Azt szeretném, ha a szülőszobára Anyukám jönne be. Nem baj ez?

Eléggé fura válaszok születtek, azt hiszem a 3. válaszoló vagyok.Nézd, hogyha nem akar bemenni akkor persze nem szabad erőltetni, mert annak nem lenne jó vége. Viszont nem értem őket, de tényleg, és nekem nem anyukámmal van olyan belsőséges viszonyom, hogy előtte bármikor bármit bárhopgyan , hanem a párommal.De ez a Helyes!!!Ő életem párja és nem véletlen.Amúgy nem azt írtam, hogy így fog csak megbecsülni a párom, Sőőőőt, nagyon kivételes helyzetben vagyok hál' istennek legalábbis az olvasottak alapján.Na mindegy, mi apásan szülünk, mindenki csinálja úgy ahogy jól esik :o)

Sokféle vélemény, tiszteletben tartom mindenkiét és ha nem akar valaki Apuka bemenni, ne menjen főleg, ha biztonságban tudja a Mamát....nekem az jutott eszembe, azokról a férfiakról, akik azt mondják, hogy félek, mert nem tudok segíteni a páromnak, hogy, ez vajon hogyan es miért alakulthatott ki bennünk? Nekem olyan érzés ez, hogy jaj, még őket kell sajnálni vagy szegény fiuknak milyen rossz,hogy csak nézni tudják csak, segítség nélkül (bár sztem tudnak segíteni sokat) es szenvedni látják a Párjukat, közben nekik nem kell dolgozni a babó születése közben annyira indtenzíven,mint a Mamáknak, a fájdalmat se ők érzik (igazán)....nem értem, h ahelyett, hogy tennék amit lehet es tennék ami segít ( jelen van, támogat, segít levegővétel ritmust érezni, tartja fejet, kitartsra ösztökél vagy bármi ami jó lehet)még az is nehézség, hogy a párját segítse és inkább homokba dugot fejjel várja h a párja Egyedül v mással csinálja végig? Bennem nincs meg ez az érzés, de kiváncsi vagyok, hogy mi aktiválhatja ezt...nem azt mondom, h ez rossz, csak nem értem, mert én ha a Párommal vmi nagy dolog történik, ami szép v ami fájdalmas, akkor szeretnék vele ott lenni, h segítsem, támogassam, részese legyek, nem pedig magára hagyom és azt mondom, h nekem milyen rossz(főleg, nem nem nekem fáj)....Aki attól fél,hogy nem fogja már kívánni az asszonykáját,az maradhat deréktól fenti területeken...O)) nem értem...vagy talán túl erős bennem az együtt-ség érzése? O)) Neked nagyon jó, hogy ilyen szuper a kapcsolatod Anyukáddal,hogy vele szülsz! Ez nagyon ritkaság, hogy ennyire őszinte és szabad a kapcsolat anyuka és lánya között sztem. Remélem élvezed a gyerekség és majd az Anyukaság miden egyes percét!