Milyen az ellátás a MÁV kórházban Budapesten?

szia..elvileg én is ott fogok szülni..én csak jot hallottam rola..

Jómagam az internetes fórumok alapján választottam a Máv-kórházat és ott dokit. A dikival nem is volt semmi gondom , (GULYÁS DOKI)de a kórház? Hát ott kezdeném, császáros voltam és 3 nap után úgy engedtek haza,hogy a pici be volt sárgulva. 3nap múlva a Heim Pálba kötöttünk ki, a picinek súlyosabb lett a tünete.A Máv kórtermeinek két bejáratuk van 1 a folyosóra nyilik ahol a betegeket és az ebédet szállítják és ott lehet fogadni a látogatókat is és baromi zajos, a halottakat is felébreszti ha a kocsikat tolják a kockakövön. Kockakő van lerakva és fém kocsin tologatnak 10 percenként vagy kaját vagy beteget. A másik folyosó a nővér és beteg folyosó ahol a szintén zajlik az élet . Ja és a baba ajándék csomagot sem kaptuk meg aznap haza menős anyukákkal. A nővérkének úgy kellett szólni, hogy kicserélné a kötésemet a műtéten mert átvérzett és haza mennék: mert elengedtek(!!!! Szerintem kevés a doki és a nővé,r a csecsemő osztály meg maga a KÁOSZ A SZÓ SZOROS ÉRTELMÉBEN ÉS FELELŐTLEN a GYEREK DOKI. A csecsemő osztályon a kék fény alatt volt egy baba, mert csak egy ilyen szerkezet van és gondolom azért nem raknak alá mindenkit akit kéne, és szegény gyereknek le volt csúszva a kötés a szemén és úgy szoltunk a csecsemősnek, hogy le kéne ismét ragasztani mert megvakulhat persze ők ben vihorásztak a kolléganőkkel. A Heim Pálba 4 baba volt bent a sárgaság miatt amikor mi is és mint a 4 a Mávban született. SAJNOS EZEK A TAPASZTALATAIM 2009.10.HÓBAN SZÜLTEM!!!!!!

Én 2009-11 hónapban szültem!!!!! Egy igazi görények voltak a csecsemősök!!SOHA többet nem mennék abba a korházba szülni

Sziasztok, csatlakozom az előttem szólókhoz,rengeteg rossz élmény ért a szülészeten, kezdve azzal hogy tumultus volt és az ügyeletes szülészorvos felém sem nézett, a fogadott orvosom pedig sajnos nem tudott ott lenni. Mivel a szülészorvosnak kellett volna jóváhagynia az epidurált, nem kaptam, mert mire nagy sokára odaért már a tolófájásoknál tartottam. Két órát kínlódtam de nem jutottam semmire, alig akarták kimondani hogy legyen császár, pedig már én rimánkodtam érte, onnantól közel egy órát kellett várni még az epidurálra. A műtét közben kisbabám arcát megsértették, örök életre ott marad a nyoma, hordtuk őt heim pál sebészetre és plasztikai sebészhez is elvittük, mind ugyanezt mondták. A szülészetes nővérkék felénk sem néztek, a kanült 3. napoon saját magam húztam ki, a vizit csak annyi volt, hogy az orvos benézett "láz van?" következő nap a vizitelő orvos épp csak bedugta a fejét, nem is szólt semmit. De hogy anyukákkal hogy bántak az kevésbé fájt, mint az hogy a csecsemős nővérek mennyire flegmák voltak, nemcsak hogy maguktól nem mondtak semmit a gyermekemről, még a kérdéseimre is alig akartak válaszolni, meg se lehetett őket közelíteni. Az hogy két napig egy billegő ágyon feküdtem a vágott hasammal meg hogy a kaja ehetetlen volt, már csak nüansz.

2010 FEBRUÁRBAN SZÜLTEM, CSÁSZÁROS VOLTAM A BABA VELEM LEHETETT, SZERENCSÉRE MERT AZOKRA A NŐVÉREKRE NEM SZIVESEN HAGYTAM VOLNA. NAGYON TELE VOLT AZ OSZTÁLY FELKAPOTT HELY A MÁV SZÜLÉSZET, DE MÁR NEM A RÉGI! A DOKIK JÓK, DE MAGA AZ OSZTÁLY OLYAN, HOGY ALIG VÁRTAM HAZA MEHESSÜNK. SAJNOS AZ ÉN PICIMET IS BESÁRGULVA VITTÜK HAZA, ÉS 3HÓNAPIG KÍNLÓDTUNK A GYEREK DOKIVAL EZ MIATT.

2012. januárjában szültem a MÁV kórházban és nem jó érzéssel gondolok vissza az ott töltött időkre. Császárral szültem és hasonlóan az előttem szólóhoz, az én kötésemet és az ágyneműmet is nehezen cserélték ki a kismamákkal foglalkozó nővérek (1-2 nővért kivéve). A csecsemős nővérek (ott is 1-2 kivételről tudnék beszélni) flegmák voltak és egyáltalán nem voltak segítőkészek. Az infóért kuncsorogni kellett (még jó, hogy voltak a szobában tapasztalt anyukák). Kedvenc megmaradt emlékem, amikor a nővérszobában ültek vagy hatan és ott beszélgettek, amivel nincs is semmi baj, de mint említettem nem erőltették meg magukat. Köldök takarítást és egyéb információt otthon a védénéni mondta el rendesen (a flegmaság miatt nagyon nem is szívesen kérdezett az ember...).