Ha az első babám császárral lett akkor mennyi az esélye, hogy a másik is azzal lesz?

Szerintem jó eséllyel császár lesz másodjára is. Az én orvosom azt mondta, hogy úgy fogja kezelni az esetemet, mintha hüvelyi úton szültem volna (magzati oxigénhiány miatt volt sürgős császár az elsővel), de nagyon sok feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy szülhessek normál úton. És még emellé gyakrabban kell CTG-re tenni (és emiatt feküdni), nem lehet túlhordani (tehát indítják a kiírt időpontban legkésőbb), a fájáserősítéssel is óvatosan kell bánni, de nem húzódhat el a vajúdás (én lassan tágultam először is) - így gyakorlatilag NAGYON nehéz kicsi az esélye a spontán szülésnek.

Vannak viszont olyan orvosok, akik ennél kevésbé parásak, lehet olyat keresni. Én is kérdezgettem, és van olyan az ismerősi körben, akinek a 41+5 hétig vártak, be is indult a szülés és természetes lett (a szülésindításnál is gyakoribb, hogy császárral végződik). De ez sajnos ritka.

Egyébként én abban az esetben, ha a babának nem megfelelő a hüvelyi szülés (bármi kicsi vészhelyzet legyen az) császár párti vagyok. Inkább legyen vége gyorsan, minthogy később bánjuk meg és járjunk a rehab intézetbe évekig. A kisfiamnak így is kicsit késett az első hónapokban a mozgásfejlődése, pedig nagyon odafigyeltek rá. De sajnos 2 köldökzsinór-hurok volt a nyakán, és az a 4 óra, amit vajúdtam, az neki teljesen lapot CTG mellett sok volt :( Teljesen egészséges egyébként, egy kis Dévény torna megoldotta a helyzetet... De ezért nem értem azokat, akik csak és kizárólag a természetes utat érzik jónak vagy az otthonszülést, hogy erre nem gondolnak?

Én is pont így vagyok, mint te. Az első téraránytalanság és fájásgyengeség miatt lett császár, és nem bánnám, ha inkább az lenne majd a másodikkal is, minthogy a babának baja legyen belőle,mert erőltettük a természetes szülést......az elsőnél majdnem baj lett. :(

Biztos nem automatikus, de én úgy gondolom, hogy a dokik nem mernek kockáztatni, legalábbis az aki ért a dolgához!