Mennyire jellemző hogy az apukák rosszul vannak szülés közben?

Az én férjem is végig bent volt. CTG-n voltam és pihegtem csukott szemmel, simogatott, ha fájások jöttek fogta a kezem, nagyon sokat jelentett lelkileg. Amikor a kisfiunk kibújt ment is fényképezni, így talán a többi cuccot nem látta, ami kijött. Aztán ő hozta és rakta a mellemre a babót.

Mikor megkérdeztem tőle mi volt a legrosszabb, azt mondta az, mikor állva kellett vajúdanom, és hát nekem nem sikerült csendben, majdhogynem ordítottam, aztán két fájás közt vert a víz, szomjas voltam, hányingerem volt... neki azt a szenvedést látni volt nehéz, a vértől és egyéb dolgoktól nem volt baja.

Ennek már két hónapja...

Az apuka érzékenységétől függ szerintem.

Nálunk apa bent volt, nagyon sokat segített már csak a jelenlétével is, de végig toppon volt, tartotta a maszkot, stb...

Ő mondta másnap, hogy nehogy megnézzem magam alul tükörrel, mert higgyek neki, nem szép látvány.

Jót nevettünk. ÉS a szexuális életünkkel sem lett gond (sokan ettől félnek).

8 hetes kislány anyukája

Az én férjem a 3. trimeszterben "állt rá", hogy akkor mégiscsak bejön. Fél a tűtől, vértől, stb.. Szóval tényleg fél évig hezitált. Aztán nagyon örültem, hogy erőt vesz magán, és be mer jönni. Nagy erőt adott, az biztos, igaz, vajúdás alatt kaptam észbe, hogy én simogatom az ő kezét, szóltam is, hogy fordítva kellene :)

A szülést hihetetlen jól bírta, még ő is meglepődött magán :) Aztán ő vágta el a köldökzsinórt is, mert amúgy a fejemnél állt, de szóltak neki, hogy vágja el. Olyan pillanatok alatt történik mindez, hogy észbe sem tudott kapni, már el is vágta, pedig azt az egyet végképp nem akarta. De szép emlék marad neki, azt mondta. Viszont így látott belőlem mindent, szó szerint ezt mondta: "láttalak alulról teljesen szétnyílva" Na, ezt inkább nem ajánlom, bár utólag már én is nevetek rajta, de ha nem muszáj, inkább ne nézze meg :)