Jobb ha a baba egy szobában van az anyával a kórházban, vagy pedig inkább külön a többi babával?

Én egy császárral szülő anyuka vagyok. Együtt voltam a babával de őszintén szólva nagyon nehéz volt.

Az elv maga tök jó de én igen is magamra lettem hagyva. A sebem miatt alig tudtam mozogni emelni. Ugyan egészségügyesként tudom, hogy nagyon kevés ápolónő volt és sok kis mama de ez így nem volt egy egyszerű mutatvány. Ugyan is én azzal is küzdöttem, hogy felüljek és odamenjek a babámhoz mert annyira feszített a sebem. Szerintem az arany közép út az ideális megoldás. Lehetőség legyen az anyukáknak eldönteni, hogy betolják e a babát vagy sem.

Kinek így, kinek úgy.

Én az a típus vagyok, aki magam mellett szeretem tudni őket. Egy percre sem voltam nyugodt, ha elvitték tőlem akármelyik gyerekemet, pl vizsgálni. Ahogy feltoltak a szülőszobáról az osztályra, már keltem is fel és mentem át a csecsemősökhöz kikérni a babát.

Én sem értem azt, amit valamelyik válaszoló írt: a leendő anyuka 9 hónapig várja a babát, aztán leadja megőrzésre. Hát én pont hogy úgy nem tudnék pihenni, ha nincs mellettem, nem tudom, nem sír-e, nem látom, nem hallom, nem tapintom. A kórházban a mellkasomon aludtak, vagy mellettem az ágyban, csak akkor tettem őket a talicskába, ha elvitték vizitre (de az enyéim akkor sem maradtak meg nyugton: a sorba állított 12 kiskocsi közül 11-ben aludt a baba, a 12.-ben ordított a lányom...). Mondjuk nekem mindkét gyerekem ilyen testközel-párti, állandóan cicizős az első naptól kezdve, de nálunk is volt olyan baba, akit 3-óránként úgy kellett felkelteni cicizni, amúgy egész nap aludt a kiskocsiban.

Szerintem aki a kötődő nevelés híve, és szeret együtt aludni a gyerekeivel, szereti őket a testükön tartani, hordozni, figyeli minden rezdülésüket, az a kórházban is valahogy ösztönösen igényli, hogy együtt legyenek. Az az anyukatípus viszont, aki a külön szobára-külön ágyra esküszik és nem szimpatizál a hordozással, hosszú szoptatással, meg egyáltalán ezzel a szemlélettel, neki ideális az éjszakai babamegőrzés, vagy a régi típusú kórházi rendszer a külön csecsemős szobával. El tudom képzelni, hogy ők valóban nem igénylik maguk mellett a picit, és jobban tudnak pihenni nélküle. És őnáluk ugyebár otthon sem más a helyzet: épp csak hogy ott nem a csecsemős nővérekhez tolják be a babát, hanem beteszik a babaszobába. Ugyan az, csak épp bébiőr vigyáz rá.

Én nem szólom le az un. kötődő nevelés híveit, cserébe elvárom, hogy ne nyilatkozzanak úgy arról az anyukáról -így rólam is-, ahogy az utolsó előtti válaszoló, azért mert nem csinál kismajmot a gyerekéből. Valóban nem hordozom, tápszeres (hozzáteszem ez nem rajtam múlt) és külön szobában alszik. Érdekes módon mosolygós, kiegyensúlyozott, láthatóan boldog 5 hónapos baba, aki gond nélkül alszik a kiságyában, mindenkire vigyorog, nem ordít naphosszat, nem kell állandóan ringatni és 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát. Mindig ott vagyok Vele, de nem erőltetem rá magamat. Mint mondtam alig tudtam vele lenni a kórházban, mert besárgult, mégsem lett semmi baja.

De tényleg mindenki tegyen úgy, ahogy Neki jó, csak ne ítéljen el mást, ha máshogy csinálta.

16os vagyok,nem különösebben érdekel a pontozás :)

azt viszont nem értem hogy ha besárgult akkor miért nem lehet az anyjával , pont hogy még jobban kén neki az anyatej , illetve nem kell csodálkozni ha nem indul be és tápszer lesz a vége.

Az én babám is besárgult és 0-24 ben velem volt ,akkor is amikor kék fény kezelést kapott.

Érdekesnek tartom hogy akinek nem fontos a babával lenni , ezért nem tud szoptatni , ezért besárgul a gyerek,majd tápszeres lesz ,ezt a folyamatot teljesen normálisnak tartja. :O