Apás szülésről érdekelne vélemény illetve tapasztalat?!

Az elsőnél bent volt, aminek nagyon örültem. Biztonságban éreztem magam, és ez volt a legfontosabb. Ha ismernétek a férjem... Jó nagypofájú, biztos nem engedte volna, hogy pl.napokig vajúdjak, tuti odahúzott volna akár a fülénél fogva is egy dokit, ha úgy látta volna jónak.. :)) Ügyeleten szültünk, ott azért lehet hallani cifra történeteket..

(de szerencsére nagyon jó dokit és szülésznőt fogtunk ki, nagyon megszerettük őket)

Ha az ő véleményére lennél kiváncsi, nem bánta meg, a mai napig sokszor emlegeti, szép emlék neki is.

Szeptember végére várjuk a Kettesszámúversenyzőt, Apát viszem magammal akkor is! :)

Az elsővel bent volt, soha többet...

Nálunk nem jött be...:(

A második picit egyedül, és sokkal jobb volt, csak én és a bébi:)

Közös döntés volt,hogy nem jött be.Barátnőm mondta hogy valaki azért legyen velem,de én egyedül "vágtam neki".

Nem bántam meg,hogy nem volt bent velem hozzátartozóm,nem szerettem volna hogy bárki is olyan helyzetben lásson.Végül császár lett...

Ha lesz következő őt is "egyedül" szülöm,ha lehet.

Szia

Nálunk is bent volt. Mind a kettőnknek nagyon pozitív élményként maradt meg a szülés. Számára felejthetetlen volt, amikor elvágta a köldökzsinórt és az amikor rátették a hasamra a babát. Még ma is azt mondja, hogy örökre bevéste ez a pillanat magát a szívébe, egy csoda volt számára. :)

Nekem pedig hihetetlen erőt és biztonságot nyújtott a jelenléte, hogy fogta a kezem, törölgette a homlokomat a vizes ruhával. :)

Mi a másodikat is apával közösen tervezzük. :)

Sokat változik ez a dolog a szülésig mindkét fél részéről. Én az elején azt mondtam, hogy nem akarom, hogy bent legyen. Mert az összes idősebb nőtől, anyutól meg az összes rokontól azt hallottam, hogy "ez nem férfinak való látvány". A férjem alternatív katona volt a kórházban, szóval ő nem idegenkedik a vértől, műtétektől, testváladékoktól. Én azért mégis féltem egy kicsit, hogy nehogy elhidegüljön tőlem. Én több ilyen esetről is hallottam, persze szerintem azért más is állhatott a háttérben, hogy végül elváltak.

Végül annyira féltem, hogy kértem, hogy jöjjön be, aztán ha valóban elindul a szülés, akkor kimegy. Hát, bent ragadt. Bár nekem nagyon gyors volt a dolog. És nagyon jó volt, hogy ott volt, hihetetlen lelki támaszt nyújtott. A második gyereknél már egyértelmű volt, hogy ott lesz. És azt mondta, hogy látott elég sok mindent, amit nem szeretett volna. (Szerencsére nem pisiltem, kakiltam be a szülés közben, pedig én még attól is féltem.)De a nemi életünk nem sínylette meg, szerencsére. Sőt, azóta jobban tisztel, mint valaha. Enélkül egy férfi el sem tudja képzelni, hogy a nő mit szenved azért, hogy világra jöjjön az a gyerek.