Van olyan aki nem ismerte fel a vajúdó fájásokat? Pl a terhessége alatt is voltak kisebb görcsei, méhösszehúzódásai, így nehezen vette észre hogy ez már az?

Első babámnál hajnalban iszonyú erős görcsökre ébredtem aztán ment a hasam és hánytam is szóval egyértelművé vált hogy ez már szülés lesz (ezt csak azért írom le mert egyből nagyon erős fájásaim voltak így kétségem se lehetett).

A második és harmadik babámnál már úgy 36.héttől nyílt a méhszájam, pedig keményedéseken kívül semmit se éreztem!

A második babámnál bent voltam nstn a szülés napján és akkor mondták hogy menjek haza és jöjjek is vissza mert ebből ma szülés lesz, holott semmit se éreztem!

Itt ültem itthon emlékszem és a férjemet győzködtem hogy még ráérünk még megcsinálok ezt azt mert ezzel körbe fognak röhögni és hazaküldenek hogy ez még nem fájás (mivel nem FÁJT).

Azután olyan délután 4 felé csak bementünk mert hogy ugye a dokim azt mondta, menjünk vissza. Beértem a szülőszobára akkor is még max olyan kis keményedés szerűeket éreztem. Felfeküdtem a vizsgálóasztalra és 4 ujjnyi voltam már! Burkot repesztettek úgy 30 perc múlva na onnantól fájt de meg is lett 40 perc alatt.

Tehát összességében úgy tágultam ki hogy észre se vettem jóformán.

A harmadiknál ugyanez volt. Semmi fájdalmam se volt dél körül viszont elment a magzatvíz egy része és akkor megijedtem hogy ha úgy begyorsulnak az események a burokrepedéstől mint ahogy a második babánál volt hát akkor otthon szülök meg.:)

Így gyorsan bementünk. Beérve 3 ujjnyi voltam, burkot repesztettek és onnantól úgy 2 órán át fájt nagyon nagyon és megszületett a legkisebbem.

És ott is ilyen keményedés szerűeket éreztem végig a terhesség során úgy a 30.héttől kezdve de fájdalomnak semmi esetre se neveztem volna.

Szia! Eleinte azt hittem, amikor éjjel arra ébredtem kb. 36-37 hetesen, hogy szünet nélkül fáj a hasam, hogy ez már a vajúdás, de utána szépen visszaaludtam. Amikor már az igazi fájások jöttek, na akkor már nem tudtam visszaaludni, sem sétára, sem zuhanyzás után nem múlt el, és az már nagyon fájt, nem úgy, mint a jóslófájás, az semmi volt az igazi fájáshoz képest. Én is azt hittem, hogy nem fogom felismerni az igazit, de ez tényleg összetéveszthetetlen.

12 napos kislány anyukája

:-) Az elsőnél hajnal 2:17-kor éreztem az első nagyon enyhe göcsöcskét. Gondoltam,biztos csak egy jósló-mert annál nem volt erősebb. Aztán én végig ebben a hitben lettem volna,ha a következőnél 10 perc múlva nem éreztem volna egy pukkanást és nem folyt volna el a vizem. Meg voltam győződve arról,hogy még ráérünk,a védőnő azt mondta,hogy simán lehet 8 óra is mire kibújik a csöppség... Gyorsan jöttek a görcsöcskék,hamar lettek 5-3 percesek. Akkor lett hívva a mentő. A mentőben nem éreztem semmit (durván fél óra az út),úgy voltam ezzel,akkor tuti nem szülök,erre amit felértünk,már jöttek is a székelési ingerek... :-) Az első görcsöcskétől számolva 1:57 perc alatt már kint is volt a lányunk. Jól le is lettem oltva,hogy miért nem mentem hamarabb...

Ne aggódj,észre fogod venni,ha idő van!!

Mindig a fájás sűrűségét kell nézni,nem az erősségét! Ha 5-6 percenként érzed,akkor mentő!!-még ha nagyon gyengék akkor is!

Nálam a harmadiknál eleinte össze vissza jöttek a fájások,úgy volta vele,ha idő is van, még ráérünk (20-18-12-16-8-16-18...percenként jöttek,majd váratlanul beálltak 6 percre)a 6 percesekből hamar 2 percesek lettek,a 10. kétperces után pedig már a tolók jöttek!

Könnyű szülést és egészséges kisbabát!! :-)

Üdv: 3 lányos,15hkm