Miért van az, hogy sokan úgymond "lenézik" a császárral szülő anyukákat?

nekem az a furcsa,ha mondom hogy császároztak, egyből : "szegénykém".nem kell engem sajnálni, így volt nekem és a babának a jobb.

vagy lehet a "stegénykém"mel engem is lenéznek?

1. Azért, mert azt hiszik, hogy mindenki kívánságra szül császárral, "lustaságból".

2. Valamiféle "érdemként" fogják fel a természetes szülést, és aki nem csinálta végig, az nem kaphat belőle.

És ezt azokra értem, akik valóban "lenézik" a császárral szülő anyukákat, ahogy a kérdésben szerepel. Akinek nem inge, ne vegye magára.

2 vagy 3hete beszéltem egy csajjal, baba még gondolatban.

Szóba került, hogy xr a házasságom. Emberileg nem vagyunk kompatibilisek... No a lány reakciója. "biztos az a baj, hogy szétment a puncid a szülések miatt, ezért hidegült el, én biztos császárt kérek, nem is megy szét a puncim..."

Na az ilyen megnyilvánulást nem bírom, bár nem is lenézem az illetőt, csak baromira sajnálom, hogy így gondolkodik. (szűkebb vagyok, mint szülés előtt, semmi bajom nem lett)

A másik indok a császár mellett a nem fáj felkiáltás: hát én nem tudom, két szülés után 2olyan császárossal találkoztam aki gyógyszer nélkül tudott lenni, a többiek pedig arra is kínosan ügyeltek hogyan veszik a levegőt, aki pedig szerencsés term. szült vígan rohangált fel s alá, persze a nem túl szerencsés term szülő nők is bajban voltak, de még mindig jobb állapotban voltak mint a csaszisok(és egyszerre sajnáltam őket ill örültem nekik, mert a babázás első perceit elgyötörten töltötték-sajnálat, viszont éltek nem lett beteg sérült a babájuk-öröm)

Szerintem csak az nézi le, aki nem próbálta még a császárt.... Programozott császárral szültem eü okok miatt, és a műtét utáni első felállást és egyáltalán az első két napot senkinek nem kívánom.... Nem hiszem, hogy ennél sokkal fájdalmasabb lenne egy normál szülés, 4-5 órás vajúdással (Nővéremnél így volt és gyakorlatilag végig nevetgélte ezt az időt, nagy szerencséje volt).

Szóval, ne bántsuk egymást, inkább örüljünk az egészséges gyermekeinknek, én azt mondom.

11/16-ra szeretnék reagálni. Én természetes úton szültem, szerintem azt még nem mondtam senkinek, hogy szegénykém, de sokszor vághattam már sajnálkozó arcot.

Ennek részemről egy oka van. Császárról ugye két esetben beszélünk, vagy programozott, vagy sürgősségi (általában). Na! Nekem valamiért mindig a sürgősségi ugrik be elsőnek, tehát valami baj volt a babával. Én ugyan nem éltem át, de el tudom képzelni, milyen lehet az érzés, mikor kiderül gond van és császározni kell. Biztos lelkileg összetörtem volna abban a percben az aggodalomtól. Tehát ez nem feltétlen lenézés, lehet, hogy csak együttérzés. Gondolom én!

Amúgy aki kényelmi okból császároz, azt én sem tudom hova tenni. Nem részletezem miért, ez úgy is örök vita téma marad.

Annak azért elmondanám, aki azt írta, hogy biztos nem fáj a 4-5 óra szülés annyira, mint a két nap, hogy azalatt a "4-5" óra alatt töményen éreztük sűrítve azt az iszonyatos fájdalmat, ami a császár után két nap. Igazából csak az jelenthet ki olyasmit, hogy az egyik jobb, mint a másik, aki mind a kettőt átélte.

Nekem császár volt, az ikreim miatt. az első baba fejfekvéses volt, a második haránt feküdt. A doki azt mondta, nem kockáztat, hogy az első természetes úton születik, a másik beszorul, és így még császár is lesz. Sajnos volt már ilyenre példa.

Azt tudni kell, hogy magas a fájdalomtűrő küszöböm, de én nagyon szenvedtem. Fájt belülről, kívül a vágás még néha ma is, nem bírtam kiegyenesedni, és a pelenkázóról olyan célzott rúgásokat kaptam, tőlük, hogy a 6 hetes kontrollra bírtam kiegyenesedni. A simán szülten jöttek-mentek, nekem 5 perc volt, amíg lemásztam az ágyról, minden látogatót a pokolba kívántam, mert alig bírtam kimenni hozzájuk. A katéter nyoma is fájt, szóval nekem minden összejött.

Ráadásul én nagyon féltem az epidurális érzéstelenítőtől, és a szobában 2 olyan anyukával voltam, akinek nem hatott, és érzett minden vágást.

Sajnos hallottam már olyat is, hogy én nem szültem, nem szenvedtem, csak kiemelték őket. És még érdekes az is,hogy a környezetemben lévő szülésznők és védőnők császárral szültek. Vajon miért?

Szerintem mindegy a szülés módja, a sima is tud nagyon fájni, nem verseny ez, hogy ki szenved jobban. Az a lényeg, hogy ne veszélyeztessék se a baba, se az anyuka életét, és a végeredmény a lényeg, örülni a picinek. :)