Akik az Istvánban szültetek, mi a véleményetek az ottani rooming-in rendszerről, csecsemős nővérekről?

Nekem is rosszak a tapasztalataim.

Ahhoz képest, hogy kb. fél8-kor elment a szívhang a ctg-n, megvárták amíg beér a dokim, aki éppen magánrendelt, így fél 12-kor császároztak meg. Akkorra a magzatvizem gyakorlatilag egy spenót szerű anyag volt, ezért a kisfiam oxigént, majd antibiotikumot kapott. Szóval a dokiban csalódtam.

A csecsemős nővéreknek könyörögni kellett pótlásért, mivel csak sokára indult be a tejem, minden alkalommal lecsesztek, hogy fejjek, amit nem tudtam, mert a baba gyakorlatilag non-stop a mellemen volt, és üvöltött az éhségtől, az öklét tömte a kis szájába, a szívem szakadt meg, mire közölték, hogy csak azért kap pótlást, mert nem egészséges (a kakis magzatvíz miatt). Minden cseppért könyörögni kellett, közben porig aláztak, hogy csak fejjek meg szoptassak. Az ötödik napon lett annyi tejem, hogy már nem kellett pótlás, a kisfiam pedig full cici függő lett, amit én az első napok "éhezésére" vezetek vissza. Viszont az jó, hogy rengeteg tejem lett így, és nem lett cumizavaros, mert pohárból itatták. Az is jó volt, hogy végig velem volt, viszont nagyon meggondolnám, hogy még egyszer ott szüljek-e, ha ott szülnék, akkor is másik dokinál.

Nekem ezek a tapasztalataim.

Akkor látom, nem egyedül jártam így :(.

Már nem mertem odamenni pótlásért, a férjemet küldtem, mert az egyik csecsemős úgy megnyomorgatta a mellemet (1 egész cseppet sikerült kipréselnie, majd egy diadalmas "na ugye, hogy van itt tej" beszólást), hogy azt hittem sírva fakadok. Mondtam, hogy menjen ő pótlást kérni (a férjem), mert őt legalább nem akarják megfejni. Aztán szépen beindult a tejem, még ma is szopik a kisfiam, pedig majd másfél éves, szóval csak ezért érte meg.

A szülésznő meg még szülés előtt azt mondta, hogy az előtejnek elégnek kell lennie, csecsemő még nem halt éhen az első napokban azért, mert még nem indult be a tej, szerinte éppen mindig annyi van, amennyi kell. Hát a gyakorlat sajnos kicsit mást mutatott.