A császár nem szülés?

Engem nem hagytak sokáig vjúdni,mindössze 4 órát,mert túlhordtam és csúnya volt a magaztvízem.

A kisfiam egészsége volt a tét,bármit megér!

Hosszú időbe telt,amíg azt tudtam mondani,hogy császárral SZÜLTEM és nem azt,hogy császárral született a babám.

Mi ugyanúgy várjk a babáinkat 9 hónapig,ugyanúgy aggódunk érte és ugyanúgy szeretjük Őket!

Mi vagyunk a anyukái,őt nem érdekli,hogyan született,csak az,hogy legyen ott anya,mert minket szeretnek a világon a legjobban!

15 hónapos tündér fiú anyukája

Ha olyan ember, aki nem élte át, nem mondhat véleményt, akkor igencsak egyöntetűek lennének a válaszok :)

Minden tiszteletem azoké a nőké, akik gyermeket vállalnak és segítenek a fejlődésben szeretettel, türelemmel ebben a mai világban.

Senki ne vegye bántásnak következő soraimat, csupán a véleményemet tükrözik, amivel lehet egyetérteni, vagy nem.

A császármetszés egy műtét. A szülés pedig az a folyamat, amelyben a baba a méhből a méhszájon, a medencén, a hüvelyen, tehát a szülőcsatornán át a külvilágra jut. Egyetértve egy előző hozzászólóval, tényleg ne nagyoljuk el a dolgot, a császármetszés nem szülés, hanem egy műtét, amely során tulajdonképpen az orvos hozza világra a nő gyermekét. Ez akkor is így van, ha fáj tudomásul venni.

Persze, ettől még ugyanúgy megszenvedheti a 'császáros anyuka' az eseményt, és valóban, szülői minőségén nem változtat a gyermek világrajövetelének körülménye. Kivéve azt a ritkábbik esetet, amikor az anyuka szándékosan a császármetszést választja, hogy megspórolja magának a fájdalmat. Aki így tesz, még nincs felkészülve arra, hogy felelősségteljes szülő legyen.

Hiszen a szülés, természetéből adódóan, a szülő nő és a gyermek együttes küzdelme kell, hogy legyen az életért, ami azután egy életre összeköti őket. Aki nem hajlandó a gyermekéért erre az áldozatra, még nem érett meg a szülői feladatra.

Természetesen, akinél 'muszáj'

(azért rakom idézőjelbe, mert statisztikailag kimutatható, hogy a világon a valóban szükségesnél jóval több császármetszést végeznek - különben hogyan lenne magyarázható, hogy az egyik helyen 10%, a másikon pedig 40% a beavatkozás aránya? és sejthetitek, hogy az orvos az érintettnek fogja utoljára bevallani, hogy nem lett volna muszáj... gyakran egyszerűen a 'biztos, ami biztos', és az egyszerűség kedvéért döntenek így, esetleg anyagi okokból [link] ezt ne vegye magára.

Véleményem szerint egyébként minden várandósság és szülés, amiben komplikáció merül fel, valamilyen fel nem dolgozott élmény, lelki háttér miatt alakul nehezebben. Mindenkinél más és más, de pontosan meghatározható.

A kismama édesanyjának vagy akár távolabbi női felmenőjének az anyasághoz, várandóssághoz, szüléshez való átörökített viszonya, vagy a jelen élet nehézségei, melyek stresszhatáson keresztül ütköznek ki (egy megemésztetlen nehéz anyagi vagy egyéb társadalmi helyzet is lehet kiváltó), tehát egyszerűen egy félelem a szüléstől, illetve az anyaságtól magától, mely kontrollálatlan görcsbe rándítja az egész szervezetet, például a 'szülőszerveket'. Erről a bizonyos lelki háttérről egyébként szívesen beszélgetünk férjemmel (értője a témának) bárkivel, akit érdekel, szeretné feltárni és túllépni rajta, hogy a következő gyermekvállalása gondtalanabbul történhessen (a szelence@hotmail.com e-mail és msn címen lehet felvenni velünk a kapcsolatot, természetesen hivatástudatból, önkéntes alapon állunk a rendelkezésetekre!).

És minden anyukát, aki hüvelyi úton szeretett volna szülni, vagy időközben megérett benne a vágy, hogy úgy szeretne, csak bátorítani tudok, hogy a következő gyermekét próbálja meg a hagyományos úton világra segíteni, valódi gyógyír a női önérzetnek, és mindenképpen keressen olyan orvost, aki hajlandó őt ebben támogatni és ne rémisztgesse alaptalanul azzal, hogy 'aki egyszer úgy szült, az mindig úgy fog' - az ilyet fenntartással kell kezelni!

