Mit szólnátok, ha idegenek végig néznék a szülésed?

Az én férjem orvos, sok szülésnél volt bent, és még többről küldték ki. Császármetszéseken tudott inkább kampózni hallgatóként, egyébként nem örültek neki a szülőszobán.

Én 25 hetes kismama vagyok, megmondom őszintén, én sem örülnék neki, ha bent lennének hallgatók, de ki nem küldeném őket, mert azt gondolom, hogy valamikor el kell sajátítaniuk ezt is - a férjem most azon az orvosin tanít pár csoportot, ahol szülni fogok, azt mondta, hogy csak egyet nem fog szeretni: ha az ő csoportjainak egyikéből keveredik oda valaki, akkor megkérjük, hogy fáradjon ki. :)

Nem olvastam végig a válaszokat...

Engem a kutya meg se kérdezett, hogy mit szólnék, de vagy 15-en biztos végignézték a szülésem. 2,5 éve.

Szintén oktató kórházban szültem. Előtte bent feküdtem, bent a csajokkal volt erről is szó. Szinte mindenki azt mondta, hogy nem vállalná, hogy bent legyenek. Én már akkor is azt mondtam, hogy valószínű nem azzal fogok foglalkozni, hogy kik vannak bent. Így is lett. Amikor éjjel megindult a szülésem szinte senki nem volt bent, viszont másnap délben született a fiam, így volt műszak váltás. Vajúdásnál csak a szülésznőt, dokit, főorvost, viziteseket láttam csak. Aztán eljöttek a toló fájások, elsőnél csak a szülésznő és adoki volt, majd minden egyes nyomásnál egyre többen lettek. Ebből 3 tanuló volt, a többi csecsemős, gyerek orvos, szülésznők és nőgyógyászok, végülis a főorvossal szültem, mert vákumos lett a fiam és azt csak ő csinálhatta. Engem nem zavart, hogy ott voltak, sőt a varrásnál a tanulók jöttek segíteni, szegények jobban zavarba voltak, mint én. Megértő voltam velük, mert nekik is meg kell valahol tanulnii a szakmát.

Valaki írta előttem, hogy ismerkedjetek kismamákkal, ez egy nagyon jó ötlet, főleg a bent fekvőknél. Biztos van egy kettő aki megértő.

Én nemet mondtam rá. Tudom, hogy szemétség, de leírom, hogy miért tettem.

A Szent Imre kórházban volt fogadott dokim és szülésznőm, csak egy magzati aritmia miatt be kellett mennem az I. sz. Klinikára, ahová menet útközben megindultak a fájások. Mire odaértem, már 2 ujjnyira kinyílt a méhszáj, így nem engedtek el, de még a kocsihoz sem mehettem ki a cuccaimért és hogy pénzt dobjak be a parkolóórába (jól meg is büntettek...)

Senkit sem ismertem és mindenki olyan durva volt, én meg tök egyedül voltam. Nem engedtek inni sem, nem volt nálam semmim és persze aggódtam a baba miatt, jaj nagyon szörnyű volt!

Ott pityergek, próbálom magam összeszedni, erre bejön a doki, mögötte egy csapat tanulóval, akiknek a 80%-a tök helyes fiú és megkérdezi, hogy végignézhetnék-e a szülésemet.

Hát csoda, hogy elnézést kértem és nemet mondtam? :)