Más is rosszul viselte a pucérkodást szüléskor?

Én mondjuk nem szülésnél de az intenziven a gerincmütétem után 2 napig mesztelenül voltam, én elötte hittem hogy rém ciki lessz.. aztán ott nem volt az, ahogy te is irod, de mondjuk nekem utána sem volt olyan érzésem.. valahogy megváltozott teljesen erröl a véleményem..

"Neked nem is volt operáció, nekem az volt, nagy szívdobogtató.

6 hét alatt elmúlt a seb, s gyógyulás után tudásod a lélek orvosa lett"

milyen igaz...

Nem értem, miért ragadtok le ilyen "apróságokon".

Ez a természetes, így szült meg édesanyád, ruha nélkül. Az orvos millió ilyet lát, hidd el nem a "női mivoltodat" nézi, ő arra már immunis...

Mondjuk én soha nem voltam szégyenlős, így ez egyáltalán nem zavarna.

Sokszor voltam orvosi vizsgálatokon, gerincem miatt, belgyógyászaton, csúnya viszgálatokkal (bélszonda) és mindig kifogtam tanuló orvosokat. Sosem zavart, valahol nekik is meg kell tanulni. Akkor 20-30 diák volt körülöttem.

Szia

Engem nagyon fusztrált a gondolat furcsán hangzik, de néha még a férjem előtt is szégyenlősködök....Mikor nagy fájások közepette bementem a kórházba, úgy szét dobtam magam ahogy kellet és még az se zavart hogy a vége felé kész tömeg állt körülöttem még a buksia se jött ki rendesen belőlem mikor megszólalt a doki hogy hatalmas fekete haja van nah erre az összes ember a doki mögé sereglett és mosolyogva nézegették és ájuldoztak mekkora haja van nah ez egy kicsit gáz volt...

Anyukámnál is bent volt vagy 10 tanuló!Ilyen ez a fránya oktatókórház!De ezek az orvosok és tanoncok higgyétek el nem foglalkozik vele!Az nem baj,ha meztelen nőnek látna!Olyan,mint mikor a nőgyógyász vizsgál,de nem azzal van elfoglalva,hogy hogy nézel ki alulról,hanem,hogy van e pl. elváltozás a méhszájon!

Mikor először voltam nődokinál,nagyon szégyenlős volta,de mikor bejelentette,hogy többször kell majd visszajönnöm (hála égnek tévesen)és ez a vizsgálat is tovább tart,akkor a fenét se érdekelte a nagy ijedtségben,hogy éppen most mi van bennem! :S

Megértem a félelmet,nem lehet könnyű,de hát ez is megéri!:)

Sziasztok lányok!

Engem is császároztak és kicsit nekem is fura volt amikor odajöttek és közölték, hogy most le fogják venni a hálóingem. Azt sem engedték, hogy én levegyem és még át sem feküdhetettem saját magam arra az ágyra amivel a műtőbe toltak... Bent a műtőben tök pucér voltam körülöttem vagy 10 ember, legalább a fele férfi... és egy kis vékony pasi pakolgatott ágyról ágyra. Mondtam is neki, hogy óvatosan mert még a végén gerinc sérvet kap. (97 kg voltam) Kicsit zavarban voltam, főleg mikor kértek, hogy üljek fel az ágyon és "görbüljek meg", hogy beadják az érzéstelenítőt. Pont akkor volt fájásom mikor fel kellett volna üljek, de rendesek voltak és kivárták még vége a fájásnak. Nekem a műtét után volt még egy nagyon kellemetlen pillanat... Bejött egy másik műtős fiú (pakolgatós ember)látásból ismerjük egymást, régebben még tetszett is nekem az a srác és olyan fura volt, hogy "úgy" látott, mindenem ki volt, egy nagy kövér meztelen csigának éreztem magam....:S:D Most már így visszagondolva nem is olyan vészes, hiszem nekik ez a látvány minden napos, csak azért mégis olyan furi volt. De természetesen mindenért kárpótolt a drága kis fiam. Olyan jó volt először hallani hangját, el is sírtam magam. A Dokim meg a szülésznő még viccelődtek is, hogy most azért sírok, hogy sírjon a gyerek ha kiemelik, pár hónap múlva meg azért fogok sírni, hogy hallgasson már egy percre. :D Először meg sem mutatták, vitték egyből megtörölgetni és megmutatni az apukájának, nekem később hozták vissza és akkor is csak egy pillanatra láttam, de azt a pillanatot sosem fogom elfelejteni. :) Életem legszebb napja volt.:)