Ha nem adnak fájdalomcsillapítót, mert ugye a szülés egy természetes folyamat és millió éve így szülünk, akkor miért generálnak mesterségesen fájdalmat?

Nagyon sok helyen még mindig rutinszerűen adagolják az oxyt, indokolatlan esetekben is, jól haladó szüléseknél, csak hogy gyorsan túl legyenek rajta, vagy csak megszokásból. Ebből a legtöbb helyen fájdalomcsillapítás, és előzetes tájékoztatás nélkül. Indokolt esetben én sem reklamálnék érte, pl ha nem erősödnek a fájások, romlik a szívhang, elhúzódó vajúdás. Amúgy kifejezetten ellenzem. Attól meg egyenesen kivagyok, hogy nem tájékoztatják közben a kismamát, hogy mi fog történni. Nem szeretném, hogy hosszú körmondatokban írják körül, mert nyilván nem is fogom tudni ott értelmezni, 5 perces fájások mellett. De azért megemlíthetnék, hogy mi fog következni, mi miért, hozzájárulok-e (ilyenkor legalább van lehetőségem mérlegelni, esetleg visszautasítani a beavatkozást, ha nem látom szükségesnek). Nekem sem mondták, hogy mit nyomnak belém (méhszájlazító, oxy a lepény leválása előtt), egyedül a dokim mondta, hogy mikor fog burkot repeszteni. A többit a szülésznő csinálta. Köv szülésnél az első, amit le fogok szögezni, hogy igenis, mondják már, hogy mikor mit csinálnak, ne csak elszenvedője legyek az eseményeknek.

Szerintem amúgy azért felejtik el a fájdalomcsillapítást, mert az is pénzbe kerül. Nyilván a fájások erősítése is, de az vagy szükséges, vagy kényelmes a dolgozóknak. (tisztelet a kivételnek).

Már bocsánat, de úgy látom, nem igazán lehet itt mindenkinek megfelelni. Főleg nem a terhes nőknek...

Ha nem adnak oxit, akkor az a bajuk, hogy mégis mi a francért hagyták őket annyi ideig szenvedni, ha meg oxit adnak, akkor az a bajuk, hogy miért nyúlnak bele a természetes folyamatba.

Az orvos tanulta a dolgokat, ő ért hozzá. Attól, hogy az ember szült már, attól még nem lesz szülész belőle.

Ha meg vki nem ért a dologhoz, nem értem milyen jogon bírálja felül az orvos döntését.

Ha ennyire a természetesség híve, akkor szüljön otthon. Csak aztán ne sírjon, ha mondjuk oxigénhiányos lesz a gyerek, mert túl hosszúra nyúlik a kitolási szak.

Ha meg bemegy a kórházba, akkor próbáljon meg bízni az orvosban.

Persze azt én sem tartom helyesnek, mikor nem mondanak semmit, nem kérdeznek semmit, csak csinálják. De ezt kb. annyival meg lehet oldani, hogy "elnézést doktor úr/nő, el tetszene magyarázni, hogy mit fog csinálni most és miért van rá szükség?"

Ha normálisan megkérdezed, nem számon kéred, akkor jó eséllyel normálisan válaszolni fog.

"Alapvetoen az a problemam/problemank hogy nem indokolt esetben is oxival kezdenek sokan, ha kell ha nem. "

És ezt te orvosi végzettség nélkül mégis hogyan ítéled meg?

A tájékoztatást nem kell kérni, az jár! Mielőtt az orvos bead valamit, az a minimum, hogy elmondja, hogy mi az és miért van rá szükség. Nagyon szerencsés az, aki csak kedves, tévedhetetlen orvossal találkozott, és mindent elhisz, és bevállal, amit az orvos mond, vagy ad neki. Nekem volt szerencsém olyan orvosokhoz, akiktől sírva jöttem ki, mert olyan szinten megaláztak. És mielőtt valaki arra gondolna, hogy okot adtam rá, hát nem! Amikor egy szövettani papírt a kezedbe nyomnak, és annyit mondanak, hogy viszlát, a köv. orvos meg le@asz, mert nem tudod neki elmondani , hogy pontosan mi áll a leleten, na akkor engdtessék meg, hogy ne bízzak feltétel nélkül az orvosokban!

Visszatérve az oxytocinra: sok orvos szerint is felesleges a legtöbb esetben. Na akkor melyik orvosnak higyjünk?

Nem tudom. De a kérdező sem tudhatja, hogy tényleg feleslegesen adják-e vagy sem.

Ha nem bízol minden orvosban (amit persze megértek), akkor keresni kell olyat, akiben bízol. Vagy lehet otthon szülni, már úgy is legalizálták...