Van kedved elmesélni a szülés élményedet?

Az első szülésemnél nem volt fogadott orvosom emiatt nem is törődtek velem... 28órán keresztül szenvedtem 6-7-10 perces fájásokkal míg egy váltásnál kifogtam egykedvesebb dokit aki oxitocint adott... Miután beadta 2 és fél óra alatt megszületett a fiam... Apás szülés volt, minden nehézsége ellenére szívesen emlékszem rá vissza!

Második szülésem farfekvés miatt császár lett, az maga volt a pokol, műtét közben elkezdett fájni mindenem, csak arra emlékszem, hogy felébredek egy ágyban és nagyon rosszul vagyok... Mint kiderült néha nem hat jól a spinális érzéstelenítés... A császáros hegem még 1 hónapi őrületesen fáj, úgyhogy ez a szülésem felejtős volt... :(

(veszprémi kórház)

Èn külföldön szültem mind két lányomat, és nekem mindegyik szuper élmény volt.

Èn sajnos vagy szerencsére mindenböl az ellenkezöjét kaptam mint ahogy más megéli azt.

Vagy is a terhességet legtöbben imádják és a fellegekben járnak, addig én föleg lelkileg nagyon mélyen jártam, de testileg is. (pedig tervezett baba volt mindkettö) aztán jött a sokat fájlalt szülés, ami nekem 3-4 órás rövid szülés volt, könnye ment. Aztán a gátseb amit mindenki iszonyatosan fájlal, nekem az sem fájt igazán. Ès a szoptatás, amit mindenki imád, én pedig a pokol fenekére kívántam minden percét mindegyik gyereknél, nagyobb fájdamam még soha nem volt mint a szoptatási idöszakban a gyulladások, amik a mellcsontomig hatoltak, annyira hogy már kezemet sem tudtam használni és a levegövétel is fájt.

Amit szerettem, hogy a terhesség alatt is szuper volt minden az orvosnál. A szülésnél pedig mint egy ügyfelet úgy kezelnek, ahol az ügyfélért mindent megtesznek. A korteremben meg mint a hotelben lennénk, pont úgy szolgáltak ki, és segítettek, hogy minél elöbb önállóak legyünk. Mindkét szülésemet végirötyögtük az orvossal, a bábával, és a férjemmel.

Nekem első baba volt tavaly ősszel. Az egész terhességem nagyon szerencsés volt, pedig tarotttam a nagy nyári melegtől. Se magas vérnyomás, se vizesedés, és alig híztam. Egész nyáron kirándultunk, nyaraltunk, alig volt megállás :)

Én már agyban készítettem magam a szülésre, nem féltem Tőle. Tudtam, hogy bármennyire is fog fájni annak egyszer vége lesz, és mindent megér! Meg hát, az ember nem tudja mire készüljön hiszen minden szülés más.

Azt tudtam, hogy a Fiam nagy baba lesz, mind a hasam méretéből, mind a súlybecslésből.

Aztán szerda este 11-kor megkezdődtek a fájások. Éjjel 1-kor elmentem fürdeni, akkor felébresztettem a Férjemet is, akkor már tudtam h ezek AZOK a fájások. Minden cuccom össze volt pakolva, így hajnali 3-kor (5perces fájások) bementünk a kórházba. 15p múlva bent voltunk, megvizsgáltak, átöltöztettek stb. Hajnali 4-kor a szülőszobán voltam, tágultam szépen, adtak oxit, szóltak a dokimnak. 5-kor beért a dokim, burkot repesztett és 6:09-kor megszületett a Kisfiam 3.880gr-al. Gyönyörű volt és egészséges :)

Se a gátmetszést nem éreztem, se a varrást. Talán a varrásból az utolsó 2 öltést, de az jobban zavart h már remegett a lábam annyira el volt fáradva attól,hogy sokáig a lábtartón volt. Az időérzékemet teljesen elveszítettem odabent, ha azt mondták volna h már dél van azt is elhittem volna :)

Nincs rossz emlékem/ élményem a szülésről, nagyon nagy szerencsém volt.

A kórházban eltöltött idő már annál rosszabb volt :S