Amikor eloszor voltatok ultrahangon, hogy viselkedett veletek az orvos?

Mi amíg vártunk, hogy szabad legyen az uh-s gép, beszélgettünk a férjemmel és az orvossal. Előtte nap vizsgált már manuálisan, és valószínűsítette, hogy baba van, de hát biztosat akkor akart mondani, amikor már van szívhangja. Látta rajtunk az öröm mellett a totál tanácstalanságot is (nem terveztük a babát még pár évig), és kérdezte, hogy minek örülnénk, ha van bent baba, vagy ha nincs. Mi mondtuk, ha már megfogant, akkor legyen bent és legyen egészséges. Amikor nézte uh-n, mondta, hogy teljesült a kívánságunk bent van, és amennyit most lát, egészséges, és hogy szerinte megadja az utolsó lökést, hogy legyünk tényleg boldogok, hallgassuk meg a szívhangját. Hát a férjem sírva fakadt (örömében), és csak néztem és hallgattam, el sem akartam hinni. Utána a férjem csak hajtogatta a dokinak, hogy köszönjük ezt a csodát, köszönjük, kezet fogott vele, azt hittem, megöleli (doki sem értette, hogy miért hálálkodik neki, hiszen nem ő a gyerek apja, nem sok köze volt a fogantatáshoz). Egyébként én azon lepődtem meg, hogy annak ellenére, hogy mondtuk az orvosnak a legelső alkalom legelső percében, hogy nem terveztük a babát, nem kérdezte meg egyszer sem, hogy gondoltunk-e abortuszra. Beszélgettem is erről pár barátnőmmel, és ők azt mondták, hogy szerintük látta rajtunk az orvos, hogy annak ellenére, hogy megijedtünk az új helyzettől, szeretnénk mi ezt a babát teljes szívünkből.