Mennyire fájt a szülés? Én a csempét le tudtam volna kaparni a falról, és az érzéstelenitő se hatott.27

Nem hiszem, hogy valaha bevállalnék egy hüvelyi szülést ezek után. Indított szülésem volt, 50 órát vajúdtam majd császároztak, de már megváltás volt. Műtét után szaladtam, ugráltam, mindenki a csodájára járt milyen jól vagyok. A gátsebes kismamák meg menni nem bírtak. Szóval ha lesz 2. akkor kizárólag császárral vállalom. Csak a párom jelenlétének köszönhetően nem haltam bele a 2 napos vajúdásba.

Kétszer szültem hüvelyi úton, de nem volt gátsebem, úgyhogy én is "ugráltam" szülés után 2 órával, mikor már engedtek fölkelni :)

amikor a hasamra tették a minit én még nem tudtam felfogni hogy itt van végre, kibújt a kis várvavárt! Nekem kellett úgy 1-2 nap, mire egyáltalán felocsúdtam a szülési traumából.

Fájt, de az elsőnél a szülés után azért fájt nagyon a gát környéke, mert kértem fájdalomcsillapítást (ami szerintem jóformán nem hatott) és az eda miatt vadul és összevissza nyomtam és ödémás lettem, jó nagyot repedtem, stb. Rosszabb volt utána 1 hétig járni, ülni, mint maga a szülés, és még a szoptatásnál is csak nyögdécseltem miatta. Ráadásul első éjszaka remegtem, fáztam és majd meghaltam olyan rosszul voltam, utána meg görcsölt a fejem mellékhatásként. A másodiknál ezért nem kértem edát, persze fájt, kinek nem fáj, de én tudtam irányítani mindent, a nyomást, a baba kibújását, így utána minden rendben volt, se ödéma, se repedés, se semmi, és így nem a fájás emléke maradt meg, hanem az önfeledt öröm a baba felett. A fájdalom nyilván relatív, főleg az emléke.

Nekem két szülésem volt. Az elsőnél szépen a nagykönyv szerint jöttek a fájások, jó nagyok, mégsem éreztem olyan fájdalmasnak. Nem akartam még felfeküdni a szülő ágyra, sétálni szerettem volna, de az infúzió miatt nem lehetett.Mivel faros baba volt és idő előtt levált a lepény, akkor megcsászároztak. Másodjára is hüvelyi szülésre készültem. Mivel rossz volt az nst és az áramlás du. 16 órakor felküldtek a szülőszobába, próbaindításra. Kaptam oxitocint, a baba nem mindig reagált jól, ezért adtak egy méhszájérlelő kúpot, mondván ha megindítja jó, ha nem, akkor majd holnap. Mivel semmi nem történt, 22-kor leküldtek az osztályra. A 6 órát fekvéssel töltöttem, a fájásmérő rövid, kicsi fájásokat mutatott, enyhe mensziszerű fájdalmat éreztem. Zuhanyozás, fél l ásványvíz és pár szem szőlőcukor után lefeküdtem, majd egy pukkanás után elfolyt a magzatvíz. 22.30 kor ismét a szülő szobán voltam. Ismét oxitocin. A fájásmérő kicsi fájásokat mutatott, de nekem nagyon fájt! Könyörögtem, hogy felfeküdhessek és szívhassam a gázt! Onnantól kezdve K.O. Csak arra emlékszem, hogy nagyon-nagyon fájt. A kitolási szak 1.5 óráig tartott, mivel a baba még nem ért le, nem nyomhattam. Akkor azt hittem meghalok. Könyörögtem, hogy vigyenek a műtőbe! Nem is igazán fájdalom volt, semmihez sem tudom azóta sem hasonlítani. Amint megszületett a baba, minden fájdalom, szó szerint elmúlt!Ez maga volt a csoda! Három hónap elteltével már csak mosolygok rajta, de akkor azt mondtam, soha többet!