Egy bizonyos tengerentúli egyesült államokban (ahol egyébként közel ötven százalék a császármetszések aránya) már eljutottak oda, hogy bizony inkább azon kéne lenni, minél többen szüljenek a hagyományos úton, ezt bátorítandó írásba is foglalták, hogy az egyszer császározott asszonyok igenis próbálják meg hüvelyi úton szülni következő gyermeküket. Ez egyébként a második, sőt harmadik császár után is lehetséges! (igaz, ritkább) A nő szüléssel kapcsolatos szervei elképesztő megújulásra képesek, ezt tessék figyelembe venni!

Ajánlom minden angolul értőnek a Business of being born című filmet, valamint Michel Odent császármetszés című könyvét.

Fel a fejjel, és nincs más hátra, mint előre a megbocsátás és az örömteli anyaság útján!

Szeretettel: Panni és Józsi

Sziasztok!

Pontosan,,rémálom a felépülés! Nekem volt spontán szülésem 1 és két császárom,inkább vajudnék egész éjszaka és nappal mint a császár! Ezt csak az tudja aki át is élte!

Császáros anyuka vagyok már 8 hónapja, és még én sem tudom a számra venni, hogy "szültem", mindig azt mondom, hogy így született a lányom. Pedig nem volt tervezett császár, a dokom is "császárellenes", vajúdtam is sokat, a felépülés sem volt sétagalopp. Lehet, hogy orvosilag teljesen más, ahogy Panni íra, de lelkileg egy "muszáj császár", az felér egy szörnyű vajúdással, és az a tudat, hogy szülés után nem te látod elsőként a gyerekedet (ha altatnak), az nagyon rossz lelki élmény legalábbis nekem. Az a tudat, ki tudja mire ébred az édesanya... az sem túl felemelő, főleg ha tényleg nagy a komplikáció.

A természetes szülés fájdalmát a test hamar elfelejti, a lélek kínlódását már nehezebben. Ezért van, hogy ismerőseim köréből néhány "muszáj-császáros" anyuka soha többet nem szeretne szülni.

Az úrnak üzenném, ha az ő felesége-gyermeke lenne élet-halál között és vajúdna eredménytelenül sol-sok órán keresztül, akkor ő sem mondana ilyen butasgot és a saját kezével ütné a dokit, hogy csináljon valamit. Arról nem is beszélve, hogy ha neki kellene megtanulni újra ülni, állni, járni, kakilni, pisilni + még emellett a gyerekét is ellátni, hát össze rakná magát kínjában.

Minden tiszteletem az édesanyáké, bármilyen úton szülnek!!!

Még annyi, az ok nélkül tervezett császárnak én sem vagyok híve!!! Sőt!!

Az első babámat természetes úton szültem a második császáros lett - nem részletezem, hogy miért. Nem tekintem szülésnek én sem. Viszont életet adtam valakinek és ez a lényeg!!!

Szülni jobb. Aktív részese vagy a dolognak míg a császárnál hagyod mozdulatlanul, hogy történjen aminek történnie "kell". Nem igaz, hogy fájdalommentes!! Felért egy élveboncolással! Mindent éreztem! Mindent! A felépülésről pedig ne is beszéljünk! Míg a szülésnél egyszer sem mondtam, hogy "jajj", addig a műtétnél többször. Csendben jajjgattam.

Ma sem értem az egészet.

Nem nagyobb hősiesség szülni mint császárral világra hozni valakit. Úgyhogy kedves császáros anyukák legyünk nagyvonalúak és elegánsak! Nem tudják mit beszélnek, sőt, a lényeget nem látják! ÉLETET ADTUNK VALAKINEK!

Szerintem teljesen mindegy hogy SZUL valaki amig teljesen egeszsegesek a szules utan mindketten.

Faj az igy is ugy is!

Egy pasi meg ne mondjon velemenyt, mert en meg attol akadok ki.

En meg nem szultem (23 hetes vagyok), de nem hiszem, hogy ilyen fajdalmat egy pasi is atelne valamikor....Hozza teszem ilyen csodat sem.

En varom mar es rettentoen felek tole!!

Akar hogy is lesz buszke leszek magamra ha vegig csinaltam!!

Mindenki legyen buszke magara aki mar egyszer is vegigcsinalta.