Aki volt már apás szülésen Veszprémben leírná, hogy milyen tapasztalása lett? Rugalmasak ott az orvosok, szülésznők?

Én ott szültem. Igazából összességében nekem jó emlék maradt a szülés, de mikor apránként elemeztem az eseményeket, rájöttem hogy korántsem volt idilli.

Nekem fél négykor kezdődtek délután a fájások, és este fél 9-re értük el az 5-10 perceseket. Akkor indultunk be a kórházba. Nagyon közel laktunk hozzá. Bementünk. Én mosolyogtam (bár fájt mint a fene) mert örültem hogy hamarosan a kezemben lehet a baba. Mikor megláttak közölték hogy még feltűnően vidám vagyok, ebből lehet hogy még csak napok múlva lesz baba, és apát hazaküldték. Ez volt 21 óra körül. A vajúdóban nem volt hely, ezért befektettek a nőgyógyászati osztályra, ahol 4 vagy 5 másik nő feküdt, aludt a vaksötétben. Majd megbolondultam úgy fájt, és néma csendben kellett lennem, és nem tudtam mászkálni, hogy ne zavarjam a többieket. 23 óra felé szóltam hogy most már nézzen meg újra a doktornő, mert kb kétpercesek a fájások. Na, akkor nst, és vizsgálat. Szóltak hogy ha apa bent akar lenni akkor sürgősen hívjam, mert lehet hogy már így sem ér ide. Hívtam álmából keltve. Beért, de a fáradtság és izgalom miatt elkezdett szédülni, és kiment. A szülésznő onnantól végig morgott meg elégedetlenkedett hogy minek jön be ha nem bírja. Szegény ugye nem egy folyamatot látott hogy egyre jobban fáj, hanem már csak azt hogy alig bírom már a fájásokat. Szóval morgott a férjem miatt, morgott amiatt hogy ő fáradt... Én egy rezidens doktornőnél szültem. Ő maga a csoda. Kedves, már ránézésre is szimpatikus, alapos, mondta hogy mit csináljak, tényleg hálás vagyok neki. Olyan, amilyennek egy szülésznek lennie kell. De aztán orvos is van sokféle. Nem akarok morogni konkrét orvosra, de uh-ot mindig egy adott doki csinált (kötelezőt), na az magától semmit nem mondott, és kérdésre is őrültem ha 2 szóval válaszolt. Szülés után vizitkor is megállt az ajtóban, és valaki mások kérdezték meg hogy mi a helyzet. Ja, és ugye egy apásszülős van (vagy legalábbis 2010-ben egy volt), és ha az foglalt, akkor egyedül kell. De úgy is ki lehet bírni. Nálunk apuka egy fél órát bírt bent kb. Aztán a végén amint felsírt a baba bejött. Bent lehetett még velünk. Mehetett amíg megmosdatták, felöltöztették, megfoghatta a kicsit. (Legelőször én foghattam pár percig)A csecsemős aki fürdette a picit képet is csinált apáról, babáról automatikusan, kérni sem kellett, tehát minden emberfüggő. Vannak aranyosak, és kevésbé. Mindezek ellenére ismétlem, hogy nekem így is jó élmény maradt. Magamba jókat mosolyogtam a morgós nővéren, már amikor épp fájásszünet volt :) Annyira abszurd volt hogy ott szenvedek, neki meg milyen borzasztó, mert fáradt :)Mindenesetre mégegyszer nem hagynám hogy befektessenek az alvók közé. Akkor inkább elfeküdnék a folyosón :) A kezemet harapdáltam hogy ne nyögjek. Régi, szép emlékek :)