Elmeséled milyen volt a szülésed?

Éjfél előtt jöttek a fájások, akkor már 40+3 napos voltam, hatalmas hassal, de addig a ctg nem mutatott semmit. Először sima jóslóknak hittem, 1-2 óra múlva esett le, h ezek nem múlnak...

Bementünk, ügyeletesdoki megvizsgált, mondja még mindig egy ujjnyi vagyok, 2 órát bent tart, de ha nem lesz semmi, osztályra be kell feküdnöm, mert elhagytam a 40. hetet. Na, mondtam a férjemnek, szuper. Csak azt nem értettem, h ha vannak fájásaim, akkor hogyhogy nem tágulok??

Na, mentem megfigyelésre, sznő rámtette a ctg-t. mondta egyek-igyak, szóljak , ha pisilni kell..bármi. 1 óra múlva visszajött, nézte a méhszájam (nem fájás alatt!), mondja ez bizony több mint 2 ujjnyi, én nyílok lassan kifelé. De akkor már jóval erősebbek voltak a fájásaim. Szinte elrepült a másik 1 óra, jött meginbt a sznő, mondja ez már több mint 3 ujjnyi, kezd eltünni a méhzájam, ebből szülés lesz! Mondta, ha kakilási ingert éreznék, azonnal fusson a férjem a nővérpulthoz, mert az azt jelenti, szülünk :) Na, erre se kellett sokat várni, jó fél óra múlva mondom a férjemnek(már akkor nagyon fájt), h kakilni kell, szóljon a szülésznőnek....Jött is pillanatok alatt...csakhogy doki nem volt, mert épp egy sürgősségi császárost hoztak..... Na, ott a la nature, a szülésznővel szültem :) Doki utolsó 5 percre jött be, egyet varrt,aztán el is ment,

Nagyon szép élmény volt.

Május 15-re voltam kiírva, de egy héttel később, 21-én be kellett feküdnöm, de már reggel gyanús fájás szerűségeim voltak, így mentünk volna mindenképp.

Beértem, nagy nehezen kaptam ágyat, majd jött a dokim, vzsgálat, mondta, hogy hajnalig baba lesz, ez amúgy egyrre kevesebb idő lett, azaz már délután mondták, hogy este babázom. :))

Fél 5-kor oxit kaptam, majd beöntés, kádban is vajúdtam, de nem volt sokkal könnyebb...

Érdekes amúgy, mert nekem nem a derekam akart szétszakadni, hanem nagyon "lent" fájt, mindig mondtam is a szülésznőnek.

=-kor burokrepesztés, majd este 8:17-kor megszületett a kislányom 3650 grammal és 52 cm-vel. :))) Rám tették meztelenül, csodás volt. Apa elágta a köldökzsinórt, a doki fotózott, minden szuper volt!!! :)))

Nekem mindenki azt mondta, hogy majd bele pusztulok, nem fogok ott semmire figyelni, sem a Páromra, sem másra, úgy elfáradok majd, hogy elalszom helyben, meg ilyenkor mindenki kifordul magából, a Férjemet el sem engedem majd magam mellől, senki nem bír "önmaga maradni", hááát,én szerencsére ezekre IS rácáfoltam, mint sok más jósolgatásra az életem folyamán...

Én a Férjemre is figyeltem, kérdezgettem, nem szorítom-e erősen a kezét, kiküldtem, pihenni, ha már láttam, sok neki amit lát, nem káromkodtam, nem kiabáltam, viccelődtem is a szülésznővel, dokival, pedig tényleg nagyon nagyon fájt, de ÉN ilyen vagyok és nem hagytam el magam. A végén is nem fáradtam el, nyomtam, ahogy tudtam, igaz, esőre nem lett j, még másodikra sem, de 5-6 nyomás alatt kint volt, nem préselték a hasamat, mint egyik barátnőmnek, pl, (fölötte térdelt a doki az ágyon, úgy nyomták ki belőle, de még így sem jött ki, vákumozni kellett.) Én meg kinyomtam, egyedül, és annyira de annyira hihetetlen érzés!! Pedig a barátnőm is annyi rosszat mesélt, hogy Ő majd elájult, hányingere volt, félrebeszélt, haza akart menni, azt érezte és mondta is, hogy nem tudja megszülni.. Így valóban nagyon rosz és nehéz lehetett, de én nagyon erősen koncentráltam és igykezetem "bevonzani" azokat a dolgokat, amiket elképzeltem, elterveztem. :))) És sikerült!! Szinte minden, ahogy megálmodtam!! :) És a férjem is annyira de annyira büszke volt rám, ez még sokat dobott a helyzeten!! Utána egy erős vérzés ránk ijesztett, inkbb megszültem volna mégegyszer, mert elég sokáig és fájdalmasan "takarítgattak" belőlről, még vagy 2 órát, de túléltük! A lényeg, hogy a kicsi kint volt és VEle minden rendben volt!! Nem akartam volna császárt, vagy vákumot! ÉN akartam megszülni!!! És Hálás vagyok a sorsnak és az őrangyalkáimnak, hogy sikerült!! :)

