Eddig teljesen apás-szülés párti voltam, de most kicsit meginogtam. Bátorítanátok?

I gaz még most sem tudom elképzelni, hogy egyedül csináljam, csak a napokban néztem egy dok. filmet a szülésről és a hölgy szegény szinte magán kívül "kiabált", "örjöngött ". egyik sem jó szó rá. .. félre ne értsétek,nem a túlzásba eső jajveszékelés volt, teljesen érthető volt a dolog és nem túlzó. csak elgondolkodtam, h. én nem szeretném, ha a párom hallaná és látná ezt a fájdalmas hörgést, sok vért. .. elbizonytalanodtam. meggyőződésem, hogy a kapcsolatunk sokkal erősebb, minthogy ilyenen dőljön meg. .. biztassatok egy kicsit kérlek, ugye nem fogja megviselni apát nagyon? kicsit félek őt kitenni ennek, meg félek, h. esetleg úgy fogom szégyellni magam a miatt, amit akkor teszek, vagy ahogy viselkedem, hogy nem tudok majd rendesen a tolásra koncentrálni. másban is merülnek fel hasonló kételyek ?