Sirtatok amikor a kezetekbe adtak a babátokat? Ha apad szülés volt, apuka sírt?

Az első nagyon sokat vajúdtam eredménytelenül, teljesen kifáradtam lelkileg és testileg is, császár lett. Csak egy pillanatra kaptam meg a babámat, olyan idegennek éreztem egy percig, aztán nagyon hiányzott. De nem sírtam, boldog voltam, de fegyelmezett. Amikor megkaptam, ölelgettem, néztem, olyan rózsaszín ködös állapot volt inkább, nem sírós.

A második durva volt, elaltattak a sürgősség miatt, úgy aludtam el, hogy nem tudtam élni fog-e, amikor felébredek. Sokáig kértem, hogy hozzák már, de mindig volt valami akadály. Amikor végre a karomba vettem, akkor elsírtam magam. Talán a srtessz, talán a megkönnyebbülés, vagy a tiszta ösztön, nem tudom, de tisztán emlékszem az érzésre, és most is elsírtam magam, ahogy ezt írom. :)Apa előbb vehette kézbe előbb mindkettőt, ezért picit irigylem, de azért örülök is, hogy már az első pillanatokban az övé volt az ez érzés, elmondhatatlan. Szerintem sírt is, de nem mondaná úgysem. Bocs a érzelgősség miatt, most jött meg, hormonok...:) Ha sírtok, ha nem, csodás érzés, ez temperamentum kérdése.

egyikünk se sírt akkor.

nekem a kezembe adták a picikénket, majd kértem is vegyék el, adják inkább apának mert annyira remegett a kezem, hogy nem bírtam tartani :S

ekkor felhívtam a szüleimet, de abban a pillanatban ahogy felvették annyira kitört belőlem a zokogás, hogy nem bírtam megszólalni :)

szegények, azt hitték, hogy baj van, végül apa kikapta a kezemből a telefont... :)

Nem, akkor nem sírtunk.

Én akkor sírtam, amikor inkubátorba tették, és nem vihettük haza, csak azon keresztül nézhettük, meg sem érinthettük.