Nagyon fájdalmas a szülés?

Nagyon. Erre jobb, ha felkészülsz. Vannak ugyan szerencsések, akik valamiért kevésbé érzik a fájdalmat, de a bőséges nagy többség igen megszenvedi. De ne aggódj, ott és akkor úgyis az van előtted, hogy a babádért végig kell csinálnod, utána meg tényleg minden fájdalom megszűnik és ott lesz a karodban a világ legjobb fájdalomcsillapítója. :-)

Versenysportoló vagyok, elég sok sportsérülést szedtem össze pályafutásom során, törések, ficamok, szalagszakadás és társai, de az összes együtt sem közelítette meg a szülési fájdalmat. Ennek ellenére a harmadik babómat várom éppen. :-))

Nem egy leányálom.

De persze hallhatsz megannyi pozitív szüléstörténetet is, van aki tök jól bírja a fájdalmat, valaki másnapra elfelejt mindent.

Én jól emlékszem mindenre, utáltam vajúdni. Nem is a fájdalom maga volt rossz, hanem hogy sokáig tartott. De persze nézhetjük a másik oldalról is: 9 hónap után max. egy nap (jó esetben csak pár óra) és túl is vagy rajta.

Leírom a sógornőm pozitív történetét:

Mikor megszületett az unokahúgom, kérdeztük apukát, hogy milyen volt a szülés (ő is bent volt a szüléskor). Mondta, hogy sógornőm nagyon szenvedett, tépte a falat, kirúgta az ágyat, folyt a könnye stb.

Mikor bementünk a kórházba a szülés másnapján, kérdeztem a sógornőmet, hogy milyen volt. Ő ezt mondta: hát gyorsan túl voltunk rajta, szinte meg sem éreztem. S láttam rajta, hogy ő valóban így gondolta.

Szóval a két ember tök ellentétesen mesélte el, és szerintem ennek az a legfőbb oka, hogy a női agy csodákra képes a szüléskor. A fájdalmat és rossz élményeket képes vagy néha tökre elfelejteni, átértékelni.

Én nem felejtettem el azt, hogy rossz volt. De sok mindenre már nem emlékszem, mert maga a fájdalom érzését nem tudom és nem is akarom előhozni. Csak tudom, hogy fájt. De igazából ott és akkor rossz, utána pedig már más dolgod lesz, nem lesz időd azzal foglalkozni, hogy jaj de fájt, miközben egy kis nyálas, kakis, pelusos kicsi ember az egész napodat lefoglalja. :)