Írnátok nekem megnyugtató programos császáros történeteket?

Bár nem programozott császárom volt (hanem sajnos indított szülés volt és nem tágultam sokáig), de a lényeg az, hogy nem altattak, hanem érzéstelenítettek, úgyhogy nagyjából tudom mi történt velem.

Három szurit kaptam (egy helyi érzéstelenítőt, egy fájdalomcsillapítót és maga a spinális érzéstelenítőt). Mikor már nem éreztem semmit, akkor vágtak, rángattak, cibáltak, pakoltak. Nem fájt, csak furcsa volt, ahogy turkáltak odabent.

Kb. 10 perc alatt kivették a babát és megmutatták, majd kivitték a férjemhez, aki megfoghatta őt. Utána visszahozták nekem, és míg összevarrtak, addig a fejemnél pihegett a kicsi. :)

Az egész műtét fél óra volt.

A császár váratlanul ért, mert ugye nem így indult a szülés. De ha én erre előre fel tudok készülni, akkor biztos, hogy nem ér sokként, és sokkal jobban vettem volna fel az egészet. Így nekem lelkileg volt furcsa. Viszont ha te ezt előre tudod, akkor szerintem nem lesz semmi baj!

Hamar túl leszel rajta. Nem kell félned tőle, hiszen egy sürgősségi császár valóban sokkal rosszabb, mint a programozott! Az pedig, hogy érzéstelenítenek szerintem jobb, hiszen ott tudsz lenni lelkileg is és láthatod majd a babádat hamar.

Engem 6 óra után felállítottak, és bár nehéz volt, utána meglepően jól ment magamtól is a felkelés. Hamar felépültem.

A gerinc érzéstelenítást nagyobb fájdalomnak gondoltamde olyan mintha valaki megnyomná a hátad semmi fájdalom.Az anesztes doktornő egy tündér volt végig mondta,hogy mi történik és,hogy mindjárt meghallom a babó sírását ez eszméletlenül megnyugtató volt mivel örá figyeltemés nem arra,hogy "rángatnak ott lenn".majd a szülésznő odahozta az arcomhoz és adhattam neki puszit.

Nekem spinális érzéstelenítésem volt így 6 óramúlva már fel is kelhettem,elvitt a nővér fürdeni és reggel kivették a katétert mivel sok infúziót kaptamés itattak teával ezértkb 2 percenként járkálhattamvolna mosiba friss császárral nem lehet sokat császkálni.Viszont másnap kötelező a sok séta eleinte kellemetlen de később már elviselhető.Úgy tudom az epidurálisnál van 24 óra.

Ne izgulj mert nincs miért.Minden sima és szupi lesz.Boldog babavárást és gyors felépülést.

Szia!

Nekem a kislányom volt programozott császáros.

Reggel 1/2 7-re kellett mennem a sülőszobára, a szülésznő borotválni akart, de nem kellett, illetve kaptam beöntést. Utána 20 perc a wc-n, majd gyors tusolás. Az előkészítőben bekötötték az infúziót, és kaptam katétert. Áttoltak a műtőbe, ott kaptam meg a gerinc érzéstelenítőt. Az anesztes orvos elmondása szerint először kaptam egy pici szurit, ez volt a helyi érzéstelenítő, és csak utána kaptam meg az érzéstelenítőt. Szinte csak egy szúnyogcsípésnyi szúrást éreztem. Letesztelt, hogy elzsibbadtam-e, majd az orvosom nekiállt a műtétnek. Elmondta, hogy először kimetszi az előző vágások helyét, majd utána emeli ki a babát. Amikor vették ki a lányzót, akkor éreztem nyomást, húzást, taszigálást, nem tudom leírni konkrétan. Nem fájt, csak kellemetlen volt. Miután kivették a babát megmutatták, majd elvitték, engem pedig összevarrtak. Egyből szobára kerültem, és úgy 3-4 óra múlva fokozatosan kezdtem érezni a lábaimat. Amíg nem mozdultam addig nem fájt semmi, de ezt már gondolom ismered.

Nekem nagyon + élmény maradt a műtét, bármikor bevállalnám még egyszer. A műtét alatt kikérdeztek a kicsiről, és mikor mondtam hogy nem akartuk tudni a nemét, meglepi lesz, az anesztes orvos és a nővérek vagy asszisztensek velem együtt várták a nagy hírt.

Nekem az első volt progis császár, mert nem fordult be a bébi.

Meg volt beszélve egy nap (39+0 hetes voltam) amikor reggel bejelentkeztem egy nappal a császár előtt a terhes patológiára. Egy estét bent kellett töltenem. Másnap délelőtt volt a műtét.

Aznap bejött a férjem és a szüleim, meg a tesóm. A vajúdóban bekötötték az infúziót, savlekötőt itattak és örültem, hogy progis császár azok után amit ott szegény kismamáktól láttam, hogy szenvednek, és volt aki könyörgött a császárért. Nekem meg semmi fájdalom...

Aztán a műtőben -amitől rettegtem- a gerincérzéstelenítés. Szerencsére egy nagyon kedves, aranyos és ügyes anesztes volt éppen. Éreztem a szúrást de nem fájt. Megnyutató volt végig hogy ott volt a dokim. Az anesztes végig a fejemnél állt és "aszisztált", mesélte mit lát (egy combocska, egy popó, a válla...). Mikor kiemelték és meghallottam sírni, én is elsírtam magam. Az anesztes törölgette a könnyeimet. :). Utána megmutatták és elvitték megvizsgálni, lemérni (a férjem volt ott a picivel). Majd pólyában visszahozták, odatették a fejemhez, megpuszilhattam, megsimogathattam. Emlékszem, az első 2 reakcióm ez volt:

1 Jaj de pici

2 Jaj de puha

:D

Nekem az egész csodás volt!!!!!

A második szülés természetes szülés volt, akkor megszenvedtem -murhi hogy pont azon az ágyon a vajúdóban ahol annó egy másik nőt látta rettentően szenvedni...- de csodás élmény volt az is. És ha lesz harmadik egyszer, remélem természetes szülés lesz, hiába fájt sokkal jobban mint a császár utáni felépülés ami nálam nagyon gyors volt.

Magáról a műtétről még tudnék írni hogy milyen volt megélni, de félnék ez itt kitöltene egy fél oldalt. :) De ne félj tőle!!!!