Hát ez az én történetem.. Jah és anyum, meg a Férjem volt velem. Anyum a vajódás végéig volt ben, a szülés alatt már apummal várt kint. :))

Érzéstelenítést nem kértem,én mindent át akartam élni és féltem is tőle... Főleg EDA... ÉN akartam megsüln, érezzek mindent!

MIndenki aranyos volt, de a szülésznpm főleg, a doki kisit keveset volt velem és picit távolságtartó, na de a vérzés alatt egy ügyeletes doki látott el, aki egy tündér volt!!!! Tényleg az!! :))))

Amúgy igen, örültem h itt az idő és egyáltalán nem féltem, csak el sem hittem, h babám lesz és a kezemben tarthatom, na meg, h túl leszek rajta, a szülésen, amitől annyian riogattak... :)))

Te hol tartassz?? :)

Üdv, egy 5 és fél hós csodababa anyukája. :)

Nekem már reggel voltak fájásaim, de nem rendszeresek. Tudtam, hogy csak jóslóak. 10 nappal voltunk az kiírt időpont előtt. Délután voltam ctg-n és dokinál. Mondta, hogy 1 ujjnyira nyitva vagyok, de ebből még bármi lehet. (2 hét, vagy pár óra.)Éjjel fél 1-kor indultunk itthonról 4-5 perces fájásokkal. (Anyumékkal egy udvarban lakunk, így ők az első perctől kezdve tudták, hogy lesz baba.) A kórházban a párom volt mellettem. A szülésznő nagyon rendes volt. A dokimat természetesen szabiról kellett behívni. :)Nagyon rendes volt, nyugodt, de nem az a finomkodó típus. De nekem ilyenre volt szükségem.

Elég sokáig tartott, mert nagyon nehezen tágultam. A végén már beszóltam a dokinak, mert mindig mondta, hogy még fél óra. Erre én: "Még hányszor fél óra?", ill. "5 óra óta ezt mondják!" (ez kb 10-kor volt.)

Érzéstelenítést felajánlották, de nem kértem. És legközelebb sem fogok.

11 óra 50 perckor született meg a kislányom 50cm-rel és 3350g-mal.

A legrosszabb a az utolsó fájások voltak, ill a varrás, mert akkor már nem nagyon volt erőm.

Amikor kicsusszant a baba, irtó fura érzés volt, de nagy megkönnyebbülés. Boldog voltam, mégis aggódtam, hogy minden rendben van-e vele...

A lányom elmúlt 1 éves, és minden a legnagyobb rendben. :D

Hát az történt hogy kedden elkezdett valami folydogálni nekem,de csak úgy cseppenként és nem mindig!pénteken mentem CTG-re,vizsgálatra nem!De nem voltak fájások csak kb olyan 40 körüliek!Szombaton bementünk a társasággal a városba egyet fagyizni meg sétálni és nekem nagyon elkezdett fájni a derekam!Mondtam a páromnak hogy fáj,de alszok egyet rá hátha csak jósló...Vasárnak reggel felkeltünk és ugyanúgy fájt!Megfőztük az ebédet és mondtam a páromnak hogy vigyen be,mert ez nem jó így,valami baj van!Bevitt,rákapcsoltak a CTG-re és rögtön 80-as fájásokat mutatott.Kérdezi a dokim hogy mi történt és én mondom hogy pár napja valami folydogál,de nem tudom hogy mi.Megultrahangozott és közölte hogy a magzatvíznek csak a fele van már meg...Ne tudd meg hogy mennyire megijedtem!Vasárnap 13 órakor már bent voltam az osztályon,Hétfőn 17:05-kor lett meg a pici lányom.A kb 28 óra alatt kaptam 2 infúziót,meg rengeteg injekciót,meg legalább 20x vettek vért...azért tartott ilyen sokáig,mert nem nyíltam ki,csak kb 2 ujjnyira.Az utolsó 1-2 óra volt a legrosszabb!Megindultak a tolófájások,de nem volt szabad nyomnom,mert beszorult volna a baba és ezért vissza kellett tartanom!Az leírhatatlan hogy milyen volt,nem kívánom senkinek!!!Szülés elött 1 órával leborotváltak mindenhol még a hasamat is én meg megkérdeztem hogy miért és mondta a doki hogy ha 1 óra múlva sem nyílok ki még 1 ujjnyit,mert annyi hiányzott,akkor visznek császározni!Na itt megint megijedtem és bebeszéltem magamnak hogy ki kell nyílni,nem sok az az 1 ujjnyi...És szerencsémre 1 óra múlva kinyíltam 1,5 ujjnyit!Rögtön vittem az asztalra,szaladtunk mint a félőrültek,és ahogy szaladtam a baba lecsúszott! 3.nyomásra a baba kint volt,meg persze a doki segítségével,mert nyomta a hasamat!28 óra után a szülés megváltás volt!!!!ahogy kijött a baba,szinte rögtön elaludtam,hiába mondták hogy nem szabad,nem bírtam már ki!

