vmi történt mert nagyon fájt...

A 3. baba már a hasamban nagy volt, tudtam hogy nagy súllyal fog születni, de bátran álltam hozzá. Viszont vettem a málnalevél teán kívül homeós golyókat, Pulsatilla és Cimicifuga nevűeket és ezeket szülés alatt nyeltem félóránként. Az utolsó szülés volt a leggyorsabb :) és a fájások is kibírhatóak voltak, a végén már nem is volt időm gondolkodni mert nagyon gyorsan megszületett a kicsi (3890 g-mal és 52 cm-rel) :)

Azt tudom neked tanácsolni, hogy NE FÉLj a szüléstől. A félelem leblokkol és lassítja a tágulást, nehezebben fog zajlani az egész szülés. A kicsi is érzi ha félsz és lehet ő is reagál majd rá...

A szülési fájdalom nem sokkal roszabb mint a menstruzációs fájdalom, és csak a végén lesz erős. Ja, még vmi, próbálj az utolsó hetekben tágító masszázst csinálni, az nagyon jó. Könyebben figsz tágulni és hamar megszülsz.

Én higgadt nem voltam, de nem sírtam, inkább kicsit izgultam, de azért belül éreztem, hogy minden rendben lesz...