a babát megmutatták és rögtön elvitték és inkubátorba tették,nehogy valami baja legyen,mert 35+2 hétre született!De makkegészséges volt és most is

8 hetes kislány anyukája

Januárban szültem. 1 héttel túlhordtam a babát, 40+4 nél kellett befeküdnöm, 40+5 nél spontán beindult a szülés délután 3 körül. Egyből tudtam h ezek azok a fájások, pedig féltem attól h nem fogom felismerni. Úgy, ahogyan a szüléstől is rettegtem, de ez a "félelem" inkább arra irányult, hogy csak tudjam végig csinálni és nem sokára meglátom a kicsi kincsemet. Egyből 5-7 perces fájásokkal indítottam. Este 9kor brutálisak voltak, szóltam az ügyeletes orvosnak, hogy vizsgáljon meg. Méhszáj totál zárt. Sokkot kaptam. Ilyen erős fájásoknál hogy lehetne már zárt? Nem értettem. Aludni nem tudtam, nagyon fájt. Hajnali 2kor elkezdtem vérezni. Nagyon megijedtem, akkor nem tudtam h a vérzés ilyenkor normális. Lelkiekben felkészültem a császárra. Lezuhanyoztam, bugyicsere stb., mentem a nővérkéhez, aki elvitt az éjszakás orvoshoz. Megtörtént a csoda: méhszáj bő 2 ujjnyi. Juhééé! Fél 4 körül bekísértek a szülőszobára, teltház volt. Hívtam anyut és a párom h indulhatnak. Anyu jött be velem. 3 különálló szülőszoba, mind foglalt, mentem a vajúdóba, ami 1 ágyas volt. Fájások között elbóbiskoltam, fájásnál az ágyat rángattam, pedig visszagondolva azok a fájások istenesek voltak ahhoz képest, ami még rám várt... :) Közben beöntés, megérkezett anyu, azt a megkönnyebbülést mikor megláttam el sem tudom mondani. Anya öltöztetett-vetkőztetett, segített zuhanyozni, majd' összeestem a fájdalomtól és a fáradtságtól. Mikorra ott végeztünk, felszabadult az egyik szülőszoba. Én csendben vajúdtam, a szomszéd szobákból csak úgy jöttek a kiabálások, jajgatások. Mikorra bekerültem a szülőszobába, már 3 ujjnyira voltam nyitva. 3 óra múlva befeküdtem a hatalmas sarokkádba, mondta a szülésznő, ha kakilós érzésem van, szóljak. Ettől a részétől féltem a legjobban, hát nekem sem kellett több, minden fájásnál olyat éreztem, pedig nem is az volt még :D Jobbnak láttam ha kijövök a vízből. Burokrepesztés következett. Anyu öltöztetett, vetkőztetett. Próbanyomásokat kellett csinálnom, állva is, az ágyra dőlve. Fájások között elaludtam. Nagyon fájt már. Mondtam a szülésznőnek h bocsi de nem tudok állni mert összeesek. Sírtam h nem tudom megcsinálni, császározzanak meg, de én itt fogok meghalni a szülőágyon. Közben a fájások nem erősödtek ill. sűrűsödtek, ezért kaptam oxis infúziót délelőtt 10 után, és fél 11 után lett meg a fiam. El sem hittem h megcsináltam, kinyomtam, és ő az enyém. Fantasztikus érzés. Csak feküdtem az ágyon, remegtem mint a kocsonya és csak néztem Őt. Fel sem fogtam mi történt. :) Ezután 40 perces varrás következett, repedtem mindenhol. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a doki végre azt mondta, h na jó készen is vagyunk. Hurrrrááá vége a szarizásnak :))

19 órát vajúdtam mindenféle érzéstelenítő nélkül. Nem állt szándékomban kérni semmit, érezni akartam minden egyes pillanatot és szenvedni a fiamért, aki mára már 9 hónapos nagylegény :)